Tolnai Új Világlexikona 11. Mag-Men (Budapest, 1928)
M - Melpomene - Meltzl Balambér - Meltzl Hugó - Meluzina - Melville-sund - Mélyfúrás
Melpomene — Mélyfúrás 299 Melpomene, a görög mitológiában a tragédiaköltészet ihlető múzsája. Az ábrázolásokban a görög tragédia-előadások alkalmával használt, bús arckifejezésű álarcot tart a kezében. Meltzi Balambér, jogi író, szül. 1880. Kolozsvárott. A jogot Kolozsvárott és Berlinben elvégezvén, 1909. a kolozsvári egyetemen a római jog tanára lett. Tanulmányozta az asszír-babilóniai jogrendszert is. Főbb művei : Az obligatio személyes természete ; A Hamurabi törvénykönyve ; A kötetezési jog Hamurabi korában ; A római jog modern jelentősége. Meltzi Hugó, író, szül. 1840., megh. 1908. Kolozsvárott. Egyetemi hallgató korában tanulótársa és barátja volt Nietzschének, kinek érdeklődését felkeltette Petőfi iránt. Kolozsvári egyetemi tanár lett, a német irodalmat adta elő. Nagyszámú filozófiai és irodalmi tanulmánya jelent meg magyarul, németül, franciául, olaszul, érdekes villanásaival az eredeti gondolkodásnak, de rendszertelen és különcködő modorban írva. Meluzina, a francia eredetű monda szerint csodaszép sellő, felsőteste nő, az alsó hal. Azzal a kikötéssel, hogy hetenként egyszer — midőn sellőalakját fölveszi — nem háborgatja, nőül ment Raimondin grófhoz s a Lusignan grófi család ősanyja lett. Férje ígérete ellenére mégis megleste egyszer sellő alakjában, mire M. eltűnt ; de ha a Lusignanokat veszély fenyegeti, ismét megjelenik mély gyászban a kastély tornyán. A mondát először francia költők dolgozták föl, innen ment át a német irodalomba ; Hans Sachs színdarabot, S Krammann pedig operát írt róla. A képzőművészi ábrázolásnak is kedvelt alakja. Melville-sund, az É-Amerika fölött levő sarki szigetvilág egyik kiszélesedő tengeröblözete a Melville-szigetektől D-re és a Wales-földtől K-re. 1819. Paary első ízben jutott el a M.-ba s ezzel az ÉNy-i átjáró létét valószínűvé tette. A vastag jégzaj miatt ritkán hajózható. Mélyfúrás v. földfúrás, a földkéregnek nagyobb mélységekben való vizsgálata, melynek különféle célja lehet. Legfontosabb tere a M.-nak a bányászatban van, hol hasznos ásványok — mint vas, érc, szén stb. — felkutatására való. Ezenkívül N.-sal tárják fel a föld belsejében rejtőző melegvizet (artézi kút), kőolajat, ként, kálisót, földgázt stb. Az ivóvízkutak föltárása is M.-sal megy végbe. Sokszor nagyobbszabású építkezések altalaját is M.-sal szokták megvizsgálni, hogy az elég szilárd-e az építmény terhének elviselésére. A M.-t már a legrégibb kultúrnemzetek, mint pl. a kínaiak, egyiptomiak, asszírok is ismerték. A régi fáraók udvarában, úgyszintén Ninive ásatásainál számos helyen találták nyomait mélyenfúrott kutaknak, melyeket kezdetleges szerszámaikkal s óriási embertömegek erejének felhasználása mellett létesítettek. A modern feltárási munkálatoknál ma széles körben alkalmazzák a M.-t. A legmélyebb fúrás Európában a czuchow-i szénbányában van, mely 2240 m. mély és a legmélyebb ponton 83 C° kő uralkodik. Még ennél mélyebb petroleumfúrások is vannak .-Amerikában pl. Clarksburgnál 2251 m. és Fairmontnál 2310 m., sőt legújabban itt-ott próbafúrásnál már 3000 m.-re is lehatoltak. A fúrószerszámokat kis mélységeknél (pl. Norton-kutak) kézi, nagyobbaknál gépies erővel mozgatják. A fúrólyuk fölé úgynevezett fúrótornyot építenek fa- v. vasvázzal, melynek tetején kötélcsiga van, mely a fúrókészülék lebocsátására és felhúzására szolgáló kötelet vezeti az emelőkészülékhez. A M. kétféle módszer szerint történik, úgymint forogva és ütve működő M. A forgó M.-t csak lágy kőzetek esetén és csak kisebb mélységekre alkalmazzák. Az ütve működő M. azonban kemény talajnál és igen mélyfúrásokra használható. A fúrás közben a szerszám alatt keletkezett törmeléket és iszapot felszínre kell hozni, hogy a fúrást ne gátolja és a fúrt lyuk tiszta legyen. Erre kétféle módszer használatos, úgymint a szárazfúrás és vízzel öblögető fúrás. Az előbbi a költségesebb és hosszadalmasabb munka, melynél a fúrót kiemelik a lyukból és egy kanálszerű szerszámot kell oda lebocsátani, mely a törmeléket és iszapot kiemeli, tehát itt a munka időszakos. Sokkal célszerűbb a vízöblögető folytonos módszer, melynél a fúrószerszám üreges szárán át szivattyúval öblítik ki a fúrólyuk törmelékét. A vizet kézi v. nagyobb telepeknél gőz-, esetleg elektromos szivattyú szolgáltatja. A fúrószerkezet főbb részei : a fúrórudazat v. szár, fejdarab, melyen a szerszám van, toldóalkatrészek, melyekkel a szárt, amint a lyuk mélyebb lesz, meg lehet toldani felülről, ezenkívül a szár egyenes vezetői, különféle segédalkatrészek, melyek a rudazat v. a fúrófej törése esetén kerülhetnek sorra és végül maga a szerszám, melynek sokféle alakja lehet aszerint, hogy a fúrás forgással v. ütéssel működik. A régi, ütéssel működő fúrásnál az egész rudazat a szerszámmal együtt mozgott, felemeltetett és ebocsáttatott (a kínaiak is már ezt használták). Ez azonban a rázkódások folytán sok törést okozott. Ezért ezek helyébe jöttek olyan ütéssel működő fúrószerkezetek, hol csak a fúrószár végén levő szerszám lesz emelve és azután szabadon esik le a fúrólyuk talpára az úgynevezett „fúrókos”. Ezek gyorsabb és biztosabb munkát adnak, lökéseket és töréseket nem okoznak. Ezeknél (pl. a Kindchen-módszer) a szerszámot a szár alján levő ollószerű fogók nyitása és zárása által ejtik le és emelik ismét fel. Még így is sok fúrófej-törés fordul elő. Az ütve működő fúrómódszer kétféle le- Melpomene Fúrótorony oldalnézetben