Tolnai Új Világlexikona 4. Don-Fel (Budapest, 1926)
F - Fafaragás - Faférgek - Fafnir - Fafúvók - Faggyú - Faggyúmirigyek - Fagociták - Fagomba - Fagott - Faguet, Émile - Fagus - Fagyal
254 Fafaragás — Fagyai állítottak elő Olaszországban először majolikát s innen származik a fayence agyagáruk neve. Gyártmányai ma is híresek. A régi készítmények nagyon tarkák, az újabbak szép sárga színükkel és ragyogó fehér mázukkal tűnnek ki. Fafaragás, a fának forgácsolással és faragással való megmunkálása művészi v. iparművészeti alkotások létrehozására. Az ősember fából faragott műtárgyai elpusztultak, az ókori népek szobrászata azonnban azt mutatja, hogy a fafaragás volt az első szobortechnika. Különösen magas nívót mutatnak az egyiptomi faszobrok ; az óbirodalom idejéből fenmaradt „Falu bírája“ nevű szobor és a fáraó helytartójának a szobra, azonkívül a fáraósírokban talált szolgaszobrok. Az Fafaragás; (a, b) faragó- újbirodalom idejéből szerszámok pedig apró faszobrocskák tömege maradt fenn, amelyek művészi színvonalban gyakran felülmúlják a bronzból és kőből készült nagyméretű szobrokat is. A görög és római művészetben, az ősi korszakokat leszámítva, a faszobrászat nem nagyon tudott kifejlődni, annál inkább a középkorban, Spanyolországban és az északi államokban. A német gótikus szobrászat legszebb emlékei faszobrok. Legnagyobb mesterei Veit Stoss és Tilmann Riemenschneider. Igen magasra fejlődött a fafaragás a középkornak és a barokkornak szárnyas oltáraiban, a modern műbútorokban, a primitív népek művészetében és a népművészetben. A magyar pásztorfaragások és az erdélyi fejfafaragások a fafaragások legszebb eredményei közé tartoznak. Faférgek, egyáltalán nem férgek, hanem rovarálcák v. kifejlett rovarok, esetleg bábok. A nép minden rovart, amely élő v. kivágott v. feldolgozott fában él. F.-nek nevez. Fafnir, a skandináv mitológia alakja, Hreidmar fia, aki agyonszúrja atyját, mert az nem akarta fivéreinek kiadni Ott fia meggyilkolásáért a Löki istentől váltságdíjul kapott aranyat. De ő is megtagadja a kincs részét testvérétől, Regintől, aki megöleti az ifjú Szigurddal, ám ez Regint is megöli s hatalmába ejti az egész kincset. Fafúvók, a közönségesen fából készített fúvóhangszerek gyűjtőneve. Ide tartoznak a fuvolák, oboák, klarinétok és fagottok, valamint ezek rokonai (pl. angol kürt, szakszofon stb.) még akkor is, ha netán ércből készültek volna. Faggyú. A szarvasmarha és a birka zsíradékát szokás faggyúnak nevezni. A friss faggyúból margarint és ételzsírt készítenek, a kevésbé frisset pedig gyertya- és szappangyártásra használják. Kenőanyagokat is készítenek belőle és a gyógyászatban is alkalmazzák. Kémiai összetételére nézve zsírsavas glicerineszter. Faggyúmirigyek (glandulae sebaceae), a bőrnek fényt és specifikus nedvességet kölcsönöznek. Egyszerű v. összetett tömlős mirigyek, amelyek a szőrtüszőkbe nyílnak Sejtjeik zsírcseppeket termelnek. A bőrfaggyú (sebum cutaneum) olajsavat, szappant, cholesterint, fehérjét, sókat és ezek között oldhatlan földfoszfátokat tartalmaz. A nagy szeméremajkakon, a makkon, a fitymán és a piros ajakszegélyen nincsenek összeköttetésben szőrszálakkal, a tenyéren és talpon pedig teljesen hiányzanak. Fagott el Erekontra-Fagociták (phagein a. m. enni,cyta a. m. sejt). Egyes nagyobb fehér vérsejtek (leukocyták) tudnak apró festékszemcséket s idegen testeket magukba fölvenni. Mecsnikov szerint felveszik a harcot a szervezetbe behatolt baktériumokkal is s állítólag ennek kedvező kimene-telétől függ a gyógyulás és immunitás. Fagomba: az élő v. elhalt fán élő különféle gomba. Az élő fában részben apró testű gombafajok élősködnek, részben olyanok, melyeknek termőteste feltűnő (taplógombák). A F.-k az élő fában betegséget, az elhalt fatestben korhadást idéznek elő. A meg- . munkáit fát, pl. vasúti talpfát, távirópóznát, cölöpöt, különösen ahol állandóan érintkezik vízfölddel, kátrányozással védik a F.-k ellen. Fagott, kettős nádnyelvvel ellátott fafúvó (e csoport basszusa), melynek fúvókája a hangszertestből S alakban kinyúló nyakon helyeződik dete vitás. Terjedelme :B—c2. A F. egy oktávval mélyebb. A ma már divatjamúlt tenor F. egy "quinttel magasabb. A F.-ot lágy hangja "miatt régebben dolciannak nevezték. Faguet (e. : fágé), Émile, francia irodalomtörténész, szül. 1847. La Roche-sur-Yon-ban, megh. 1916 Előbb vidéken, aztán Párizsban tanárkodón, 1890. a Sorbonne (egyetem) tanára, 1900. a francia akadémia tagja lett. Előadásai és irodalmi értekezései az első francia esztétikusok és irodalomtörténészek közé emelik. Alapos, széleskörű tudományos felkészültsége mellett csodálatos írásainak élénksége, szinte tüze, szellemének finomsága, sőt néha — jellemzésekben, megfigyelésekben — sziporkázó ötletessége. Leghíresebb könyvei: a XVI., a XVII., XVIII. és XIX. sz. irodalmáról szóló kötetei , az egyes sz.-ok főbb íróinak mélyen megfogott lélektani és irodalmi arcképei. Voltaireről és Flaubertről is írt könyvet: ezek a legjobb francia írói monográfiák közé tartoznak. Egyéb művei : Sur le théâtre contemporain (A modern színpadról 1880—1890.) ; Histoire de la littérature franciaise (A francia irodalom története, 1900.), Le pacifisme (A békemozgalom, 1908), Fagus (növ.), 1. Bükkfa. Fagyai (név ), Ligustrum, az olajfa-félék nemzetsége. Európában a Ligustrum vulgare gyakori erdőszéli cserje, melyet Fagyai, (a) vinehézillatú, hófehér, fürtök- rágja, (b) bogyójáben álló virágaiért gyakran ültetnek, fekete bogyóinak bíborvörös levét pedig borfestéknek használják. Parkokban ültetik még a Ligustrum ovalifolium-ot és sinense-t. zel v. nyirkos Fagomba (Trammetes piai) Finite Faguet