Tolnai Új Világlexikona 11. Mag-Men (Budapest, 1928)

M - Margo Tivadar - Margueritte, Paul - Margueritte, Victor - Marhalevél - Mrahasó - Marhavész - Mária, Boldogságos Szűz, Boldogasszony

Margót Mária magára a figyelmet itthon is egy műcsarnoki kiállításon. Művészi irányzata a modern realizmushoz áll legközelebb. Népszerűségét fokozta néhány emlékszobrával, amelyek közül nevezetesebbek : Dankó Pista szobra Szegeden, az aradi és debreceni Kossuth-szobor, amelyeket Pongrác Szigfriddel közösen készített. Margó Tivadar, zoológus, szül. 1816., megh. 1896. Eredetileg orvosnak készült és oklevelét a budapesti egyetemen szerezte meg. Egyetemi pályafutását Kolozsvárott kezdte meg, mint a sebészet tanára. 1865. a budapesti egyetem állattani és összehasonlító bonctani katedrájára nevezték ki, ugyanakkor az orvosi karon szövettant adott elő. Kiváló tanár volt, Nagyszerű intézetet és gyűjteményt teremtett. Megírta a tudományos állattan kézikönyvét, amelynek első része 1868. jelent meg. Ma már elavult, de utódai nem irtatt újabbat. Darwint M. fordította először magyarra. Sok tudományos értekezése és könyve jelent meg. Az Margó Tivadar állattannak igen sok ágát művelte és nagy iskolát alapított. 1862. lett akadémiai tag, később tiszteletbeli tag. Külső tagja volt több külföldi tudományos társaságnak. Marguerite (e.: margrit), Paul, francia regényíró, szül. 1860. az algíri Laghonatban, megh. 1918. Párisban. Zola baráti köréhez tartozott, naturalista felfogású regényeket írt, majd szakított Zolával s fivérével, Victorral közösen írta regényeit, köztük az Une époque c. négykötetes regényciklust s a Hiúság, A láng, A leégett ház stb. regényeket. Í Marfineritte, Victor, francia író, szül. 1866. Blidahban, Algírban. Atyja lovastábornok volt és ő is a katonai pályára készült, de később lemondott és az irodalomnak élt. Bátyjával, Paullal dolgozott együtt és együtt írták meg regényeiket. Később elváltak és külön írták műveiket. Legnevezetesebb regénye Une epoque, a porosz-francia háborúról. Legnagyobb feltűnést La Garconne c. regényével ért el, melynek nyomán nagy irodalmi botrány tört ki. A modern férfias nőtípust rajzolja benne, néhol túlságosan erotikus részletekkel. Magyarul Lerbier kisasszony legényélete címen jelent meg. Ez a regénye kezdete annak a trilógiának, melynek további kötetei Le compagnon és Le couple. Az újabb francia irodalomban kétségkívül nagy hatása van. Marhalevél, háziállatokra vonatkozó tulajdonjogot, az állatok egészségi állapotát, az állategészségügyi törvényekben előírt ellenőrzés megtörténtét igazoló közokirat. Adásvétel, vásárokra hajtás, általában az állatoknak a törvényhatóság határán való áthajtása csak M. kíséretében szabad. Marhasó, állatok táplálására és ipari célokra szolgáló konyhasó, amelyet denaturálással a konyhai fogyasztásra alkalmatlanná tettek. A denaturálásra kevés vasoxidot, üröm- és szénport és kellemetlen ízű, de ártalmatlan anyagokat használnak. Marhavész, helyesebben keleti marhavész, a szarvasmarháknak felette ragadós, lázas betegsége. Európában Oroszország, Lengyelország keleti része s a Balkán-félsziget déli része fertőzött, Ázsiában általánosan elterjedt. A vészmentes országokban behurcolás esetében a betegség nagy veszteségeket okoz. A balkáni háborúk idejében Bulgária és Románia állatállományába hurcolták be, de a betegséget rövidesen kiirtották. A világháború alatt Ázsiából származó állatszállítmányokkal a M.-t Oroszországba hurcolták be, majd 1920 nyarán Lengyelországba, egészen Varsóig terjedt el a betegség. A M. okozója valószerűen a megláthatás határán túl levő, úgynevezett szűrhető (filtrálható) kórokozók közé tartozik. A szarvasmarhákon kívül bivalyok, juhok, kecskék, tevék és kivételesen sertések betegedhetnek meg, más állatok a M.-szel szemben nem fogékonyak. A ragály kevéssé szívós, mert a közvetlen napfény 2 óra alatt, a szabad levegőn való beszáradás 36 óra alatt megsemmisíti. Az egészséges állatok természetes fertőzése a betegekkel való közvetlen érintkezés útján, v. a beteg állatokból származó nyers hús és bőrök közvetítésével következik be. A ragály az emésztőszervek útján, evés-ivás közben jut a szervezetbe. A nemesített szarvasmarhafajták között az edzett parlagi fajtákkal szemben a betegség kevesebb veszteséget okoz. A természetes fertőzés után a betegség 3—17 nap múlva lázzal, tompultsággal, könnyezéssel, orrfolyással, habos nyúlós nyálzással kezdődik, majd hasmenés, köhögés jelentkezik. Juhok és kecskék között a veszteség 25—30%. Szarvasmarhákban az M. súlyos esetekben 4—7 napig tart, a gyógyulás azonban 2—3 hétig is eltarthat. A szürke parlagi szarvasmarha-fajtáknál az elhullás az 50%-ot, a nyugati fajtáknál a 75%-ot is meghaladja. A M. kezdeti szakában immunizáló vérsavónak bőr alá v. vérbe fecskendezése a gyógyulást elősegítheti. Hasonló módon beteg állat epéjét is bőr alá fecskendezésre használják. A védőoltást háromféle alakban : a beteg állatok epéjével, immunizáló vérsavóval, v. immunizáló vérsavóval és beteg állat vérével hajtják végre. A M. ellen legbiztosabb védekezés a szigorú határzár és az országhatár veszélyeztetett területein a szarvasmarhák törzskönyvezése. Mária, a Boldogságos Szűz, Boldogasszony, Jézus anyja. Juda törzséből, Dávid király nemzetségéből származott. Ősrégi hagyomány szerint atyja Joachim, anyja Anna volt. Amikor fölserdült, eljegyezték rokonával, Józseffel. A Szentírás szerint Isten elküldte hozzá Názáretbe Gábor arkangyalt, azzal az üzenettel, hogy a Szentlélek közreműködésével fiát fogan : az örök Igét, Isten egyszülött fiát, aki „országiani fog Jákob házában mindörökké”. Az angyali üdvözlet (annunciatio) után Mária meglátogatta nagynénjét, Erzsébetet Hebronban s ez alkalommal mondta ihletetten : „Magasztalja az én lelkem az Urat és örvendez lelkem üdvözítő Istenemben . . . íme mostantól fogva boldognak hirdet engem minden nemzedék.“ József, midőn észrevette a fogantatás titkának beteljesedését, csöndben el akarta bocsátani, de álmában megjelent neki az Úr angyala, tudatván vele, hogy ne féljen feleségül venni, mert fogantatása a Szentlélektől van. Ettől fogva József inkább őre, mint férje lett. Az Augustustól elrendelt népszámláláskor Mária Bethlehembe ment s ott szülte meg a világ Megváltóját. Heródes üldözése elől a gyermek Jézussal Egyiptomba menekült ; visszatérte után a Szent család Názáretet választotta lakóhelyül. Mikor Jézus nyilvánosan tanítani kezdett, akkor már valószínűleg József meghalt volt. Mária ott volt a keresztfa alatt Jézus megfeszítésekor; Jézus Jánosnak, tanítványának gondjaira bízta. Az Üdvözítő mennybemenetele után csak egyszer említi a Biblia, még pedig az Apostolok Cselekedeteiben.