Tolnai Új Világlexikona 12. Men-Ném (Budapest, 1928)
M - Messerschmidt, Franz Xaver - Messiás - Messina
32 Messerschmied — Messina éghajlata, az elegendő csapadék és a bőséges források M.-t ma is, akárcsak az ókorban. Görögország egyik legtermékenyebb vidékévé teszik, különösen sok szőlőt és gabonát termelnek. A D-i és Ny-i partvidéken sok sziget tartozik hozzá, így Sphakteria (Sphagia), a peloponnesosi háborúban fontos szerepet játszó hely. Legnevezetesebb történelmi helyek : liliomé magas vára, amelyet a messeniai háborúban huzamos ideig ostromoltak ; Nestor székvárosa, Pylos, amelyet Dörpfeld a történeti kor Pylosától sokkal jabbra helyez, közel Elishez. Továbbá Methone, Pherai a mai Kalamata helyén, az Ithome lábánál Epameinondastól 370. alapított Messene, romjai ma Mavromati falu mellett láthatók, ti.-ban ma a legjelentékenyebb helyek a tengerparton vannak, lőhelye Kalamata. A mai M.-i nomosz területe 3369 km 2., (1920) 217.285 l., É-on az Alpheios (Ruphia) folyóig tart, viszont a régi MDK-i része a Koron-öbölnél már a lakoniai nomoszhoz tartozik. Messerschmidt, Franz Xaver, német szobrász, szül. 1732., megh. 1783. 1750-ig Münchenben végezte tanulmányait, majd két évig Grácban nagybátyjainál, akik mindketten szobrászok voltak. Utána stukkófaragó lesz, majd néhány évre külföldre kerül. 1769—1774 között a bécsi akadémián tanár. Utána Münchenben dolgozik, majd Pozsonyba kerül, ahol életének utolsó esztendőit tölti el, félrevonultan, folytonos munkában. Igen kiváló szobrász volt, híre azonban halála után majdnem teljesen feledésbe ment és csak újabban méltányolják kellőképpen művészetét, amelynek stílusa a barok stílus és az újklasszicizmus átmeneti formáit mutatja. Sokoldalú művészetének legértékesebb részét karakterfejei jelentik. Messiás (a héber Masiach, aram . mesidia a. m. felkent szóból görögösített forma, görögül Krisztus), Üdvözítő, Megváltó. A zsidó szóhasználat szerint a király volt Isten felkentje. A próféták a súlyos csapásokkal sújtott zsidóságot azzal vigasztalták, hogy Isten Dávid házából egy hatalmas és diadalmas királyt fog adni, aki Jeruzsálemben megint fel fogja állítani trónját, leveri a zsidóság ellenségeit és visszaállítja a zsidó birodalmat. A M. országlását a próféták költői túlzásokkal jellemzik. Ezekről csak egy lépés kellett ahhoz a hithez, hogy a M. nem közönséges földi király lesz, hanem égből jött, az ég felhőiben eljövő, emberformájú, de magasabbrendű isteni lény. A földi és a mennyei M. közt levő ellentétet a zsidó vallásos gondolkozás perzsa hatások segítségével hidalta át. A M.-ról a későbbi írások azt tanítják, hogy Isten fia lesz és örökké fog országolni. Jézus korában a zsidók közt a M.-i várakozás igen eleven volt . Keresztelő János a M. előfutáraként szerepel, a Jeruzsálembe bevonuló Jézust a nép M.-ként üdvözli. Többen (Theudas, Bar Kochba) M.-al léptek fel. A kereszténységben Pál apostol tanításának hatása alatt terjedt el az a felfogás, hogyJézus Krisztus a M. s hogyha első eljövetele külsőleg nem felelt is meg teljesen a várakozásoknak, mert szenvedett és meghalt, de éppen ezzel a szenvedésével váltotta meg az emberiséget, a feltámadt és az égbe felment Jézus pedig ismét el fog jönni az ég felhőiben hatalommal és dicsőséggel s felállítja országát, amelyben hívei örök boldogságban élnek. Az újszövetségben a M. újból való eljövetelét János Jelenéseinek a könyve festi érzéki színekkel. A M.-hit gyors elterjedését igen elősegítette az a körülmény, hogy a hellenisztikus korban Görögországban és Rómában is erős volt a megváltás és a Megváltó után való sóvárgás. E hit görög formáját Philo a Logosz fogalomban juttatta kifejezésre. A kereszténység ezt a fogalmat is megragadta Jézusban való hite kifejezésére. János evangéliuma szerint Jézus volt a Logosz, az az ige, amely Istennél vala és Isten vala, amely az övéi közé jött, hogy megváltsa övéit a sötétségtől. A M.-város Krisztus eljövetele után sem szűnt meg. Ezek a várakozások különösen kabbalista zsidók közt és egyszerűbb keresztény emberek körében találnak hívő talajra. A Ál.gondolattal toboroznak híveket a teozófusok is, akiknek Krisnamurti a M.-ak s tőle várják a világ megváltását. Missina, 1. olasz tartomány Szicíliában, területe 3249 km 2., (1924) 599.371 1. 2. M., az előbbi székvárosa, a hasonló nevű tengerszoros mellett, szeszélyesen csipkézett hegyvidék lábánál, pompásan védett kikötő partján, (1925) 176.794 1. Előnyös helyzetének köszönheti, hogy Palermo után Szicília legjelentékenyebb városa, a sziget déligyümölcstermelésének legelső piaca és kiviteli állomása, Olaszország egyik legforgalmasabb kereskedővárosa. A földközi-tengeri hajóvonalak fontos kikötője. A szigetről a szárazföld felé irányuló személyforgalom fő átkelőhelye. M.-t többízben keresték föl pusztító földrengések, ezek közül a város legjobban az 1908 dec. 28. földrengést sínylette meg, amelynek középpontja a város központi részével esett össze. Műemlékeinek, templomainak stb. nagy része a földrengés áldozata lett. Régi műemlékei közül nagyon megrongálódott Don Juan d’Austria szobra (1572.), a Dom la iniatrice templom (1098 ), a Sta. Annunziata dei Catalani, M. legrégibb normann temploma, a városháza, Rocca Guelfonia palota stb. Egyetemét 1538. alapították és annak jogi, orvosi, természettudományi és bölcsészeti fakultása van. Néhány emléke megmenekült a földrengés pusztításától M. jól meg van erősítve, erődei : a Gastellaccio S. Salvatore és Gonzaga. M. városának alapját Zankle néven Kr. e. 732. Perieres és Krotaimenes vezetése alatt kalózok alapították. 439. szamoszi és miletoszi menekülők vették birtokukba, majd Anaxilas foglalta el, aki a városnak Messana nevet adott. Halála után M. köztársaság lett. Mint köztársaság, eleinte Syracusae, később ennek szövetségében Athén ellen harcolt. Az athéniek 427. elfoglalták. 396. a karthagóiak lettek az urai, akik földúlták. Változatos és viharos élet után az első pún háborúban a rómaiak elfoglalták . 831. a szaracénok, tőlük a normannok foglalták el. A keresztesháborúk idején erősen fellendült. 1675. meghódolt a franciáknak, amiért később (1679.) a spanyolok összes privilégiumaitól megfosztották. Ezért M. hanyatlásnak indult. 1740. rét- Messina