Polgári Lexicon 3. - Budai Ferenc (Pest, 1866)

V - Zomor János (Pókateleki) - Zonuk vagy Szolnok - Zonuk - Zopa Péter (Berekfalusi) - Zotmund

Komor János. (Pókateleki). Első Ferdinand királynak fiskálisa Amely háromszász teleket Ferdinánd 1552. észt, a Forgách­ famíliá­tól elvett vala, azok közöl ötvenet ennek a Jánosnak adott volt; de mivel ő idővel mag nélkül halt el, azok ismét visszaszállottak a For­­gáchokra. Egy volt ő azon válogatott magyar törvénytudók közöl, akik Mérey Mihálylyal a Quadripartitumot készítették. Znunk vagy Szolnok. Fehér vármegyei főispány, sz. Gellért egyik útitársa Pestre, lásd sz. Gellért. Mikor a többieket szorongat­nák a pogány magyarok, Zornk lovával a Dunába ugratott s úszott. Épen akkor menvén ott hajón egy Mortmur nevű ember, akit ő ke­reszteltetek vala meg, őt hajójába felvette, hogy életét megtarthatná, de mivel őt halállal fenyegették, ha Zonukot életben hadja, Mortmur őt megölte 1046. észt Zonuk. Lásd Bikás. Zopa Péter. (Berekfalusi). Erzsébet királyné, az Albert özvegye 1442. eszt. 5. april. egy levelet küldött Pozsonból ehez a Zopához, melyben azt írja neki, hogy Tamásy Henriktől, a Vajda fiától hallja, mely hűségesen fáradozik ez a Péter a királyné és annak kis fia László dolgában, és Ulászló ellen való otalm­azásában ; továbbá arra inti őt, hogy ezután is másokat az ő hozzá való engedelmességre híján és hajtson, melyért idővel leendő megjutalmaztatást igér neki. A levélre kívül ez volt irva: Nobili Petro Zopa de Berekfalu, fideli nobis sincere directo. Zotm­und. Derék vizi búvár ember első András király idejében. Mikor 1GB2. észt. Henrik császár Pozsont nagy erővel megszállotta, és keményen szorongatta, ez a Zotmund éjszakának idején a Dunába ereszkedvén, a viz alatt a Henrik elenséges hajóihoz úszott, és azok­nak mindnyájoknak fenekét kifúrta, mely fortélynak az a hasznos kö­vetkezése lett a magyarokra nézve, hogy Henriknek minden ilyen megfúrt hajói a Dunába sülyedvén, az ő tábora nagy éhségre jutott, úgy hogy kénytelen volt Andrásnak örökös békességet, ellenségi ellen­utalmat ígérni. Magyarországhoz való azon jusáról, melyet Fe­hérváron 1045. esztendőben Péter király és egynéhány magyarok ad­tak volt ő neki, örökösen lemondani; Judit nevű leányát Salamon­nak, az András király fiának ajánlani; csak hogy az ő édes háláshoz közelitő táborának eleséget adjon, melyre András könnyen feáállott, és annak számára ötven nagy vizát, kétezer szalonnát, ezer bikát, még több ökröket s juhokat, kenyeret s bort bőven küldött. Oly mo­hón kapták mind­ezeket a Henrik eléhezett katonái, hogy sokan kö­zölök a mértékletlenség miatt meghaltak.

Next