Tolnai Új Világlexikona 10. Lak-Mag (Budapest, 1928)

L - Laveleye, Emile Louis Victor de - Laveran, Charles Louis - Lavery, John - Lavigerie, Charles - Lavina - Lavirozás - Lavisse, Ernest

Laveleye — Lavisse 53 városa, (1921) 58.041­­. L.-t 1495. Kolumbus alapította a régi Magna indiánus város helyén. A régi várost 1564. a földrengés elpusztította. Laveleye (e.: távié), Emile Louis Victor de, belga közgazdasági író, szül. 1822., megh. 1892. A liégei egyetemen az államtudományok tanára, a belga tudományos akadémia tagja. Munkáinak egy része a pénzelmélettel foglalkozik. L. a bimetallizmus (arany- és ezüstvaluta) híve volt. Legjelentősebb műve : A tulajdon fejlő­dése és kezdetleges formái. Ebben történelmi kutatások alapján azt igyekszik kimutatni, hogy a legrégibb időkben a közös földtulajdon volt az általános és ebből fejlődött ki később, némely helyen csak a legújabb korban a magán­­tulajdon. Újabban többen (különösen G. Below) éles kritika alá vetették ezt az elméletet és az ellenkezőjét bizonyítják, hogy az eredeti magántulajdonból csak egyes helyeken, hiányos körülmények hatása alatt mentek át a földek közös tulajdonba. Laveran (e. : lavran), Charles Louis, francia or­vos, szül. 1845., megh. 1922. Tanulmányait Páris­­ban végezte, ahol 1884. professzor, majd 1894. a Pasteur-intézet tiszteletbeli főnöke lett. 1880. Afrikában felfedezte a malária kórokozóját (L.-féle testecskék) és a különböző tripanozo­­mák okozta betegségeket leírta. Ő a megala­pítója a maláriaellenes chinin-gyógykezelés­­nek. 1907. Nobel-díjat nyert. Lavery (e. : lévin), John, angol festő, szül. 1856. Korán árvaságra jutva, előbb vasúti, majd katonai pályán, később mint fényképészeti munkás keresett megélhetést. Első művét 1881. a skót akadémián állította ki, 1883. Párisban szerepelt. 1890. a müncheni nemzetközi tár­laton nagy feltűnést keltett „Viktória angol királynő látogatása a glasgowi kiállításon“ c. műve, melyen 250 képmás van. Később Marok­kót és Spanyolországot járta be, azután Ameri­kát, a világháborúban flotta-képeket festett. Képmásai, különösen a női arcképek, ízléses beállításukról híresek. Az angol közélet szá­mos szereplőjét örökítette meg. Lavigerie (e. : lávizsrí), Charles, francia bíbornok, szül. 1825., megh. 1892. Pappá szen­teltetvén, 1863. nancyi püspök, 1867. algeri érsek lett. Nagy buzgalmat fejtett ki É-Afri­­kában a kereszténység terjesztése s a rabszolga­ság megszüntetése érdekében. Megalapította a Fehér atyák (Peres blancs) misszionárius rend­jét s a rabszolgakereskedelem ellen agitációs körutat tett Európában. 1882. bíbornok, karthagói érsek és Afrika prímása lett. Szülő­városa szobrot emelt emlékének. Lavina (a latin labi a. m. esni-ből, Tirolban Löhne, franciául : avalanche), rendesen hatal­mas tömegben, saját súlya alatt lezuhanó, különböző hótömegek neve ; elvétve beszél­nek, nem egészen helyesen, kőlavinákról is. A L. a magas, többnyire már az erdők hatá­rán felül nyúló, kopár és meredek lejtőjű hegyvidékek tüneménye. Néha katasztrofális pusztításokat okoz. Háromféle típusát lehet megkülönböztetni : 1. A porlavina. Ez hideg időben, egészen frissen esett hóból keletkezik, ha a frissen esett porhó keményebb, bekérgesedett hóra halmo­zódik föl, v. ha csupasz felszínen rakódik le, de olyan nagy vastagságban, hogy egyensúlyi állapotát elveszti. Mind a két esetben a leg­kisebb fizikai hatás, gyakran egy pisztoly­durranás v. fütty is elegendő ahhoz, hogy az egyensúlyi állapot határán álló hótömeg a meredek lejtőkön lecsússzék. A porlavina rendesen kisebb területet veszélyeztet, több­nyire lakatlan területek fölött következik be, legfeljebb az útjába kerülő turistákat, — akik járásukkal, beszédükkel a L. előidézői voltak, —­ temeti el. Porlavinák 6—8 emberből álló társaságnál nagyobbat nem szoktak eltemetni. 2. Az előbbinél kiterjedésben és pusztításá­ban is sokkal veszedelmesebb az úgynevezett fenéklavina. A fenéklavina a magas hegysé­gekben beálló olvadásos időben keletkezik, amikor a télen felhalmozott hótömegek olva­dásnak indulnak és a felső rétegek olvadó vize átitatja az alsó rétegeket és azokat a szivacshoz hasonlóan vízzel tölti meg. A leg­veszedelmesebb fenéklavinák fön­ös napo­kon keletkeznek. A vízzel átitatott, tapadós hó elveszti egyensúlyi álla­potát és elgurított hólab­dához hasonlóan indul meg lefelé a lejtőn, folyton újabb és újabb hórétegeket és a hótömegekkel együtt kődarabokat, szikladarabo­kat szedve magára. Ezek­nek a L.-knak már hosszabb a pályája, a hótömegeken kívül állatokat, embereket tudnak magukba gyúrni és roppant súlyos töme­gükkel házakat és alpesi falvakat is képesek agyon­lapítani. Könnyen belát­hatjuk pusztításuk nagy­ságát, ha meggondoljuk, hogy 700.000—1.000.000 m3. anyagot is tar­talmaznak. 3. Gleccser- v. jéglavinának hívják a gleccser meredek oldalaiból időnként leszakadó és alá­zuhanó jégtömegeket. A lavinák mindegyik fajtája igen jelen­tékeny károkat okozhat emberben, állatban és építményekben egyaránt. Ezért a művel­­­tebb országok területén levő L.-járásos helye­ken igyekeznek a L. pusztítását megakadá­lyozni. Legújabban a Népszövetség felügye­lete alatt a Vöröskeresztnek az elemi csapá­sok ellen védekező osztálya a L. ellen is föl­vette a harcot. 1924. Felső-Stájerországban (Gesäuse) nemzetközi L.-megfigyelő állomást létesítettek. A L. pusztításait igyekeznek el­kerülni : 1. a L.-járásos területek térképezésével, hogy így a térkép útján és a helyszínen megfelelő jelzésekkel a lakosságot, de különösen a turistá­kat figyelmeztessék ; 2. a L.-képződést a lakottabb területeken igyekeznek megakadályozni : a L.-képződésre alkalmas területeken drótakadályokhoz hasonló, rácsos kerítéseket építenek, hogy a hótömegek megcsúszását megakadályozzák ; 3. a házakat ék alakú, a házak mögött emelt és élesszögben a hegyoldalnak fordított kő­falakkal védik, amelyek a lezúduló L.-t két részre osztják és a házaktól eltérítik ; 4. vasút­, úttestek fölé úgynevezett L.­­galériákat építenek, hogy a L. az úttestek fölött zuhanjon le és azokat ne temethesse be. Lavirozás (ném. Lavieren, olasz, bordeggiare, ang. to make boards), tengerész műkifejezés arra a hajózási módra, midőn a vitorlás, az ellenkező szél miatt egyenest nem haladhat­ván, tört vonalakban jobbra-balra kitér s így igyekszik a kitűzött irányban előbbre jutni. Egyik fordulótól a másikig terjedő utat dűlő­nek nevezik ; az az előnyösebb dűlő, melynél a hajó útja az elérendő célhoz közelebb vezet. Az oldalirányú félretereltetés a vitorlafelület csökkentésével fokozódik. Lavisse (e.: Závisz), Ernest, francia történet­író, szül. 1842. Nouvion-en-Thiéracheban (Aisne dép.), megh. 1922. Párisban. 1882. tanár lett a Lavina-védő boltozat: fa) úttest, fb) szikla, (c) védőfal, (d) föl­­töltés ; a nyilak mu­tatják a lavina útját

Next