Tolnai Új Világlexikona 10. Lak-Mag (Budapest, 1928)

L - Légcsövesek - Legelő - Legénd - Legenda - Legendre, Adrien Marie - Léger, Fernand - Léggáz - Leggiero - Léggömb - Léggyökér

Légcsövesek Légcsövesek, 1. ízeltlábú állatok. Legelő, fűfélékkel állandóan benőtt terület, amelynek termését kizárólag állatokkal való legeltetés útján értékesítjük. Legelőre csakis az üde fekvésű területek alkalmasak, mert a fűnövéshez sok nedvesség szükséges. Ebben a tekintetben hazánkban sok a hiba, mert leg­inkább a száraz kopár helyeket hagyják legelő­nek, ahol szárazabb időben az állat csak kop­lal, sőt néha éhen pusztul. A száraz fekvésű helyek szántóföldként jobban hasznosíthatók, mert kellő talajműveléssel (őszi mélyszántás­sal, boronálással) a téli nedvességet konzer­válhatjuk, amit legelőmívelésnél nem tehe­tünk meg. A legelő rendes míveléséhez tar­tozik a növényzet tisztántartása, vagyis a felütődő gyomnövényeknek kiirtása, vakondok­­t­úrások elboronálása, esetleg időközönként való trágyázás és felújítás. E tekintetben nálunk nagy elhanyagolást látunk, ami egyik legfőbb oka legelőink gyenge termésének, illetve cse­kély állatbíróképességének. Alkalmas helyen jó legelőt létesíteni és azt kellőleg fentartani igen gazdaságos, mert a legelő az állatok leg­egészségesebb tartózkodási helye és a leg­olcsóbb nyári takarmányozási módja. A legeltetésnél fontos, hogy túl korán ki ne hajtsuk az állatokat, mert a fűnövést igen megrontja a gyenge növények legeltetése és tipratása. Az időszaki fűnövés biztosítására ugyancsak szükséges, hogy a legelőt szaka­szokra osszuk és szakaszonként legeltessük. Ily módon a pihenőszakaszon a fű zavartalanul nőhet. Kellő mennyiségű és minőségű ivóvíz, valamint árnyas delelőhelyek szintén nélkü­lözhetetlenek a helyes legelő­üzemhez. A dúsnövésű, lágyfüvű legelők szarvas­­marhákkal, a keményebb füvűek lovakkal, az aprófüvű száraz legelők juhokkal, a nedves legelők sertésekkel járatandók. A legelők hazája a nedves, csapadékos vidék (pl. Dánia, Svájc, Hollandia, Erdély). Legend, kisk. Nógrád és Hont egyesített vm.-k nógrádi j.-ában, (1920) 831 l. U. p. és u. t. Nógrádkövesd. Legenda (lat., szószerint: olvasni való), vala­mely szentnek története, beleszőve a vele v. általa történt csodaszerű események. Ezeket a templomban a hivek épülésére szokták fel­olvasni az őskeresztények korában. A közép­korban ezeket nagyobb gyűjteményekbe fog­lalták össze ; de később önállóan is írtak egyes költők L.-kat, amelyeknek néha már csak kevés mondás alapjuk volt, hanem inkább a költők képzelméből keletkeztek és aszerint alakultak. Nevezetes volt az Arany legenda, L. aurea, amelyet Voraginei Jakab, domonkosrendi szerzetes gyűjtött össze. Ezt magyarra Jánosi Gusztáv fordította. A XVII. sz. közepétől fogva a jezsuiták rendszeresen gyűjtötték és ezzel az irodalomnak is nagy szolgálatot tettek, különösen a Bolland János követői e téren, az úgynevezett hollandisták Német­alföldön. Az első sorozatban 1794-ig 53 kötet jelent meg belőle ; 1845 után ismét folytatták Acta sanctorum néven. Nevezetesek a magyar szentek életéről szóló magyar L.-k is ; legszebb magyar legendák a Szt. Margit és Alexandriai Szt. Katalin verses legendája. Az újabb kor­ban Arany János, Garay János, Tárkányi Béla s más magyar költők is írtak legendákat. Legendre (e. : lezsandr), Adrien Marie, fran­cia matematikus, szül. 1752., megh. 1833. Tanulmányait Párisban végezte és már 22 éves korában kinevezték az École Militaire tanárává. Később az École Normale tanára ett, 1783. tagja lett az akadémiának. A for­­ d Léggyökér­fz­ radalom idején egyik tagja volt annak a háromtagú tanácsnak, amely a méter­ mérté­ket bevezette. Egyike a legkiválóbb elméknek, aki egyenlő sikerrel és eredetiséggel dolgozott a legkülönbözőbb területeken. Foglalkozott geodéziával, számelmélettel, integrálszámítás­sal, elliptikus integrálokkal, parciális differen­ciálegyenletekkel, a legkisebb négyzetek elmé­letével, a Föld alakjának meghatározásával, az ellipszoid vonzásával stb. Nem kis érdeme, hogy Éléments de géometrie címmel megírta a világirodalom egyik legkiválóbb geometriai tankönyvét. Léger (e.: légé), Fernand, modern francia festőművész, a kubista iránynak egyik legte­hetségesebb és legjelentősebb képviselője, szül. 1881. Festményeiben folytonos fokozatos eltá­volodást látunk a természethűségtől, amely egyik legismertebb munkájában, a „Formák kontrasztja“ c.-ben éri el teljességét. Általá­ban művei abban különböznek a többi ku­bista műveitől, hogy a szobrászias plasztikus formákat ábrázolja a síkok elemzése helyett. Utóbbi években festett képei erős visszaté­rést mutatnak a realisztikus ábrázoláshoz. Léggáz (nitrogénoxidulgáz), a nitrogénnek egy oxidációs foka. Felfedezte 1772. Pristley és 1799. Davy végzett vele vizsgálatokat. Ré­gen csak kémiai laboratórium, ma azonban az orvosi terápia részére is nagyban gyártják. Édeskés szagú, kicsinyben veszélytelen gáz; ha az ember belélegzi, sajátságos izgalmat, fülzúgást, különleges vidám és jó testi érzést érez. Az öntudatra való ezt a hatását Davy később praktikus célokra használta fel. 1844. — tehát 3 évvel a kloroform feltalálása előtt, a Horace Wells narkózis céljaira, saját magán elsőnek használta fel a L.-t. Általánosan hasz­nált csak 1867 óta lett, midőn Evans párisi fogorvos foghúzásnál, mint idegcsillapítószert, használni kezdte. A L.-t ma salétromsavas ammóniák felhevítésével és vasvitriollal való mosásával, azután pedig nátronlúggal és mész­­tejjel való kezelésével állítják elő. Leggiero, zenei előadást irányító olasz zene műszó, annyi mint könnyedén. Léggömb, 1. Légh­ajózás. Léggyökér, olyan gyökér, mely a szárnak légbeli részéből ered. Nagyon gyakori a fapáf­rányok törzsén, továbbá epifitákon, így sok aroideán, bromoliaceán, orchideán. A fapáfrá­nyok, így a Todea é­s Alsophila fajok törzsén a léggyökerek nagyon rövidek, de olyan nagy­­számúak és olyan sűrűn állanak, hogy bunda­­szerűleg borítják a törzs felületét. Öreg fák parakérgén tanyázó kosborfélék léggyökerei is gyakran hasonlóképpen sűrűn állanak egy­más mellett, de rendesen hosszabbak és töme­gük szakáll- v. sörényszerű (Oncidium). Más kosborfélék léggyökerei magányosan állanak és sokkal vastagabbak, meglehetősen merevek, hullámosan v. csavarosan hajlottak (Sarcanthus rosicatus). Sok kosborféle és aroidea szárán a levelekkel szemben fekvő oldalon erednek egyenként v. párosával. Szobanövényeink kö­zül a filodendron néven ismert Monstera deli­­ciosa szárán találhatók léggyökerek. A ts. feladata többféle lehet. Sokszor meg­­zöldül s ekkor asszimiláló szerv. A fán fenlakó növények léggyökerei azonban vízfelvételre valók. Ezeknek a felülete rendesen olyan tapintatú, mint a szűrőpapír (v­­itatáspapír) s valósággal felissza a levegőben lévő párákat. Sőt a légköri nedvességben oldott anyagok is a L. belsejébe jutnak ilyen módon, tehát táplá­lékot szerez magának a léggyökerekkel az epifita. A fák kérgen tanyázó kosborfélék más­ként nem is igen juthatnának vízhez.

Next