Tolnai Új Világlexikona 9. Kob-Lak (Budapest, 1927)

K - Kosztüm

KOSZTÜM A kosztüm szót beszéd közben kétféle értelem­ben használjuk. Hölgyeink kosztümje, amelyet az angol szabó varr, gyapjúszövetből készült alj (szoknya) és ugyanolyan szövetből készült kabát, amely alá zubbony (blouse) való , ez utóbbi azonban már nem lényeges része a kosz­tümnek. A kosztümnek egy manap divatos alfaja a complet (e. : komplé), amely teljes öltözéket jelent. A complet alkotóelemei : a gyapjúszövetből készült alj helyett egy bár­milyen szövetből, de rendszerint könnyű se­lyemszövetekből pl. crépe de chine-ből készült ruha és ugyanilyen szövetből készült kabát. A complet még kiegészíthető egy ugyan­olyan szövetből készült kalappal is , hogy a cipőnek is hozzáillőnek kell lenni, az csak ter­mészetes, hiszen az öltözködésnek legfőbb parancsa az, hogy minden ruhadarab harmó­niában álljon egymással. Látjuk, hogy a kosztüm-gondolat érvényesül a complet-nál is, de csak esztétikailag. Az inkább angol eredetű kosztüm ugyanis tartós ruhadarabnak készült, amennyiben a női di­vatnál ilyenről egyáltalán beszélni lehet. Az angol kosztüm anyaga kitűnő gyapjúszövet kell hogy legyen, úgyhogy az aljhoz-kabáthoz számos blúz legyen hordható. A jó kosztüm volt az a ruhadarab, — és még mai napig is az, — amely a középosztály takarékosabb höl­gyeit megmentette nagyobb mértékű pazar­lástól, mert a jó kosztümhöz sok mindent el lehetett hordani. Kosztüm alatt értjük ezenkívül az elmúlt történelmi idők által használt ruhadarabokat. E fogatomhoz hozzátársulnak azok a képzetek, amelyek a múlt öltözködését színes pompá­ban tüntetik elénk. Azért van ez így, mert a történelmi kosztümökkel való foglalkozásban a szín, a művészet, a festőiség, a régi pompa emléke szokott a vonzó lenni. A nagyközönség rendszerint valamely kosztümbál­­­ éppen álarcosbál alkalmával szokott foglalkozni a történelmi kosztümökkel. Ebben a vonat­kozásban a kosztümöt jelmeznek nevezzük s a kosztümbált jelmezbálnak. Hivatásszerűen foglalkozik a kosztüm tör­ténetével a múzeum és a régiségkereskedő, hajlandóságát követve az amatőr, a gyűjtő. Természetesen ők is elsősorban a szép kosztü­möt keresik a múltban. Különösen vonat­kozik ez az amatőrre és a régiségkereskedőre, aki mindenekelőtt az amatőrök vágyát tartja szeme előtt ; az amatőr viszont a szép dara­bokat hajlandó jól megfizetni. A múzeum álláspontja már nem egészen ez, mert a mú­zeum — ha nincs külön kosztüm­ v. ruha­­múzeum, akkor az iparművészeti múzeumok feladatába tartozik az ilyen gyűjtés, — nem a szép dolgokat gyűjti, hanem a tanulságo­sakat. Az egyiptomi művészeti emlékek bősé­gesen bemutatják nekünk az egyiptomi vise­letét, ellenben az épségben megmaradt ruha­darabok — dacára e nép nagyszerű konzerváló módszereinek, — aránylag csekélyek. Minden­esetre az egyiptomi kosztüm az, amely éppen napjaikban még a modern divat számára is teljesen kiaknáztatott. A Tut-Ank-Amen fáraó sírjának feltárása nemcsak az emlékek tömegét tárta elénk, hanem egész gondolko­dásunkat az ókori Egyiptom felé irányította, úgyhogy az elmúlt évek textilipara meglehető­sen a „Tutankámen”-nel egyértelműnek vett egyiptomi stílus hatása alá került. Amikor egy ilyen tömeghatás érvényesül, természetesen azt válogatjuk a magunk részére a múlt emlékeiből, ami lelkünknek, ízlésünk­nek a legmegfelelőbb , amit viszont XX. sz.-i lényünkbe nem tudunk beilleszteni, kímélet­lenül elhanyagoljuk. Ma megkonstruált egyip­tomi kosztümjeinkben pl. nem kapja meg eredeti kiváló jelentőségét a legjellegzetesebb egyiptomi ruhadarab , a kötény. A kötény a férfiak ősi viselete Egyiptomban, melyet idő­számításunk előtt négyezer évvel és még ré­gebben viseltek. Egy, a XVI11. dinasztia ide­jéből fenmaradt dombormű pl. egy fáraó szobrát mutatja, melyen öt szobrász dolgozik, valamennyinek egyetlen ruhadarabja : a kö­tény. Ez az egyiptomiak nemzeti viselete, amelyet egyként hord király, katona és munkás, hiszen az éghajlat sem kíván többet ; a hajós­népnél a kötényt csupán egy szíj helyettesíti. A közvetlen szükségszerűségen azonban diadal­maskodik a hiúság, amely a kötényt meghosz­­szabbítja, ráncokba szedi és különféle szabást ad neki, szoknyává, majd ujjas ruhává fej­leszti. A ruhatömeg, amelyet az egyiptomi magára vesz, még így is nagyon csekély. A hiúság azonban tovább dolgozik és meglehető­sen komplikált gallérokat teremt meg. A nők­ 1. lelökete egyiptomi férfi. 2. Szargon asszír király. 3. Görög férfi köpenyben. 4. Görög nő kiionban. 6. Római férfi tógában.

Next