Tolnai Új Világlexikona 11. Mag-Men (Budapest, 1928)
M - Mélységmérés
Mélységmérés kremenyvoldattal kezelt hengerre feszítik és maratják. Ezt az eljárást e célra szerkesztett különleges gépeken végezhetik. Az eljárás csak annyiban tökéletlen, hogy külön sajtó kell a kép és külön a szöveg nyomtatására. Nefigen azáltal tökéletesítette ezt a módszert, hogy ugyanazon sajtó végezheti egyszerre mind a kép, mind a szöveg nyomtatását és a képet és szöveget egyszerre lehet átvinni a vörösrézhengerre maratás céljából. Ez a módszer azért is tökéletes, mert a képet és szöveget a papiros mindkét felére lehet nyomtatni, mely munka egy újfajta rotációs gépen megy végbe. Ezen a rotációs gépen van egy fontos alkatrész : a festéklevevő kés, mely a maratott hengerhez simulva, pontosan leszedi róla a fölösleges festéket. Ilyen géppel és eljárással nyomják a modern illusztrált lapokat nagy tökéletességgel és óriási példányszámban. Ezt az újabb eljárást tipográfiái M.-nak, rotogravürnek v. rotációs M.-nak nevezik és az egész világon el van terjedve. Ezzel a módszerrelháromszínű nyomást is lehet előállítani. Nálunk Tolnai Világlapja és a Párisi Divat c. divatlap készülnek mélynyomó rotációs gépen. A rézmetszet M.-a, mint látjuk, sokkal nehezebb és körülményesebb, mint a magasnyomással készült fametszeté, mely utóbbinak nyomási technikája azonos a betűk nyomásának technikájával. Ezért a fametszetű rajzokkal megjelenő képeslapok nyomása nem kíván különösebb berendezést. A rézmetszetnél a festéknek a mélyített barázdákból való kinyomása sokkal nagyobb nyomást igényel, mint a fametszet kimagasló részeiről való lenyomása. Mindez okoknál fogva a képeslapok nyomási technikájában a rézmetszet mindjobban háttérbe szorul a fametszet mellett. Olcsóbb kiviteleknél az eredeti fa- v. rézmetszetnek sokszorosítása rendesen fotoeinkografikus úton előállított klisékkel történik, mely egyúttal gyors eljárás is. Ez az úgynevezett keresztrasztrel történik. Mélységmérés (szondázás), tengerekben, tavakban és folyókban gyakorlati (hajózási stb.) és tudományos célokra, közvetlenül v. közvetve történik. A közvetlen M. eszköze a különféle szonda v. szondázó gép, a közvetett M. viszont fizikai törvények felhasználásával hajtható végre ugyancsak műszerek segítségével. A Sír legkezdetlegesebb eszköze a zsinegre erősített ólom, amelyen a mértéket csomók jezlik. Kis mélységben, kikötés, horgonyvetés alkalmával megteszi a szolgálatot. A szondázó ólom súlya 5—10 kg. A végén mélyedés van, amely a fenékről mintát hoz fel. Erre a célra a tengerkutatók inkább a csészés szondázót alkalmazzák. Hasonló ehhez Gilson szondája, amely mélyebben belevág a fenékbe. A Challenger- és a Blake-expedíció rekeszes szondázót használt. Ez szelepes és ólomsúlyal terhelt vascső. A Lightning-expedíció 1868. Fitzgerald műszerével dolgozott s ez az eszköz más expedíciókon is jól bevált. Ez is fenékmintát hoz fel s úgy van szerkesztve, hogy lapálja a fenékre érve, bezáródik. A kanalas mélységmérőknek több típusa van. Az angol kanalas szonda két kanala rúgóra jár és a fenéken egymásra csapódik. Hasonló a Leger-féle kanál is, amelyet fenékminta gyűjtésére a Magyar Adria Egyesület 1913—1914. expediói is használtak. A Belknap-Sigsbee-féle szonda mai alakjáig sok változtatással jutott el. Végén súlyos gömb van, amely a fenékre érve, önműködően kikapcsolóközönséges szonda talajpróba felhozatalára szolgáló edénykével dik és a tenger fenekén marad. Ilyen súlykikapcsolószerkezet a Travailleurexpedición s a monakói fejedelem Hirondelle nevű kutatóhajóján használt mélységmérő is. Régebben gyakran használt eszköz volt Brooke, amerikai tengerésztiszt műszere, amely súlyát szintén a fenéken hagyta. Buchanan palackos szondáját kábelek lefektetésénél, de tudományos célokra is alkalmazták. Buchanan, a híres Challenger-expedíció fizikusa olyan műszert szerkesztett, amely nemcsak mélységet mér, hanem egyúttal a fenékről talaj- és vízmintát is hoz fel. A svéd Ekman szondacsöve mélyen befúródik a fenéktalajba. A Magyar Adria Egyesület második expedíciója a legmodernebb angol mélységmérőkészülékkel, a Xucas-féle géppel volt felszerelve, amelyet gőzmotor hajtott. Ez a gép abban a pillanatban megáll, amikor a zongorahúr végére erősített súly feneket ér. A szondázógépek pontossága még nyugodt tengeren is mindig kétséges, mivel az áramlások a mélységmérő fonalát a függőlegestől eltérítik és így a valódi mélységnél nagyobbat kapunk. Az is megsejk, kivált régi rendszerű eszközökkel, hogy a súly régen feneket ért s a huzalt még mindig eresztik utána, így régebben fantasztikus mélységeket mértek. Az Adria legnagyobb mélységét Hoptgartner hajóhadnagy régebben, 1647 m.-ben állapította meg. Az osztrák és a magyar Najade-expedíciók pontosabb műszereikkel megállapították, hogy csak 1228— 1231 m. Hullámos tengeren eszközölt M. még nagyobb hibákra vezet. A közvetett M.-nél sokkal kisebb a hibaforrás. Ennek is sokféle eszköze van. A mélységet meg lehet határozni pl. a víznyomás (Mariotte- törvény), a tengervíz összenyomhatósága, a nehézség változása és a hang terjedési sebessége alapján. Az utóbbi az úgynevezett akusztikus M., amelynek igen nagy gyakorlati jelentősége van. 1—1 ezer m.-en felüli M. a Lucas-féle géppel 3—4 óra hoszszáig tart, a Behmféle Echolot-géppel pár másodpercig. Mindössze 3 gombot kell megnyomni. A hajó egyik oldalán patront sütnek el. A hanghullámok a vízben másodpercenként 1435 m-t tesznek meg s a fenékről visszaverődnek. A visszhang hullámait a hajó másik oldalán levő mikrofon fogja fel, a készülék pedig a harmadik gombnyomásra m.-ben mutatja a mért mélységet. A legnagyobb tengeri mélységet (10.793 m.) a Csendes-óceánban az Frnden német cirkáló ugyancsak akusztikai módszerrel állapította meg 1927 ápr. 29-én.