Tolnai Új Világlexikona 10. Lak-Mag (Budapest, 1928)

L - Louys, Pierre - Lovaghy Dénes - Lovaglás

Louys (e. : luisz), Pierre, francia regényíró és költő, szül. 1870., m­egh. 1925. Párisban. Fiatalkorában mélyen belemerült az ókori görög világ tanulmányozásába s már első verseinek tárgyát is innen vette. Első feltűnést keltett könyve, a Bilitis dalai olyan híven tükrözik Sappho korának szellemét, hogy sokan valódi görög versek gyűjteményének hitték. 1895. óriási sikert aratott Afrodité c. regénye, egy görög kurtizán tragikus törté­nete, akinek alakja köré az alexandriai ha­nyatló görög kultúra és leromlott erkölcs szín­játszó képeit festette a költő, forró erotikával. Regényeiben általában sok az érzéki szín és költői erő. Több művét színpadra is átdol­gozták. Visszavonult életű, szerény ember volt, a könyvek nagy kedvelője. Felesége Heredia, a költő leánya volt. L. élete végén megvakult. Lovasshy Dénes, festő, szül. 1887. Zircen, megh. 1918. Nagymuzsalyon. Budapesten rajz­tanári oklevelet szerzett s 1913 óta szerepelt a fővárosi tárlatokon frissen festett tájképeivel („Hóolvadás”, „Őszi táj”) és erőteljesen karak­­terizált képmásaival. Lovaglás, közlekedési, katonai és sportszem­pontból egykor rendkívül fontos ismeret, amely a gépjáróművek feltalálása és térhódítása kö­vetkeztében sokat veszített eredeti jelentő­ségéből. Ma már főleg csak mint sportot gyako­rolják, bár a katonai kiképzés egyik-másik ágazatában is még tartja magá­t. A L.-nak általában két faját szokás megkülönböztetni : az egyik a praktikus, közönséges, úgynevezett Campagne L., a másik pedig a magas­ v. spanyol iskola. A közönséges L. éppen úgy, mint a magas iskola, magában foglalja a ló idomítását és a lovas begyakorlását. A közönséges L. célja, hogy rendszeres idomítással kitartó és feltétlenül engedelmes lovakat neveljen, a kívánt ütemet (lépés, ügetés, vágtatás és futta­tás) pontosan betartsa, minden járómódban fordulni és megállni tudjon, a közönségesen előforduló akadályokon (sövény, sorompó, ala­csony kőfal, árok) engedelmesen és biztosan ha­toljon át. Az embereknek L.-ra való kiképzése viszont arra törekszik, hogy a lovon minden járó­módban biztosan ülő és a lovat zablával és comb­nyomással helyesen vezető lovasokat neveljen. A magas­ v. spanyol iskola a ló- és lovaskiképzés felső foka és a ló járásának stilizált, olykor mesterkélt kiképzésével inkább mutatvány, mint gyakorlati szempontból bír jelentőséggel. A ló járómódjait a lépés, az ügetés (trable), a vágta (galopp) és a futtatás (carrière). A lépés a legkönnyebb járómód, amely a lovat nem erőlteti meg. Olyan lépésre kell szoktatni a lovat, amely kiadós és percenként legalább 100 m. előhaladást eredményez. Az úgyneve­zett poroszkálás a lépés egy faja, melynél a ló ugyanazon oldalés első és hátsó lábával egyszerre lép. Az ügetés nagyobb távolságok legyőzésére alkalmas járómód. Kétféle faját a könnyű ügetést és a sebes ügetést különböztet­jük meg. Hosszabb távolságokra a vágta alkal­matlan, mert nagyon kimerítő járómód. Foko­zatos gyakorlással kell arra nevelni a lovat, hogy szükség esetén 2—3 km.-t tudjon vágtá­ban megtenni. A futtatás az a járómód, amely a ló minden képességét igénybe veszi, gyakorlati célja csak a versenylovak szempontjából van, amelyeket speciális tréninggel edzenek hozzá megerőltető feladatukhoz. Kellő oktatás után a ló nem túlságosan sebe­sen folyó vizeken való átkelésre is betanítható. E célból elsősorban vízhez kell hozzászoktatni és e célból valamely kemény talajú és nem túl­ságosan mély 1—1­­2 m. mélységű vízben való lovaglással kell le­győzni az esetleg mutatkozó félel­met. Ha ez sikerült, fokozatosan kell hozzászoktatni a mélyebb és áramló vizen való áthatolásra. A L. elsajátítását három idő­szakra szokás osznni. Elsőben a lovast a különböző járómódon haladó lovak nyergében való helyes és biztos ülésre tanítják. Amikor a lovas már kellő bizal­mat érez magában és szilárdan ül a nyeregben, megtanulja a csikó-zablával való vezetést, míg a feszítő zabla használatát sajátítja el. A lóidomítás nehéz mesterség, valóságos mű­vészet, amely jó bánásmóddal és határtalan türelemmel törekszik arra, hogy az idomító kívánságát a lóval megértesse. A lovat először lovas nélkül, longe-on gyakorolják be a külön­böző járómódokba, majd pedig az akadály­­on való áthatolásra. , n-

Next