Tolnai Új Világlexikona 9. Kob-Lak (Budapest, 1927)

K - Közgazdaságtudományi kar - Közgyám - Közigazgatás - Közigazgatási bíróság - Közigazgatási bizottság - Közigazgatási rendészet

213 Közgazdaságtudományi kar — Közigazgatási rendészet A klasszikus, liberális K.-nal élesen szemben állnak a szocialista iskolák. A liberális K. a mai, kapitalista gazdasági rendszert, amely­nek alapja a magántulajdon, a nagytőke irá­nyítása alatt álló nagyipari, gyári termelés, a legjobbnak és megváltozhatatlannak tartja. A szocialisták figyelme elsősorban a jöve­delemeloszlásra fordul. Míg a földjáradék, tőkekamat és profit a föld és tőke tu­lajdonosainak munkanélküli, bőséges jöve­delmet biztosít, a munkás bére az elsőrendű szükségletek kielégítésére is alig elégséges és a dolgozni akaró gyakran nem talál munkaalkalmat. Az első szocialista gondol­kodók (Owen, Fourier, Saint-Simon, Rodbertus) különféle úton keresnek módot a jövedelem­­eloszlás „igazságossá tételére”, hogy a munkás számára munkájának teljes hozadékát bizto­sítsák (szövetkezetek stb.). Éles kritikával fordul ezekkel és a liberális k.-nal szembe Marx. Főműve : Das Kapital (1863.), a kapitalista, nagyipari termelésnek, az értéknek, a munka­bérnek, profitnak új elméletét állítja fel. Az egész klasszikus K. szerinte nem egyéb, mint a kapitalista termelési rendszer elméleti ki­fejezése és igazolása, „ideológiája”. De a kapitalista gazdasági rendszer a fejlődésnek csak egy fokozata, fázisa és mind tökéletesebb kifejlődése oda fog vezetni, hogy magától, szükségszerűen összeomlik. A tőkének mind kevesebb kézben való koncentrációja korlá­tozza, megszünteti a szabad versenyt és elő­készíti azt az időpontot, mikor a munkás­osztály, a proletárság, átveszi a kezéből a ter­melés eszközeit, a földeket, a bányákat, a gyárakat. A marxista „tudományos” szocia­lizmus az államot az uralkodó osztály szer­vezetének tekinti és az állam beavatkozásától nem várja a munkásosztály helyzetének javí­tását. Ezzel szemben az államszocializmus („katedra-szocializmus”) törvényes, „szociál­politikai” intézkedésekkel (munkásbiztosítás, munkásvédelem, egyeztetés, munkaközvetítés stb.), egyes, különösen fontos közszükséglete­ket ellátó üzemeknek állami, községi keze­lésbevételével tartja lehetőnek a munkás­­osztály jólétének lényeges emelését, az egész gazdasági életnek állami felügyelet alatt való célszerű, mindenkinek érdekeit lehetőleg kielé­gítő berendezését. Az államszocializmusnak (és a keresztényszo­cializmusnak) legnagyobbrészt német irodalma a K. elméletét új eredményekkel alig gaz­dagította. Új, nagyértékű gyarapodása a K.-nak Rohm-Hawerk kamat­elmélete és Knapp pénzelmélete (Staatliche Theorie des Geldes). A K. újabb irodalma rendkívül nagy terjedelmű, mind az új, átfogó rendszereké, mind az egyes gazdasági kérdéseké. A következetesen felépí­tett nagy, általános elméletekké kifejlett K.-i rendszerek közül egyik sem állja ki teljesen a kritikát. A gazdasági élet tényeiből indul ki, a klasszikus iskola alapján marad többnyire az angol-amerikai­­, és a klasszikus iskola alapfogalmait, alaptörvényeit valamilyen for­mában nem nélkülözheti egy újabb elmélet sem. A háború után bekövetkezett nagy gaz­dasági válság (válságok sorozata), a pénz­romlás (infláció) jelenségeinek magyarázatát, megértését a klasszikus K. törvényei, elmé­letei könnyítik meg leginkább és ezeken épü­l­nek fel a némi előrelátást nyújtó konjunktúra­­elméletek, az újabban keletkezett konjunktúra­kutató intézetek működése. Közgazdasági t­ddom­ányi kar. A XX. sz. elején a közgazdasági tudománynak Német­országban és más Ny-i országokban több önálló főiskolája és szám­os egyetemnek külön K­-a működött. Miután már néhány évvel előbb megalakult a József-műegyetemen egy „közgazdasági szakosztály”, az 1920 : XXXI. t.-c. veti meg nálunk a budapesti tudomány­­egyetemen az első egyetemi K. alapját. Célja a törvény szerint a felsőfokú közgazdasági kiképzés. Négy szakcsoportra oszlik : 1. egye­temes közgazdasági és közigazgatási, 2. mező­­gazdasági, 3. kereskedelmi, 4. külképviseleti és konzuli szakcsoportra. A K. magába ol­vasztotta a Keleti Kereskedelmi Akadémiát és a kereskedelmi tanárképző intézetet. Közgyám: Minden községben a községbeli gyámoltak és gondnokoltak nyilvántartására s a gyámjaik és gondnokaik feletti felügyelet gyakorlására közgyámot választanak. Közigazgatás, a végrehajtó hatalom műkö­dése. Szervei a kormány, az állami, törvény­­hatósági, községi hatóságok, de közigazgatási teendőket a kir. bíróságok is bonyolítanak le, így cégjegyzési, lakásügyi, birtokreform- stb. ügyekben. A végrehajtó hatalmat, vagyis a közigazgatást az 1848. évi Ill. l.-c. értelmé­ben a király felelős miniszterei által gyako­rolja. A fő ügykörök a közigazgatás körén belül nálunk a belügyi, külügyi, pénzügyi, honvédelmi, igazságügyi, népjóléti és munka­ügyi közigazgatás. A közigazgatási hatóságo­kat imperium illeti meg, így a minisztert, az alispánt, a polgármestert, a főszolgabírót stb. A közigazgatás körében érvényesülő jogszabá­lyokat a közigazgatási jog tartalmazza. Az alsófokú közigazgatás terén a függetlenség garanciáival ellátott közigazgatási bíráskodás nálunk még nincs kiépítve, csupán legfelsőbb fokon, a közigazgatási bíróság képében van ilyen fórum ; utóbbi a tételes törvényekben meghatározott esetekben a közigazgatási hatá­rozatok ellen benyújtott panaszokat bírálja el. Közigazgatási bíróság, az 1896. évi XXVI. t.-c.-kel alkotott, legmagasabb rangú közigaz­gatási bírói fórum, amely meghatározott ese­tekben a közigazgatási határozatok ellen be­nyújtott panaszokat bírálja el. Hatáskörét az 1907. évi LX. t.-c. kiterjesztette egyes, a kormány és a törvényhatóságok között fen­­forgó jogvitákra és a törvényhatósági hatás­kör védelmére is. Közigazgatási bizottság, az 1876. évi VI. t.-c.-kel a törvényhatóságok kebelében alko­tott testület, amelynek hivatása az állami és törvényhatósági közigazgatás között az össz­hang fentartása. Tagjait részben a közgyűlés választja, részben hivatalból vannak tagjai, így a főispán, az alispán, a polgármester, a­ fő­­jegyző, a­­ tiszti ügyész, a főorvos, az árva­széki elnök, a pénzügyigazgató, a tanfelügyelő, a kir. ügyész, a gazdasági felügyelő és az állam­­építészeti hivatal főnöke. Részint mint első­fokú, részint mint fellebbviteli közigazgatási hatóság jár el és számos esetben fegyelmi hatóság is. Végrehajtatja a miniszteri rende­leteket és aggályait a miniszter tudomására hozhatja, de a meg nem szavazott adókat nem hajthatja be s az újoncok kiállítását, ha nincse­nek megszavazva, nem hajthatja végre, hanem ilyen esetben a közgyűléshez fordul. A köz­­igazgatás állapotáról félévi jelentéseket tesz a kormánynak. A törvénytelennek vélt közgyűlési határozatok végrehajtását felfüggesztheti. Közigazgatási rendészet, az általános köz­­igazgatás keretében kifejezetten a rendőrség hatáskörébe utalt közigazgatási feladatok el­látása. A rendőrség egyik főtevékenységét ké­pezi. Ide tartoznak főként : a közlekedés rend­jének biztosítása és ellenőrzése, gépjáróművek, bérkocsik, társaskocsik és bérautók ügyei ; a bejelentés , a talált tárgyak kezelése és nyíl.

Next