Tolnai Új Világlexikona 10. Lak-Mag (Budapest, 1928)

L - Liberté, Égalité, Fraternité - Libertinus - Liberum veto - Libia - Libickozma - Libido - Libráció

162 Liberté — Libráció Liberté, Éjjalité, Fraternité, a francia forra­dalom jelszava : szabadság, egyenlőség, test­vériség. Először a Cordelier-klub használta 1793. Libertinus (lat.) a. m­. felszabadított rab­szolga. A római társadalmi rendben másik elnevezésük libertás volt, csakhogy L. a fel­szabadított rabszolgát egykori gazdájához való viszonylatában jelezte, libertás pedig az állam­hoz való viszonylatában. A felszabadítás által a L. bizonyos megszorításokkal római polgárrá lett. De a felszabadítás után is megmaradt a L.-oknak egykori gazdáikhoz való kapcsolatuk, amennyiben felszabadítójuk pártfogását to­vábbra is kikérték és ennek ellenében felsza­badító gazdájuk hűséges kíséretéhez tartoz­tak. Egy-egy római nagyúr udvara hemzse­gett a L.-októl és különösen a császárkorban a császári udvar intrikáiban igen nagy jelentő­ségre jutottak egyes L.-ok. Liberum veto (lat.), vagyis szabad tiltakozás, a lengyel alkotmánynak az 1652. országgyűlés határozata óta az az intézménye, hogy egyet­len követ is a nye pozod­am (nem akarom) tilta­kozással bármely határozatot megdönt­hetett. Ez végzetes szerencsétlensége lett Lengyel­­országnak. 1791. eltörölték ugyan, de már későn volt. Libia (Libya), 1. Afrikának ókori neve, először Homeros használta. Kezdetben csak az Egyiptommal Ny-ról közvetlen határos terü­leteket, később egész É-Afrikát, a Nílus és az Atlasz között, értették alatta. Csak Erato­sthenes foglalta össze L. néven az egész afrikai szárazföldet. 2. L.-i sivatag, a Szaharának K-i, É-en Kyre­­naikával, Marmorikával és Mah­uttal, K-en a Nílussal, D-en Szudánnal, Ny-en Tibesztivel, Fezzánnal és Tripolisszal bizonytalanul elhatá­rolt része, kb. 2 millió km 2. Háromnegyed része majdnem teljesen ismeretlen, csak a L.-i oázi­sok és a Nílus mente van jobban kikutatva. Talaja kb. Kufrát­ól D-re nubiai homokkőből áll, erre sávosan É­nak középső és felső kréta­rétegek, a L.-i oázisok és a Nílus közötti szög­letben eocén mész telepedett. Az úgynevezett L.-i sivatagos tábla vízszintesen fekvő miocén és pliocén mészkőtáblákból áll. É-on kes­keny, NyK-i irányú árkos vetődés sértette föl a L.-i sivatagos táblát, itt valószínűleg trópusi eredetű vizek feltörései teszik lehetővé az oázis-kultúrát. Hasonló eredetűek a L.-i sivatag ÉK-i oázisai is. Nyara roppant forró, a tele aránylag hűvös (10—12 C°) és szeles. Télen É-i és ÉNy-i szelei legritkább esetben tudnak kevés csapadékot szolgáltatni, nyáron D-i és D-ies, szintén lényegtelen csapadékot hozó szelei vannak. A nagy szárazság miatt mindenütt kopár sziklavilág v. sivár homok borítja a felszínt és csak Szudán, Tibeszti és Marmorika határterületein szegi be, aránylag keskeny, gyérfüves puszta a L.-i sivatagot. Az É.D ÉÉK felé való általános lejtősödésnek megfelelően egy csomó száraz völgyelés (vádi) abba az irányba fut le. Mezőgazdasági terme­lés csak néhány oázis területén (L.-i oázisok : Baharid­, Kargeh, Dahel, Dzsarabub, Fara­­frah, Szivah, Kufra, Ennedi, Vanjanga) lehet­séges és állattenyésztést is csak igen korlátolt mértékben lehet űzni. É-en néhány arab törzs nomadizál, így a L.-i sivatagos táblán az Ulad Ali, Kufra vidékén a Szuja, DK-en a Szoghan, D középső részén a Bedojat. A legfontosabb karavánút Vadait Kufrán át Odzsilával és Bengáziával köti össze. Ez a szenusziak fő­­útja, itt állanak ellen a D felé előnyomuló franciáknak. A többi, Vadaiból és Darfurból a Nílushoz vezető karavánút újabb időben feledésbe ment, alig használt. Politikailag a L.-i sivatag nagy része az európai hatalmaktól független, a főhatalom a szenusziak sejkjének kezében van, aki Kufrában székel és ősi, isme­retlen utakon át tartja kezében a környező vidéket. Libickozma, kisk. Somogy vm. marcali j.-ában, (1920) 905 l. U. p. Pusztakovácsi, u. t. Somogyfajsz. Libido, a nemi életre irányuló kívánalmat jelent. Minthogy Freud bécsi orvostanárt a pszichoanalízis módszerével nyert tapasztala­tai arra vezették, hogy a nemi élet körét a szo­kottnál sokkal tágabban határozza meg, a pszichoanalízisben a libido köre is sokkal tágabb. A libido ezek szerint nem alapszik szükségszerűleg a nemek közti különbségen. Freud a szexualitás elméletében foglalja rend­szerbe az ide sorolható jelenségeket. Ez az elmélet egyrészt az ideálisnak elképzelt fejlő­dés keretén belül mintegy fejlődéslélektanát nyújtja a libidónak, azaz a tágan felfogott nemi életre irányuló kívánalmak fejlődését mutatja be, másrészt a libido elmélettel az idő­ben szétszórt nemi jelenségeknek egységes alapját fedi fel. A L.-elmélet a L.-t "■íTrcjl nem kívánalomnak, hanem az összes nemi kívánalmak közös erőforrásaként, tehát nem lélek-­­ tanilag, hanem biológiailag és energetikailag fogja fel. A L. csak egy, de nem egyetlen erőforrás. Freud nézete szerint a L. a két ösztönalap egyikének, az életösz­­tönzésnek a tartozéka és mint ilyen, állandóan v. maga mellett, vele szinte összetapadva, v. ma­gával szemben, romboló szándé­kával ott találja a másik ösztön­alapnak, a bontó halálösztönzésnek az erőforrásait. Libráció (lat.). Ismeretes, hogy a Hold tengelykörüli forgásá­nak ideje megegyezik a Föld körül való keringésének idejével és így mindig ugyanazt az oldalát fordítja felénk, az elfordított feléből pedig semmit sem látunk. Azonban ez a tétel teljes szigorúsággal csak akkor állana, ha a Föld és Hold is tökéletes t­ömbök volnának, ha a holdpálya kör lenne s síkja megegyeznék az ekliptikával. Mivel ezek a körülmények csak közelítő pontosság­gal állanak fenn, a Holdnak nem látjuk pon- v . . • -«T . ■ • ' ■ 1 Sin el Kidab sziklái a Líbiai-sivatagban

Next