Tolnai Új Világlexikona 17. Táv-Vég (Budapest, 1930)
T - Tegez - Teghze Gyula - Teghze-Gerber Ferenc - Tégla - Téglagyártás
a Tegez — Téglagyártás tengerészet főparancsnoka lett. Bécsben nagy emlékművet állítottak tiszteletére. lejjez, az ij tokja, amely mellett az íjas puzdrát is hord nyilai számára. A nyugati népek nem használtak tegezt ; ők csak arról gondoskodtak, hogy az íj húrját a nedvesség ellen megvédjék. A keleti népeknél általános a tegez, amelynek készítésében nagy ipar- E=3(fS) művészeti készséget és luxust fejtettek ki. Igen tJCteassSV, szép berakottművű és lakkozott tegezek isme- VM rétesek. A régi magyar Wiffl hadi viselet is ismerte . Teflicze Gyula, szocio-Tegez és puzcralógus, jogböcseleti író, debreceni egyetemi tanár, szül. 1867. Kitűnő szociológiai megértéssel tárgyalja az elméleti szociológia, a kritikai jogbölcseleti és az általános etika területének nagyobb összefüggő határkérdéseit. Főbb művei: Szerves társadalmi elméletek ; Jogbölcselet; Ethika; A társadalom. Teghze-Gerber Ferenc, ny. számvevőszéki tanácselnök, szül. 1872. Szinérváralján. Egyetemi magántanár, a budapesti egyetemen az államszámviteltant adja elő. Pénzügyi és számviteli szakkérdésekkel és közigazgatással foglalkozik. Önálló művei : Általános államszán vilellan ; A devalváció. Téfkia, agyagból, homokból, cementből égetett építőanyag, néha salakból sajtolt tömb. Az épületek főanyagát képezi. A T.-hoz közönséges homokos, vasoxidot és meszet tartalmazó — nem tűzálló — agyagot használnak leginkább. A homok soványítóanyagul szolgál. Ha kövér agyagból készítenék csupán, akkor a T. szárításkor, égetéskor térfogatában nagyon összezsugorodnék s meg is repedne. Vasoxid és mész könnyen olvadóvá teszi az agyagot, de ha sok benne a mész, a T. könnyen szétmállik. Kavicsos agyag sem jó. A T. az agyag vastartalma és az égetésfoka szerint vörös, sárga, sőt egészen vörösbarna lehet, de ha sok a mész benne, akkor világos-sárga színű lesz égetés után. Ez a szín a jó kiégetés jele, amit meg is követelnek. Újabban mészhomok-téglát használnak, mely olcsóbb, mint az agyag-T. Tiszta fehér színű. A tégla mérete normálisan 15 cm. széles, 30 cm. hosszú, 7 cm. magas. De vannak a szabványosnál valamivel kisebb méretűek is. Vannak különleges T.-k, mint a kongó-, keramit-T. stb. Téglagyártás, a legrégibb iparok egyike. Eredete az egyiptomiak és asszírok idejére nyúlik vissza, akik eleinte csak napon szárított vályogtéglát készítettek, de hamar felismerték, hogy a nyers agyagtégla kiégetésével ellenálló és az építkezésre kitűnő anyagot lehet előállítani. Ezt bizonyítják a nílusvölgyi ásatások, az ezekből kikerült építmények kora több ezer évre becsülhető. A T. alapanyaga az agyag, mely a föld felületén nagy mennyiségben fordul elő. Az agyag elmállás útján keletkezett, tulajdonképpen úgynevezett másodlagos kőzet, mely csillámpala, gnájsz, gránit, porfir, szienit, diorit és bazaltoskőzetekből a növényzet és a természeti erők bomlasztó hatása alatt szétporlódott a víz által elsodorva, egyes bebefolyásolják. Soványító anyag a homok, tűzálló agyagból ugyanilyen téglák készülnek; vízállóképességét fokozzák a földpátok. Az agyag bányászata ásóval, csákánnyal, robbantóanyagokkal, legújabban gőz-, benzin-, v. villannyal ,hajtott késes v. kanalas kotrógépekkel megy végbe, mégpedig vastag agyagrétegnél lépcsőzetesen a földbeomlás ellen. Már a termelésnél előaprítják és osztályozzák. A termelés helyéről talicskán, vágányon, drótkötélpályán, felvonón juttatják a feldolgozó helyre. Itt v. kézzel gyúrják és vizezik, v. nagy üzemeknél gépiesen gyúrják, keverik, őrlőmalmokban, görgős járatokon aprítják, keverő- és vágógépeken szárazon és nedvesen készítik elő a sajtoláshoz. Az előkészített agyagot azután sajtolják. Régebben — sőt néhol még ma is, — csak a faformákban vetett kéziverésű tégla volt ismeretes. Lehet a téglát nedvesen, félnedvesen és szárazon sajtolni. A nedves présen a hengerben csigaszárnyak forognak s ezek tömörítik s hajtják az anyagot a prés szájnyílása felé. A szájnyílás megadja a kijövő téglaszalag alakját, melyet a téglavágóasztalon dróttal téglákra darabolnak. A száraz és félszáraz prések az agyagot nagy nyomással acélformákba sajtolják, mely éles élekkel és tömören kerül ki (nyers tégla). A cserépsajtolás lényegileg ugyanaz, mint a téglasajtolás. Különleges gyártmányok sajtolását — pl. dísztéglák, agyagcsövek, virágcserepek, gerinccserepek sajtolását, — külön e célra készült gépeken végzik. Sajtolás után jön a szárítás. Ennek helyére a nyerstéglát v. cserepet targoncán, szállítókocsin, szalagos szállítókon lehet elszállítani. Lehet a napon v. szellős szárítókamrákban szárítani, modern telepeken mesterségesen fűtött kamrákban, hol fáradt gőzzel, kazán- v. kemencefüstgázokkal v. a kemence dülő tégláival szárítanak. Az ilyen műszárítók épülhetnek földszintes v. emeletes és kemencefeletti elrendezéssel. (Bührer-, Möller-, Keller-, Witte-féle stb.) A téglaégetés — mely a következő művelet, — a kötött víz eltávolítását célozza, miáltal a tégla kőszilárd lesz. Égés alatt ugyanis a kémiailag kötött víz eltávozik. Kezdetben úgynevezett tábori kemencét használtak, melybe a nyers téglákat összerakták, az oldalfelületén agyaggal betapasztották és füstcsatornát építettek benne. A tüzelőanyagot már a kemenceépítéskor belerakták. Ebből fejlődött az állandó boltozatos egykamrás kemence, több sorban ráhelyezett kéményekkel. A tüzelés kétoldalról nyílásokon át történt síkrostélyon és az egész fatetővel volt befedve. Később a füstgázok melegét a nyersárú előmelegítésére kezdték fölhasználni. borkemence: (a, égetőtér, (b) szárító