Tolnai Új Világlexikona 2. Bad-Bur (Budapest, 1926)

B - Bor

Bor okt. végéig következik be, kezdődhetik a szüret. Miután szesz csak a szőlő cukoranyagából ke­letkezik, csak a tökéletesen megérett, édes szőlő ad jó bort , ezért száraz, napos időben a für­töket megérés után is a tőkén hagyjuk, mikor is a szem vízanyagát veszti, megtöpped s így viszonylagos cukortartalma szaporodik. Ugyan­így járunk el az aszúbor készítésénél, csakhogy ekkor a fürtöket addig hagyjuk a tőkén, míg azok teljesen megúsznak ; néhol a leszedett szőlőt szalmára teregetve szikkasztják, aszal­ják meg, ebből lesz az ú. n. szalmabor. Külön­böző beérésű szőlőfajtáknál az érés sorrend­jében többször szüretelünk. Szüretkor a fürtöket a szedők, soronkint haladva, lemetszik s puttonyba rakva, a prés­házba szállítják. Itt folyik le a must-készítés. Régebben a szőlőt ritkaszövésű zsákokba öntve, nagy kádban lábbal kitaposták v­ ágas­végű fadoronggal csomaszolták ; ez a primitív eljárás némely vidéken (pl. Bordeaux) ma is használatos. Tökéletesebb a szőlőmalommal v. darálóval való összezúzás, mely a szőlőszeme­ket összetöri, de a magot és kocsányt nem. A finomabb bornak való szőlőt zúzás előtt lebogyózzák, e célra szolgál a nagyszemű, ciné­­zett bogyózó rosta, mely a kocsányt a szemektől különválasztja. Van olyan szőlőzúzó gép, mely egyúttal a lebogyózást is végzi. Vörösbornak való szőlőnél szükséges a lebogyózás, mert a kocsányában lévő anyagok a vörösbor minőségét és színét meg­rontják. . A fürtök össze­­zúzása után jön a kisajtolás. Ez kö­zönséges boroknál mindj­árt megtörté­nik ; zamatos fehér fajboroknál a must 24 óráig áll a tör­kölyön ; vörösbort pedig teljes kierje­déséig (10-—14 nap) törkölyön hagyjuk s csak azután jön a sajtolás. Ha a vö­rösbor-szőlőt csak egy-két napig állat­juk törkölyén, hogy a festőanyagot a héjból kivonja , kastélyos v. sillerbort kapunk. A saj­tolást v. préselést borsajtó (prés) eszközli, mely­ből ma igen különféle rendszerűek vannak for­galomban. A régi fa­sajtókat lassacskán kiszo­rították az újszerkezetű, vascsavaros sajtok, melyeknek munkája oly tökéletes, hogy csak­nem szalmaszáraz törköly kerül ki alóluk. A must vízből (65—80 %), cukorból (12­—32 %), továbbá savakból, növényi nyálkás anyagok­ból, ásványi sókból, illó­olajokból (összesen 3—5%) áll. Az erjedés folyamán a cukor rész­ben szénsavvá, részben szesszé ala­kul át; minél nagyobb cukortar­talmú a must, annál­­erősebb, szesze­sebb bort nyerünk. A must cukor­­tartalmát pontosan csak vegyelemzés mutathatja ki, de a gyakorlatban elég pontosan meghatározhatjuk mustmé­­rő­vel. Ilyen sokféle van ; nálunk leg­használatosabb a Pillitz-féle és Babo­­féle (klosterneuburgi) mustmérő. A must erjedését az erjesztő- v­ élesztőgombák okozzák. A szőlő héján s a levegőben, különösen szüret táján, bőségesen vannak a Saccharomyces családba tartozó gombák spórái, me­lyek a mustban életfeltételeiket meg­ borvödör, találván, szaporodni s vegetálni kez­­l. Fickó, denek s annak cukrát szénsavvá és szesszé bontják, miközben a must az erjedés, forrás állapotába jut Ez a hőmérséklet, a cukortartalom stb. szerint, néhány napig v. néhány hétig tart. Ezalatt nagymennyiségű szénsav szabadul föl, miért is az erjesztőhelyiségbe csak a legnagyobb elővigyázatossággal szabad belépni s a jó szellőztetésről gondoskod­ni kell. Az erjesztés lehe­tőleg nem túl nagy hor­dókban történik, melyeket erjesztőcsővel (kotyogóval) zárunk el; ezen át a szén­sav szabadon távozhatik, de levegő nem jut a must­hoz s így ecete­­sedés vagy más megromlás nem áll be. Hideg idő­ben az erjesztő­helyiséget fűtik. Erjedés előtt a mustot néhol le­­nyálkázzák, ma- Víznyomású. borsajtó két kosárral sütt levegővel hozzák érintkezésbe, vagyis megszellőztetik. (Rajnai lapátolt bor, Schaufelwein.) Hűvös időben néha a must nem erjed ki töké­letesen, ilyenkor utóerjedés következik be, mikor is a hordók megint kotyogóval lá­tandók el. Teljes kierjedés után az újbor tisztulni kezd s előbb-utóbb lerakja a benne lévő élesztőt s egyéb anyagokat, melyek az ú. n. borseprőt alkotják. Ezután következik a B. ászokolása, kezelése v. iskolázása, mely a B. rendszeres töltögetéséből, lefejtéséből s a betegségektől való védelmezéséből áll. Hogy a B. meg ne ecetesedjék, a hordót állandóan telve kell tar­tani s a dongákon át elpárolgott mennyiséget 2—4 hetenkint pótolni, feltölteni szükséges. Hogy a seprő a megtisztult B. tisztaságát és egészségét meg ne rontsa, le kell fejteni. Az első fejtés dec-jan.-ban, a második márc.-ápr.­­ban, a harmadik szept.-ben, a negyedik dec.­­ben történik. A második évben 2—3-szor, a harmadikban 1—2-szer fejtik le a B.-t s ha ekkor nem zavarosodik (törik) többé, palack­érett és üvegekre fejthető (palackolható). A fejtést régebben lopóval, gummicsővel eszközöl­ték, ma leginkább szivattyús fejtőgépekkel. A B. iskolázásához tartozik még a derítés, a­ zavaros bor megtisztítása, ami többnyire vizahólyaggal történik­­. pedig borszűrő al- Tölgyfa pince-edények : 1. és la. Borvödör 2 Rajnai 3. Magyar borvödör. 4. Bortölcsér. 5. Kármentő. 7. Kis kármentő Mabille-borsajtó

Next