Tolnai Világlexikona 4. Betegápolás-tól Brüsszel-ig (Budapest, 1914)

B - Borbély- és fodrászipar - Borély-, fodrász- és parókakészítő ipartestület - Bor betegségei és hibái - Borbolya - Borbolya - Borbonia - Borboriánusok - Borchardt - Borchers - Borchgrave - Borchgrevink - Boresa - Boresalinszki Ujezd - Borcsány - Borcsap - Borcsic - Bord - Bord - Borda

Borbély- és fodrászipar — Borda dolgozta ki a siketnémák tanítására szolgáló tantervet és módszeres utasítást. Az 1898/1903 közt létesült siketnéma és vakok intézetének ő volt az életrehívója. Több felhívást és terve­zetet szerkesztett a törvényhatóságokhoz, világi és egyházi hatóságokhoz vakok és siketnémák számára való iskolák létesítése iránt. A váci intézetnek 1902-ben megünnepelt százéves for­dulóján ő rendezte az iskola irattárát. Elő­készítő iskolát szervezett a váci siketnéma is­kola számára. A gyógypedagógiai orsz. tanács tagja. Isorbély- és fodrászipar, I. 340. oldal. Ilorbély-, fodrász- és psirókakészítő-ipartes­­tü­let. Budapesten van az ország egyetlen bor­bély- és fodrászszakmabeli ipartestülete. Tagjai­nak száma 1913 végén 1221. Megalakulása előtt a borbélyok, fodrászok és parókakészítők külön egyesületben csoportosultak. Az ipartestület az 1885. évben alakult meg. Első elnöke Mezey Péter volt. A borbélyok és fodrászok ez időtől fogva közös akarattal működnek iparuk terén. Az ipartestület 1885-ben az első, 1896-ban a második országos kongresszust rendezte. Az ipartestület 1902. évben a Fodrász Újság­ot a testület tulajdonává és hivatalos lapjává tette, s elhatározta, hogy olyan szakmabeli intézmé­nyeket létesít, amelyekbe az ország összes borbély- és fodrásziparosait bevonhatja. 1909- ben elsősorban az Országos Borbély és Fodrász Áruraktár Takarék- és u­itelszövetkezet-ét al­kotta meg, azután a Magyarországi Borbélyok és Fodrászok Szakipari Munkaközvetítő, Rokkant-, Nyugdíj és Temetkezési Egyletét. Az Aradon 1911 aug.-ában megtartott harmadik országos kongresszus kimondta, hogy csatlakozik a buda­pesti ipartestület által már létesített országos intézményekhez. Az ipartestület 1896-ban meg­alkotta tagjai részére a nyugdíjintézményt. Minden tag nyugdíjjogosult 10 év elteltével, ha munkaképtelen lesz. A teljes nyugdíjjogo­sultság 35 évi befizetés és a 60 éves kor elértével áll be, amidőn is az illető 560­0 rendes évi nyugdíjra tarthat igényt. Özvegyek és árvák az élvezett nyugdíj 50%-át kapják rendes évi segélyül. Itor b­ele(­sétári és hibái, 1. Bor (329. oldal.) Borbolya, vagy sóskaborbolya (nov.), latinul : Berberis. A sóskabokor (1. o.) egyik elneve­zése. Borbolya, kisközség, Sopron vm. nagymartoni járásában, (1910) 820 német és magyar, r. k. és ev. lakossal ; u. p. és u. t. Nagymarton. Tégla­vetőjében az agyag fejtése közben föltárt miocénkori üledékből ősállatok (ősbálna, stb.) csontjai kerültek elő. Borbonia­­.. (nov.), a hüvelyesekhez tartozó cerje vagy félcserje, egyszerű, épszélű, merev levelekkel és sárga virágokkal. 13 faja Dél- Afrikában honos. A B. cordata forrázatát a lég­zési szervek betegségei ellen használják. Különö­sen Capetown körül gyakori. Borboriánusok, vagy borboriták. E gúnynévvel jelölték Kr. u. a II. században egy gnosztikus szekta tagjait, kiket különböző bűnökkel és kicsapongásokkal vádoltak. Szent Ágostonnak reájuk vonatkozó állításait némely kutatók mindazáltal túlzottnak tartják. Borcfalu, kisközség. Turóc vm­. stuhnyafürdői járásában, (1910) 153 tót, ev. lakossal, u. p. Kiscsepcsény, u. t. Mosóc. Borchardt, 1. B., Georg, német regényíró és műtörténész, szül. 1871-ben Berlinben, 1. Her­mann Georg, 2. B., Karl Wilhelm, német matematikus, szül. 1817-ben, megh. 1880-ban. A legkiválóbb tudósoktól tanult. 1848-ban berlini egyetemi magántanár, 1856 óta akadémiai tag és a világ­ 339 hírű Journal für die reine und angewandte Ma­thematik (A tiszta és alkalmazott matematika közlönye) szerkesztője, amely talán épp az ő szerkesztése alatt élte virágkorát. B.­a­rsiate­­matikában a XIX. század derekán divatos for­mális iránynak (elimináció-elmélet,, stb.) egyik legnagyobb mestere, s dolgozatai egyaránt ki­tűnnek mély tartalmukkal és elegáns mód­szereikkel. Horchers, Wilhelm, német metallurgus, szül. 1856-ban. Kémiát tanuit, s 1897 óta a metall­urgiát tanítja az aacheni technikai főiskolán. Bebizonyította, hogy az addig redukálhatatlan­­nak vélt oxidok (kivéve a szénoxidot) elektro­mossággal hevített szén segítségével redukál­hatók ; számos készüléket szerkesztett a metall­urgia céljaira s a mesterséges gyémántcsinálás egynémely föltételeit is megállapította. 1908 óta a porosz urakháza tagja. Borchfirnve (e: borchgráv), Émile de, báró, belga diplomata és történetíró. Szül. 1837-ben. A hetvenes években Belgrádban, a nyolcvana­sokban Konstantinápolyban, 1891/1908-ban Bécsben, utóbbi helyen követként, szolgált a belga követségen. Számos tanulmányt írt a Balkán viszonyairól. Minket magyarokat törté­nelmi munkássága is érdekel, egyik, 1871-ben megjelent munkája révén, melyben a XII. szá­zadban Magyarországba települő flandriai gyar­matosok történetét ismerteti. Boredskrevink, Carsten, svéd természettudós és délsarkutató, szül. 1864-ben Christianiában. 1888 óta mint földmérő és az újdélwalesi Cover­­wall College tanítója felkutatta Ausztrália bel­sejét (Újdél-Walest és Queenslandet), megala­pította a Coverwall Múzeumot, megmászta 1890- ben a Lindsay-hegyet. 1894—95-ben az Antarctic hajón, mint matróz, meglátogatta a déli sark­vidékeket. 1898-ban Newnes angol kiadó a Southern Cross délsarki expedíció vezetőjéül szer­ződtette. 1899 febr. 16-án érte el, Hobarból ki­indulva, az Adare fokot, ahol megtelelt, és és 1899/1900 déli nyarán részint hajón, részint szánon a 78° 50’ déli szélességig haladt előre, ahol megfigyeléseket végzett a déli mágneses­­ sark helyének meghatározására. Visszatérve,­­ Angliában telepedett le. A washingtoni National­­ Geographic Society 1902-ben a Dixie hadihajón , a nyugatindiai vulkánok (Mont Pelé, Marti­nique) tanulmányozására küldte ki. Azóta Chris­­tianiában él. Boresa, nagyközség. Torontói vm. pancsovai járásában, (1910) 1535 szerb. gör. kel. és r. k. lakossal; csendőrörs, u. p. Zimomj, u. t. Pan­csolta. Storesalinszki Ujezd, kerület Oroszországban, Tiflisz kormányzóság déli részén, a Kaukázus­ban, 6758 km 2, 140 ezer lakossal. A kerület székhelye Sulavcri falu. A termékeny kerület (földmívelés, állattenyésztés, szőlő, dohány gyapot) híres mint vadászterület is. Borcsány, kisközség, Trencsén vm. báni járá­sában, (1910) 205 tót, r. k. lakossal ; u. p. Sissó, u. t. Ribény, Beresap. 1. Csap. Borcsic, kisközség, Trencsén vm. puhói járá­sában, (1910) 231 tót, r. k. lakossal; u. p. és u. t. Nemsó. Bord, kisközség, Kis-Küskü­llő vm. radnóti járásában, (1910) 635 román, gör. kel. lakossal ; u. p. és u. t. Radnót. Régi gör. kel. fa temploma van. Bord (ném.), hajópárkány, hajóperem. — Ап В., hajóra, hajón. — Über Л.,­hajóból. Borda (régebben : Burda), kisközség, Bihar vm. belényesi járásában, (1910) 492 román, gör. kel. lakossal, u. p. Bondoraszó, u. t. Be­lényes, 22*

Next