Tolnai Új Világlexikona 14. Őr-Rák (Budapest, 1929)

P - Pethő Sándor - Petició - Petition of rights - Petitio principii - Petljura, Simon - Petneháza - Petőfi István - Petőfi Sándor

Petőfi aratott szavalataival, verseivel, bírálataival s nagy sikere volt, hogy A borozó c. verse meg­jelent a Bajza szerkesztése alatt álló Athenaeum­­ban. Ezzel megkezdődött nyilvános írói pá­lyája. Jól töltött év után jó vakációja volt, de anyagi okokból nem mehetett vissza Pápára s újra a színészséggel próbálkozott. Székes­fehérvárott beállott az ottani színtársulatba, Borostyán néven, majd Kecskemétre került, ahol Jókai a jogot ta­nulta. Ismét nyugtalan vándorélet következett, Pesten felkereste Vö­­rösmartyt és Bajzát, Pozsonyban próbált a színtársulatnál szeren­csét, sikertelenül, má­­solgatta Pesten pénz­ért Kossuth kézírással kiadott Országgyűlési Tudósításait, barátko­zott az országgyűlés al­kalmából ott tartózkodó fiatal írókkal, végre Pestre került. Közben több verse jelent meg az akkori lapokban, úgyhogy az írók társaságában némiképp ismert neve volt. Abból élt, hogy regényeket fordí­tott a Kisfaludy-Társaság külföldi regénytára részére. Még mindig csábította a színészet, ott­hagyta Pestet, Debrecenbe került, ahol meg­próbált a színtársulatba bejutni s ez nem sike­rülvén, egy erdélyi kis társulathoz szegődött, mely azonban hamar feloszlott s P. szegényen, úgyszólván krajcár nélkül visszament Debre­cenbe. Itt egy keserves telet töltött, de foly­ton tanult, olvasott, főleg a francia roman­tikusok és Shakespeare érdekelték. Az ott diákoskodó Pákh Albert támogatta, ahogy tudta, Bajzától is kapott némi honoráriumot, de csak éppen hogy éhen nem halt. Összeírta egy füzetbe verseit és gyalog ment fel — út­közben kitérve Egerbe, ahol a kispapok nagy szívességgel fogadták — Pestre. Verseinek kéziratával felkereste Vörösmartyt, aki fel­ismerte kiváló tehetségét s közbenjárására a Nemzeti Kör kiadta a kötetet. Ezzel P. révbe ért, a kóbor, nyomorgó életet nyugodtabb, tehetségéhez méltóbb élet váltotta fel. Vallói Imre szerződtette segédszerkesztőnek a Pesti Divatlaphoz, kibékült szüleivel, kiknél egy szép nyarat töltött, szerelmes is lett egy kisleányba (Nagy Zsuzsi), írta hozzá a verseket. Az írók társaságában élt, termékenysége sikerével együtt nőtt. Egy nem sikerült nemzetiszínházi fellépés után végképp szakított a színészettel, most már tisztában volt igazi hivatásával. Tehetsége egyre jobban kibontakozott, az élet benyomásai kibővítették tapasztalatai körét. Könyve 1844. jelent meg s vele egyidejűleg a Helység kalapácsa is. 1845. jelent meg a János vitéz. Ebben az időben ébredt romantikus szerelme Csapó Etelka iránt, akinek korai halála után írta Cipruslombok Etelka sírjára c. vers­ciklusát, mely 1845. jelent meg. Ugyanez évben a felvidéken utazott, Eperjesen Kerényinél, Iglón Pákh Albert szüleinél, Rozsnyón, Rima­szombaton, Losoncon, Balassagyarmaton, min­denütt szíves szeretettel fogadták, Gömör vm. még táblabírájává is választotta. Sok új be­nyomást hozott innen, a Kárpátok vadregé­nyes tájai, öreg várromjai nagy hatással voltak romantikus lelkére. Hazatérve, 1845. kiadta újabb verseit s felvidéki útjáról szóló Úti jegyzeteit. Egy gödöllői fiatal hölgy, Med­­nyánszky Berta iránti szerelme is inspirálta, ebből a szerelemből fakadt a Szerelem gyöngyei ciklusa. Költészete körül heves polémia tá­madt, egyes kritikusok személyi okok alapján is félremagyarázták, pongyolaságnak és pórias­­ságnak akarták bélyegezni egyszerűségét és népiességét, de a legkomolyabb és legtekin­télyesebb írók, Vörösmarty, Bajza, Toldy Ferenc, Szemere Pál mellé álltak s ő dacosan ment tovább a maga útján. E termékeny évek további termékei a Felhők ciklusa, A hóhér kötete regény, a Tigris és hiéna előadásra nem került romantikus dráma, A szerelmes tenger, és Szilaj Pista elbeszélő-költemények. 1846-tól fogva az Életképek-be írta verseit s ez az év életének legszebb és legboldogabb éve. Egy vidéki útja alkalmából a nagykárolyi megye­bálon megismerkedett Szendrey Júliával, Szelídre­' Ignácnak, Károlyi gróf uradalmi inspektorának lányával. Az ismeretségből sze­relem lett, Petőfi egyetlen szenvedélyes, nagy szerelme. A fiatal pár legyőzve az apa ellen­állását, hosszas huzavona után szept. 8. meg­történt a házasság, amely a boldogság mámorá­val töltötte el a költő szívét. Anyagi helyzete is tűrhető volt, a lapok jól fizették verseit, Emich, a kiadó 500 forintot­­— akkor nagy pénzt — fizetett összes költeményei kötetéért. Népszerűségét csak fokozták az ellene irányí­tott rosszindulatú támadások. Arany Jánossal a Toldi feltűnésekor meleg barátságot kötött. Vörösmartyval, mint harmadikkal megálla­podtak egy magyar Shakespeare fordítására. P. élénken figyelte a politika eseményeit is, heves temperamentuma a forradalom felé so­dorta gondolkodását. A farsangi ifjúság élére állt, megcsinálták márc. 15-ét, melyen az ő Nemzeti dala került ki elsőnek a felszabadított sajtóból. Az események egyre szélsőbb, köz­társasági álláspontra szorították s ő lett a forradalom nemzeti és demokratikus eszméi­nek legélesebb hangú fantosa. A szabadság­­harc kitörése után, 1848 őszén beállt katoná­nak, Debrecenbe ment ahova felesége is kö­vette s ahol fia, Zoltán megszületett . 1849 jan. közepén Bem erdélyi hadseregéhez csatla­kozott, részt vett ennek harcaiban — ekkor versei váltakozva a harci lángot és a hitvesi szerelem melegét éneklik. Bem lehetőleg kí­mélni akarta életét a harcok közben. Szülei halálakor, kiket őszintén megsiratott, hazajött Pestre, ahol akkor Buda ostroma folyt. Júl.-ban visszament a hadsereghez, amely júl. 31. ütkö­zött össze a Segesvár és Fehéregyháza közti sí­kon az oroszokkal. Az elvesztett csatában Petőfi eltűnt. Sokáig és sokan abban reménykedtek, hogy orosz fogságba esett v. valahol bujdosik, de szavahihető tanuk megállapították, hogy elesett és holtteste valamelyik tömegsírba került. P. költészete a magyar líra leg­nagyobb dicső­sége. A nem­zeti romantikus iránynak a nép­költészet frissítő forrásához való térését jelenti. Benne találta meg a magyar költői lélek tel­jesen eredeti, ki­fejező formáját s egyúttal a világirodalmi színvonalra való emel­kedését. Bensőség, egyszerűség, az érzés tiszta­sága, a nyelv természetes színe és gazdagsága, a belső forma tökéletessége, az előadás egyszerű bája, a képek gazdagsága dolgában a világiro­dalom legnagyobb lírikusai mellett is megállja a Annak az ágynak a képe, amely­ben Petőfi Sándor született, a Petőfi-házban őrzik

Next