Tolnai Új Világlexikona 12. Men-Ném (Budapest, 1928)
N - Nap - Napállatkák - Napéjegyenlőség - Napéjegyenlőségipontok - Napfogyatkozás
270 Nap — Napfogyatkozás sen elektromozó hatásúak is, a légkört ionizál- tják. Az összes sugárzás energiája a Föld lég- I köre külső határán 2’2 g. kalóriát tesz ki percenként 1 négyzetem, felületre, merőleges beesés mellett. Ezt a számot napsugárzási állandónak nevezzük. Ebből visszakövetkeztetve, a Nap távolságában levő sugárzó testnek kb. 60(10 C. fokú hőmérséklettel kell bírnia. A Földre küldött hőmennyiség minden évben meg tudna olvasztani egy 40 m. vastag földkörüli jégburkot. A Nap hőmérsékletének ilyen kisugárzása mellett (a Föld a teljes napsugárzásnak csak kétmilliárd részét tudja felfogni) aránylag gyorsan kellene csökkennie, évenként pl. 1 C. fokkal, azaz hőmérséklete pár ezer év alatt 0-ra szállana le. Miután a Nap sugárzása a geológia tanúsága szerint évmilliók alatt sem változott lényegesebben, tehát a kisugárzott hőenergia valamilyen pótlást nyer, esetleg radioaktív folyamatok révén, a Nap összehúzódása révén v. még más módon is. Ha pl. minden köbméter napanyagban 3 G g. rádium lenne, ennek az elbomlása teljesen pótolná a kisugárzott meleget. A hőmérséklet csökkenése ellen működő tényleges folyamatokat még nem ismerjük; itt is, mint a Nap esetében már ismételten tettük, csak feltevésekre támaszkodhatunk. Nap, mint időegység alatt időmérésünk egyik egységét is értjük. A nap általában valamely égitest két felső delelése közötti időköz, vagyis két felső meridián átmenetei közötti idő. Ha csillagokról van szó, akkor ezt az időközt csillagnapnak nevezzük és 24 órára, meg percekre és másodpercekre osztjuk. Ha a Napról van szó, akkor tekintetbe kell vennünk, hogy a Föld egy nap alatt a pályáján továbbmozdul és így a Nap delelése kissé elkésik, tehát hosszabb lesz a napnap. valódi nap a csillagnapnál, mégpedig 3 perc 56 55 másodperccel, így a 24 órára beosztott napnap órái és percei is hosszabbak a csillagnap óráinál és perceinél. A valódi napok a Föld elliptikus pályájú keringése miatt és a pálya síkjának az egyenlítőre való ferde állása miatt az év folyamán nem egyforma hosszúak, így gyakorlati időmérésre nem megfelelőek. Ezért a gyakorlatban a középnapot használjuk időmérésre. Képzeletben a valódi Napot helyettesítjük egy olyannal, amely az egyenlítő síkjában körpályán, egyenletes sebességgel mozog. Ez a képzelt Nap mindig azonos időközökben delel, vagyis megy át a meridiánon, tehát napjai, a középnapok egyformák. A középnap órái és percei meg másodpercei szolgálnak a gyakorlatban időmérésre. A középnapi időt úgy kapják, hogy a valódi napi időt folyton javítják bizonyos mennyiségekkel, hol hozzáadnak, hol levonnak belőle valamennyit, de ezt a munkát a csillagászati obszervatóriumok elvégzik, a gyakorlatban nem kell törődni vele, mert óráink erre a naphosszúságra vannak beállítva. Napállatkák, I. Heliozon. Napéjegyenlőség, az az idő, amikor a nap hossza egyenlő az éjszaka hosszával. Állandó napéjegyenlőség csak az egyenlítőn van, mert ott az év folyamán mindig 12 óráig tart a nappal és ugyanannyi ideig tart az éjszaka. A Nap reggel 6 órakor kel és 13 órakor nyugszik. Az egyenlítőtől kezdve, É-ra és D-re fel a sarkokig, a nappal és éjjel hossza közötti különbség folyton nő, a sarkköröknél már egy napon nincs éjjel és egy napon nincs nappal, magán a sarkon pedig félévig tart a nappal és félévig az éjjel, tehát a Nap egy évben csak egyszer kel fel és egyszer nyugszik le. Egy évben két napon azonban, márc. 21. és szept. 23., szigorúan a pólusokat kivéve, az egész Földön egyforma hosszúak a nappalok és éjjelek, amikor a Nap a Föld egyenlítőjének síkjába kerül, vagyis az egyenlítőre merőlegesen tűz le. A nappalok és éjjelek váltakozó hosszának éppen az az oka, hogy a Föld forgástengelye nem merőleges a földpálya síkjára. Ha úgy lenne, a Nap állandóan az egyenlítő síkjában maradna, állandó napéjegyenlőség volna mindenütt, csak pontosan a sarkon álló észlelő látná örökké a Napot. Napéje(igenlsségi pontok, az ég ama pontjai, amelyekben a Nap márc. 21., illetve szept. 23. áll. A Napnak e pontokon való időzése jelenti a tavasz, illetve az ősz kezdetét, ezért tavaszpontnak és őszpontnak is nevezik őket. Az égen helyüket nem jelöli semmiféle fényesebb csillag. A tavaszi N. a Halak csillagképében vannak, az ősziek az Arató szűzében. A N. helyzete nem állandó, hanem 260.000 év alatt egészen körülmegy az égen. Napfogyatkozás, az a jelenség, amikor a Hold a Nap ragyogó korongjából legalább egy részt a szemünk elől eltakar. A Föld az ekliptika síkjában végzi a keringését. Ha a Hold is ebben a síkban keringene a Föld körül, akkor minden újhold esetében napfogyatkozás is lenne, mert éppen újhold az az időpont, amikor a Hold a Nap és a Föld összekötő vonalában van, mégpedig a két égitest között. Félholdhónap múlva pedig holdfogyatkozásnak kellene beállania, mert a Hold a Naphoz képest pontosan a Föld mögött lenne, így a Föld árnyékkúpjába beleesnék. A napfogyatkozás jelensége ebben az esetben sem lenne mindig egyforma, mert csak azok a megfigyelők látnák a Napot teljesen elsötétítve, akik a Hold árnyékának a tengelyében állanak és azok is csak akkor, ha a főárnyék érinti a Földet. Ezek a megfigyelők teljes napfogyatkozást észlelnének, amelynél a Hold az egész napkorongot eltakarja. Ha a Hold árnyéka a Föld felszínét nem érinti, akkor az árnyék tengelyében álló észlelők gyűrűs napfogyatkozást látnának, amelynél a Hold fekete tányérja körül a Nap fénylő korongjának a széle is látszik. Amikor a Föld naptávolban és a Hold földközelben van, akkor a fogyatkozás teljes, ellenkező esetben pedig gyűrűs. A főárnyék tengelyétől bizonyos távolságig a félárnyék borítja a Földet. A félárnyéktól elborított helyeken lévő megfigyelők csak bizonyos kisebb-nagyobb részt látnának elsötétülni a Napból, vagyis a fogyatkozás részleges lenne. Ama körülmény folytán, hogy a hordpálya nem esik az ekliptika síkjába, hanem azra mintegy 5 foknyi szöget zár be. a fogyatkozás Az IS60 aug. 7-iki teljes napfogyatkozás fényképe