Tolnai Új Világlexikona 8. Jós-Kor (Budapest, 1927)
K - Kalap
kalap alakítását és fentartását. így rendelkezett az 1519. tiltó törvény is, de éppen ennek ellenére Báthory, a bukott nádor, meg Thurzó Elek, volt főtárnokmester alakították meg a K. társaságát azzal a céllal, hogy Szapolyai és Werbőczy pártját szétrobbantsák. A török háborúk zavaraiban, részben a hitújítás következtében is, a társulatok egymásután megszűntek. Kalap, az a ruhadarab, amely védi a fejet az időjárás változó hatásai ellen. Története ősidőkre visszanyúlik. Az ógörögök kalappal ábrázolták Hermest , így jelenítették meg Antigone királylányt; kalapot találunk a legrégibb szumir emlékeken is. A honfoglaló magyarok már ismerték a nemezkészítést és így nemcsak állati bőrökből és prémekből, hanem nemezből készült süvegeik és kucsmáik is voltak. Az ősi típus a magas kúpalakú süveg volt, amelynek egyik fejlődési iránya szerint felső része még tovább nagyobbodván, zacskósan visszahajlott; másik fejlődési iránya ellenben lecsökkentette, meglapította, megkerekítette ezt a felső részt, alsó részét pedig visszahajlította. Ez utóbbi általánosan elterjedt a XVI—XVII. sz.-ban, békében és hadban egyaránt. Ősi szokás szerint tollakkal, forgóval ékítették. Egyes íróink ezt a visszahajtott süveget nevezik kalpagnak, mások szerint a kalpag a XVII. sz.-ban hozzánk elkerült német fejviselet volt. A prémsüveg anyagául és díszítéséül szolgált a róka, még inkább a rendkívül megbecsült nyuszi. Nemezen kívül használták a bársonyt, melynek színét a ruha szabta meg. Tollon kívül bokrétával is ékesítették a süveget, melynek modernizálódása 1600 körül a kalapos süveg alakjában jelenik meg, melyben a nyári prémnélküli süvegre árnyéktartó karimát alkalmaztak. Süvegért is mentek idegenbe, így olvasunk lengyel, kozák, cseh süvegekről. Thököly Imre angliai süveget viselt. A meleg süveggel szemben nyári viseletképpen a tulajdonképpeni könnyű kalap nyugatról jött hozzánk. Hippolit érsek 1500 körül Flandriából hozatott apródjainak kalapot. Angliában az irodalomba bekerült humoros alakról, Sir John Falstafról jegyezték fel, hogy 1459. számos szalmakalap hátrahagyása után halt meg. Angliában a szalmakalapkészítést Stuart Mária királynő 1562 Lotharingiából hozatott munkásokkal honosította meg. Nálunk csak a XVIII. sz.-ban jelenik meg a női szalmakalap. Addig asszonyaink vörös tafotából, fehér atlaszból v. másféle színes selyemből, atlasszal bélelten készíttettek maguknak nyári süvegeket, valamint szélesebb karimájú árnyéksüvegeket, melyeket aranyzsinórból kötött fényes kötés v, aranycsövekkel vegyített fekete gyöngyfüzér vett körül. A tollas süveget nők és gyermekek is viselték. A nyugati viselet kalapját is magával hozta hozzánk. A nyugati kalapformák közül másfélszázadon át sok izgalmat keltett a cilinder, melyet nálunk gúnyosan, de találóan köcsögkalapnak neveztek el. A cilinder, amelynek ősét Rafael képein vélik megtalálni, 1760. jelent meg Firenzében, onnan különcök vitték északra, mígnem 1805. Párisban is diadalmaskodott, úgyhogy 1905. hivatalosan megölhették százesztendős jubileumát. Ezidőben a cilindert a legdrágább hódprémből készítették és apáról fiúra hagyták ; drágasága következtében kalaposok bérbeadásával is foglalkoztak. A XIX. sz.-ban a nők lovaglókalapja volt a cilinder, sőt a háború alatt és közvetlenül utána általánosan hordták a nők, mikor is számos régi férficilinder változtatott gazdát. A legutóbbi években a cilinder csak szigorúan hivatalos megjelenések alkalmával került fejre és kézbe , legújabban feltámadásáról beszélnek. A női kalapviselet változik az egyszerű hálós kőkötőtől a komplikált kalapkompozíciókig. A kettőt együtt látjuk I. Ferdinánd király feleségének, Anna magyar hercegnőnek az Iparművészeti Múzeumban lévő csempearcképén, amelyen főkötő fölött nemezkalap látható. A kalap igen komplikált probléma volt, amikor az XVIII. sz. mesterkélt hajépítményeihez kellett alkalmazkodnia. A XX. sz. elején szintén a nagy haj lévén a divat, ugyancsak anagy és — a haj megmutathatása céljából — az úgynevezett arcból kiálló kalapokat hordták. A világháború alatt divatba jöttek a női sapkák (toque), amelyek a bubifrizurával harmóniában állandóknak bizonyultak; apró részletekben természetesen folyton változik e divat. Sport, szabadlevegő szeretete, olcsóság és egyszerűségkedvelés a férfifiatalságot is a sapka-típusok felé hajtják. A háború elején a diákság lázas sapkavágya nem volt kielégíthető. Egyetemi ifjaink egy része tányérsapkát hord. A sport nem ismer kalapot, csak sapkát. A napfürdőzés divatjával egyidejűleg megkezdődött a fedetlen fővel való járás, mely ellen — bár a kalapkereskedők nem jó szemmel nézték — egészségi szempontból férfi-kalapok Női kalapok 53