Tolnai Új Világlexikona 12. Men-Ném (Budapest, 1928)

M - Munkács

Munkács szolga M.-e a fentartásával járó költség volt. A jobbágy M.-e az általa előállított termékeknek egy neki természetben átengedett része. A kézműipar, még inkább a nagyipar és a politikai forradalmak fokonként fölszabadítják a munkást és a gazdasági értelemben szabad bérmunkás a M.-re nézve bérszerződést köt azzal, akinek anyagával és munkaeszközével állít elő termékeket. A ma is uralkodó fölfogás szerint tehát a M. alakulását (mint mindenféle átalakulást) a szabad verseny irányítja : a M. magassága a két szerződő fél gazdasági erejétől függ. Ha valaki a munkaerejét a maga gazdaságában értékesíti, akkor nem beszélhetünk M.-ről, akkor munkájának egész hozadéka (az egész munkajövedelem) neki jut. A társadalmi gazdaságtan a tulajdonképpeni M.-től megkülönbözteti a munkajövedelmet (a munkáltató jövedelmét, a közszolgálati fizetést, a hatóságilag megállapított taksákat, a monopóliumszerű járandóságokat, a tiszteletdíjakat). A M.-t egyre általánosabban pénzben fizetik, bár bizonyos munkahelyeken nagyon divatos még a természetben való fizetés (házi cselédség, hivatali és szolgálati viszony, részes aratók, mezőgazdasági cselédség, béresek). Ha a M.-t árukban fizetik, truck-rendszerről szólunk; a márkával (Jancsi-bankó) való fizetés a civilizált államokban tilos, mert ez bizonyos üzletek igénybevételére kényszerítené a munkást és a munkás kiuzsorázására vezetne. Megkülönböztetünk még idő, mennyiség és érték szerint való M. között is : az időbért a végzett munka ideje szerint, a mennyiségbért az előállított mennyiség (darabbér, szakmánybér), az értékbért pedig a keletkezett érték (a termelvény fele, tizede stb.) szerint fizetik. A darabbéres díjazás előnyének tartják, hogy jobban ösztönöz a szorgalomra (aki többet dolgozik, többet keres), hogy függetlenebbé teszi a munkást a munkáltatójától (a munkáltató v. a megbízottja nem hajszolja), de hátránya, hogy a termelvények mennyisége aránytalanul nő és vele a munkásnak is hajszolnia kell magát, növeli a munkanélküliséget is, ezért a munkások szervezetei e rendszer ellen fordultak. Akkord- M.-ről szólunk, ha a munkarészlet, vagyis a szolgáltatás mennyisége szerint fizetnek ; a csoport-akkord mellett a csoportbeliek elvállalják a munkát atalányban, de maguk között ezen belül időbért állapítanak meg. Általánosságban időbért fizetnek rendszerint a kényesebb munkánál, ahol gonddal kell dolgozni. Az uralkodó társadalomgazdasági tanítás szerint a legalacsonyabb határ, amelyen alól a M.-t leszállítani nem lehet, a munkás életszükségletének kielégítése, beleszámítva a családfentartás költségét és azt a költséget, amire a munkásnak szüksége van betegség, gazdasági válság v. csökkent munkaereje idejére. A M. alakulásánál tulajdonképpen nem is az a fontos, hogy számszerűleg milyen magas a pénzben kifizetett bér, hanem az, hogy mennyit lehet vásárolni érte. A munkások törekvése az, hogy a M. maximumát érjék el, amely egyenlő a munkatermék értékével; a munkáltatók törekvése meg az, hogy a bért a minimumra szorítsák le, amely a munkás létminimumának költségével egyenlő, sőt időnként e létminimum alá is süllyed. A szocialista írók mereven szembefordulnak a kapitalista rendszer M.-elméletével. Lassalle szerint a mai társadalomban kérlelhetetlen vasbértörvény (ehernes Sohngesetz) uralkodik. Marx szerint a munkás az, aki munkájának értékét a tőkének előlegezi. A szocialista írók minden értéket a munkásra vezetnek vissza és olyan termelőrendet akarnak, amelyben a munkás által előállított értékek az ő birtokában maradjanak. A szocialisták szerint a mai termelőrendben, amelyben a termelőeszközök (föld, gyár, gép, tőke) magántulajdonban vannak, az, aki e termelőeszközökkel rendelkezik, a munka összes termékeinek birtokába jut; a tőkés a munka értékének csak egy részét adja vissza a munkásnak, a többi az övé; ez az értéktöbblet (Mehrwert) és ez a megállapítás egyik fő alapja a marxizmus gazdasági épületének. A tőke a szocialisták szerint a munka kisajátításából keletkezik; ha majd a munkaeszközök az összesség tulajdonába kerülnek, ha a „kisajátítók kisajátíttatnak”, akkor áll elő a kollektív termelőrendszer. A gyakorlati szocialista agitáció küzd a férfiénál rendszerint jóval kisebb női M. rendszere ellen is és fölállította az „egyenlő munkáért egyenlő bért !” követelést. A M. körül való szocialista agitációt a mai termelőmód hívei a bérskála, a külön jutalmak, a munkásosztalék (a munkások részesítése a vállalat nyereségében) és a munkásrészvény rendszerének bevezetésével próbálják ellensúlyozni. Újabban egyes államokban M.-egyeztető hivatalokat állítanak, hogy elejét vegyék a M. körül támadható viszályoknak. E bérhivatalok v. csak ajánlják a M.-ben való megállapodást az egymással szembenálló feleknek, v. a döntéseik kötelező erejűek. Munkács ,Mukacevo, r. tan. város a Latorca mellett, hegyek tövében, 122 m. magasan, (1921) 20.749 1. A világháborút megelőző utolsó évtizedekben M. jelentékeny fejlődésen ment át és az ÉK-i Felvidék egyik legjelentékenyebb szellemi és kereskedelmi középpontjává alakult. Fejlődését igen jól tanúsítja lakosságának rohamos emelkedése: 1850. : 6005 ; 1869. : 8602; 1910. : 17.275. 1910. lakosságának többsége (12.686) magyar volt. Vallás szerint 3526 r. kat., 4081 g. kat., 1771 ref., 190 ág. ev., 7675 zsidó. A várost főképpen a Galicia felé irányuló kereskedelme lendítette föl, amelynek fő közvetítői a Galíciából bevándorolt zsidók voltak. A kereskedelem főtárgyai a fa, marha, gabona, sör, bor, gyümölcs és ásványvizek voltak. Régi épületei közül említésre méltó a régi sóház, Munkácsy Mihály szülőháza, a régi Rákóczikastély és a 188 m. magasságban, M.-tól 2 km. távolságra Ny-ra fekvő Várpalánka község határában levő M.-i vár. A vár 1897-ig fegyház volt. Egyik bástyájára Zrínyi Ilona terme elé állították fel a millenniumi emlékoszlopot. A várat II. József óta használták fegyháznak és ott volt elzárva Kazinczy Ferenc, 1821—23 között Ypsilanti Sándor görög szabadsághős, 1834. a vár leégett. Bástyájáról gyönyörű kilátás nyílik a környező hegyekre és a síkságra. A hagyományok szerint M.-ot a honfoglalók