Tolnai Világlexikona 1. A-tól Angol nyelvtan-ig (Budapest, 1912)

A - Állványfa, l. Ácsfa - Állványfelállitás joga - Állványhid - Alm - Alma - Alma - Alma - Almabefőttek - Almabimbó-likasztó (Anthonomus pomorum L.)

500 Állványfa — Almahimbó-likasztó segélyével a könnyesek különböző magasságokba emelkedhetnek. Hídpillérek építésénél a pilléreket körülvevő munka-.4.-t alkalmaznak. Az anyag szállítására és a munkások közlekedésére a munkahíd szolgál. 11. az építményt nagysúlyú faragott kövekből készítik, akkor elhelyezésük az el­helyezt Á.-nyal történik. Ez nem egyéb, mint az építmény hosszirányában mozdítható kapu­­zatszerű Á., melyen keresztirányban emelőgép mozog. Boltozott hidaknál alkalmazott A. a holtozó Á., vashidaknál pedig a szerelő Á. E két utóbbit oly­ erősre készítik, hogy­ a még nem zárt boltozat, illetve a még össze nem szerelt vas alkatrészek súlyát kibírják. Á., a szobrászatban, készülőférben levő nagyobb méretű darabok összetartására szolgál, valamint a bronzba való öntéskor is a minta (modell) épségben tartására. Állványra, 1. Ács­a. Állványfelállítás is(In. Állvány­t rendszerint házépítéseknél, javításoknál állítanak fel azért, hogy a munkások azon dolgozzanak. Hogy kinek van joga állványt felállítani, azt az építési szabályrendelet írja körül. Annak természe­tesen, aki az építkezést vállalta és végzi. A szabályrendelet előírja az állvány­állítás mód­jait, amelyek között jelentősebb, hogy az utcai homlokzathoz szükséges szálfákat 11 —4 óra között éjjel szabad felállítani vagy eltávolítani. Az elkészítést vagy szétszedést reggel 15 órától esti 10 óráig kell végezni. A szabályok meg nem tartását a kihágási törvény egy hónapig ter­jedhető elzárással és 400 koronáig terjedhető pénzbüntetéssel sújtja. Állványhíd, a völgyáthidalások egy fajtája, melyet különösen a nyugatamerikai vasutakon építettek magas töltések helyzett (1. ábra). Jellemzik őket az egymáshoz közel (4 — 8 m.) állított fajármok, melyek hossz- és kereszt­­irányban gerendákkal kötvék össze s elég merev szerkezetet alkotnak. A jármok fejgerendáin nyugszanak a kis fesztávolságú főtartók is ezeken a hidpálya. — Nálunk A.-at csak ideig­lenesen, magas töltések készítésénél, használ­nak (2. ábra). A megrakott kocsikat az A.-ra tolják és onnan az anyagot leöntik, azért ezeket töltő vagy öntő állványoknak is nevezik. A földdel betemetett gerendák a töltésben maradnak. Alin, északnémet szójárással a havasi (alpesi) legelőgazdaság neve. Ily gazdaságot oly hegy­vidéken űznek, ahol a föld csak takarmányfüvet terem. A havasi legelőn és réten termett fű­, széna finom, igen tápláló, egészséges takarmány. Kora tavasszal a legeltetést a völgyekben, a hegy lábánál kezdik, majd feljebb és feljebb vándorolnak, nyár végén, ősz táján ismét a völgyek felé hajtják az állatot. A havasi gazdál­kodás állattenyésztésre, tej-, vaj-, túró- és sajt­termelésre szorítkozik. Alma (lat.), a tápláló. Római költőknél a dús termés istennőinek (Ceres, Venus, stb.) mellék­neve. Alma, folyó, az oroszországi Krím-félszigeten, völgye híres szépségéről és kitűnő gyümölcsösei­ről. Az A. mellett vívott csatában győzte le az egyesült angol és francia hadsereg Saint- Arnaud és Lord Raglan tábornokok vezetésé­vel az oroszokat 1854 szept. 20-án. Alma, 1. gyümölcsfajta, az almafa (Malus Mill.) gyümölcse, 1. Almafa, 2. A., a heraldikában, az az aranyból vagy aranyozott más fémből ké­szített golyó, amely külön­böző országban a fejedelmi jelvények közé tartozik. Országalmája, birodalmi A. néven is ismeretes. A feje­delmek, amikor koronázási köntösükbe öltözöttek, az A.-t balkezükben, jobb­jukban pedig a jogart fog­ják. A római császároknak is volt ilyen A.-juk. A világon való uralmat jelképezte. A keresztény fejedelmek az A.-t ke­reszttel díszítették. A magyar ország almájából kettős kereszt nyúlik ki. Az A.-n az egyesített­­ magyar és Anjou-címer van. 3. A. mint lótenyész­tési fogalom. 1. Almás­pej. A magyar országalmája. Almabefőttek. 1. A meg-­koronázási jelvény: hámozott, negyedekre vágott almát jól kimossák, azután vízzel, mely nem lepi el, porcukorral (ízlés szerint), ha tetszik, kis fahéjjal, fehér borral megfőzik. — 2. A meghámozott s negyedekre vágott almát szitán megkénezvén, hideg vízben jól kimossák és üvegekbe rakják. Forralt cukrot annyit öntenek rája, hogy teljesen ellepje.­ Azután az üveget bekötik és gőzbe teszik. — 3. Alma­lekvár készítése : Két rész érett almát, egy rész érett körtét meghámozván, szeletekre vágva, megkénezve agyagedényben felforralnak. Szitán áttörik, sűrűre főzik, porcukrot és törött fahéjat tesznek hozzája, üvegekbe teszik és lekötik. Almabinihó-likaszló (Anthonomus pomorum L.), az ormányos bogarak családjába tartozó, kendermagnyi, barna bogárka. Feltűnő ismer­­tető jegye a szárnyfedőin levő egy-egy szürkés­fehér harántsáv, melyek középütt ékalakban érnek össze. A f­akéreg alatt, héjrepedésekben, stb. telelő bogár tavasszal a fakadó almafák bimbóit megfúrja s azokba egy-egy tojást tojik. A kikelt lárvák a belső világrészekből élnek­ ­. Völgyet áthidaló állványhid. 7. Magos töltés ri­zlésénél hasznait állatinyki/</.

Next