Tolnai Új Világlexikona 8. Jós-Kor (Budapest, 1927)

K - Keménység - Kémes - Kémia - Kémkedés

­ Kémkedés Rizskemény­ítő­­szemcsék (na­gyítva) A keményítő kémiailag a szénhidrátok cso­portjába tartozik. Molekula­ súlyát még nem is­merjük A keményítő hideg vízben nem oldódik, az nem is hat reá , a meleg vízben ellenben elcsiri­­zesedik. A különböző keményítőfajták elcsiri­­zesedési hőfoka különböző. Híg savak hatására dextrin keletkezik belőlük. A keményítőt technikailag burgonyából, rizsből, kukoricából és más növényekből állít­ják elő. Az előállítás lényege abban áll, hogy a keményítőszemecskéket bezáró szövetburkola­tot elszakítják s a szabaddá lett szemecskéket azután vízzel iszapolják. A gyártás alapfeltétele az, hogy tiszta, vasmentes víz álljon ren­delkezésre. A burgonyakeményítő készítése úgy történik, hogy a burgonyát, mely kb. 20% keményítőt tartalmaz, erre szolgáló gépeken jól meg­mossák s azután zúzógépeken szétmorzsolják. A szétzúzott, péppé vált burgonyát azután kefékkel ellátott hengeres gé­peken bocsátják át, ahol a keményítőszemecskék még job­ban szabaddá lesznek. A kemé­nyítőt elviszi a víz, a cellulóze­­részek pedig visszamaradnak és állati takar­mánnyá dolgoztatnak fel. A kiválasztott kemé­nyítőt azután iszapológépekkel tisztítják tovább. Centrifugáló gépekkel, vákuum-szárítókkal szá­rítják. A szárítás csak 60° alatt történhetik, különben a keményítő csirizzé válik. A búzakeményítő gyártását megnehezíti a búza sikértartalma. Két eljárás van. Az egyik­nél a sikert nem hasznosítják, a másiknál ellen­ben igen. Az elsőnél a búzát csiráztatják s azután járnak el úgy, mint a burgonyánál ; a másodiknál először vízzel megduzzasztják a bú­zát s azután zúzzák szét. A siker erős vízsugarak hatására válik el a keményítőtől A további eljárás hasonló ahhoz, amelyet a burgonyánál leírtunk. A búza 58—64% keményítőt és 10% síkért tartalmaz. A rizst lúgos vízzel duzzasztják és nedvesen őrlik. 70—75% keményítő van benne. A kukoricakeményítő készítése különösen Amerikában nagyjelentőségű. A kukoricát előbb csirátlanítják s a csirából olajat készítenek. A visszamaradó szemeket vízzel v. híg kénes­­savval 40—50°-on duzzasztják. Ezután megőrlik, vízzel keve­rik és kefésgépeken kezelik, iszapolják stb. A tengeri 59% keményítőt tartalmaz. A keményítő legfőbb alkal­mazása azon alapszik, hogy vízzel hevítve elcsirizesedik. Felhasználják ruhakeményí­­tésre, kelmék appretálására, a textilanyagok nyomásánál a festékek sűrítésére, papíros enyvezésére, koz­metikai célokra, keményítőcukor és dextrin gyártására. Kemén­ység, az az ellenállás, amelyet az ás­vány kifejt, ha a részecskéit egymástól el akar­juk távolítani. A K. a különböző ásványoknál különböző és jellemző az illető ásvány anya­gára, miért is az ásványok meghatározásánál a K.-et tekintetbe kell venni. A K. meghatáro­zására keménységi fokozatot használnak, amely ismert keménységű ásványokból van össze­állítva. Az ismeretlen keménységű ásványt a K.-i fokozat ásványaival karcolhatják és­ így állapítják meg, hogy a K.-e melyik keménységi foknak felel meg. Leginkább a Mohs-féle K.-i fokozatot használják, amelynek a következő 10 foka van : 1. zsírkő ; 2. kősó v. gipsz ;­­ 3. mészpát ; 4. fluorit ; 5. apatit ; 6. földpát (ortoklász) ; 7. kvarc ; 8. topáz ; 9. korund ; 10. gyémánt. K.-i fokozat híján egyszerű esz­közökkel is meg lehet állapítani a K.-et. Az 1. K.-i ásványok zsírostapintatúak, a 2. K.-nek körömmel karcolhatók, a 3. K.-neket vasszög karcolja, a 4. K.-neket késsel lehet karcolni, az 5. K.-neket kemény acélreszelővel lehet karcolni, a 6. keménységű üveggel karcolható, a 7—10. K.-nek az üveget karcolják. Kémes, kisk. Baranya vm. siklósi j.-ában, (1920) 434 l. Vasútállomás, posta, u. t. Vajszló. Komcsinál, kisk. Vas vm. kürmend-német­­ujvári j.-ában, (1920) 143 1. U. p. Horvátnád­­alja, u. t. Nagycsákány. Kémia a. m. vegytan. Kémkedés. Minden hadviselő félnek főtörek­vése, hogy az ellenséges erőkről tiszta képet alkothasson. Hogy ezt elérhesse, már békében is, de különösen háborúban arra igyekszik, hogy ez a kép tökéletes legyen. E cél elérésének egyik eszköze a K., mely békében és háborúban egyaránt történik. Az előbbi a hadviselés ked­vező megkezdhetését könnyíti meg, az utóbbi a hadászati és taktikai felderítést egészíti ki. A békekémkedés kiterjedtebb, mint a háborús K., mert békében az idegen államokkal való érintkezés könnyebb. A kémek sorsával béké­ben a nemzetközi jog nem foglalkozik, hanem minden sértett állam a saját törvényeivel ke­res védelmet ellenük. A kémek tulajdonképpen államuk érdekeit védik, de nem hivatalos sze­mélyek, mint pl. a katonai attasék, konzulok. Ezeknek is módjukban van az­ elfogadó állam politikai és katonai berendezkedéseibe, szán­dékaiba, újításaiba stb. betekinteni, de titkos dolgokat nem tudhatnak meg. Ezeknek föl­derítését a — rendesen felfogadott és jól meg­fizetett — kémek végzik. Ezek rendszerint olyan egyének, akik az illető idegen államot jól ismerik és nyelvét is jól beszélik. Tisztek, sőt nők is kitűnő szolgálatokat szoktak tenni. Kémkedésük tárgyai főképpen : erődítések, gya­korlatok, szállítmányok, titkos­szolgálati köny­vek és utasítások, mindennemű hadieszköz, katonai raktárak, vasutak részletei, vidékek helyrajzi viszonyai, a hadsereg szervezése, a határvidék lakosságának hangulata, gazdasági viszonyok stb. Hadi K. A nemzetközi jog szerint az ellen­séges hadműveleti területen a másik fél javára szerzett értesülések (avagy ezek megszerzésének szándéka) alkotják a kémkedés tárgyát. A K. anyaga tehát a háborúval szoros kapcsolatban van és a K. hírszerzése titkon v. hamis ürügy alatt, tehát félrevezetéssel történik. A háború­ban elfogott kémek halállal bűnhődnek, nem azért, mintha a K.-t a hadviselők megbélyegző cselekedetnek tekintenék, hanem mert a K. rendkívül sokat árthat hadseregüknek v. az államnak is. A felderítőcsapatok, ha katonai egyenruhában vannak, nem kémek. Elfogatá­­suk esetén, mint hadifoglyok kezeltetnek. Úgy­szintén a repülők, tengeralattjáró hajók és a léghajók, ha felderítést végeznek, nem tekint­hetők a K. eszközeinek. A megszállott területen levő lakosok kémkedése katonai árulás. Éppen úgy árulás az is, ha valaki hadifoglyokat sza­badon bocsát. Régi időkben a kémeket a legkínosabb ha­lállal (keresztrefeszítéssel v. megégetéssel) vé­gezték ki, most rendesen felakasztják őket. De a hágai szabályzat 30. §-a kiköti, hogy : „a tettenért kémet előzetes ítélethozatal nélkül megbüntetni nem szabad”. Tehát a kémek elítéltetése a tettenéréstől és a bírói vizsgálattól­­ függ. A békében a K.-t rendesen egy központ­­i­ból irányítják ugyan, de úgy, hogy a decent­Buzakemé nyitó­­szemcsék (na­gyítva)

Next