Tolnai Új Világlexikona 1. Pótkötet A-H (Budapest)

A - Allenby, Edmond Henry - Allen, Henry - Allentown - Aller - Allergitás betegségek

30 Allenby — Allergiás betegségek köde s arra kívülről is ható elektromágneses rezgésfolyamatoknak tulajdonítja az élet fenn­maradását. Allenby, Edmond Henry, angol tábornagy, 1925. nyugalomba vonult. *Alen (e. :­elén), Henry, amerikai tábornok, szül. 1860. 1919—1923. a rajnai megszálló csapatok tábornoka volt. Allentown, pennsylvaniai gyárváros, (1930) 92.563 1. Nagy vasgyárai és kőszéntelepei vannak. ♦Aller, a Weser legnagyobb folyója, 162 km. hosszú. Cellétől kezdve hajózható, a Lüne­burger Heide­n-i részét kapcsolja a tengerhez. ♦Allergiás betegségek: Allergia (allosz, gör. a. m. más, ergon, gör .a. m. tett, cselekedet) orvosi műkifejezés, amely alatt azt értjük, hogy a szer­vezet valamilyen behatással szemben, amely is­mételten éri, másképpen viselkedik, mint ahogy akkor viselkedett, amikor ez a behatás először ér­te. Az első behatás után a szervezet mintegy túl­­érzékennyé válik ezzel a behatással szemben és utóbbinak megismétlése sokszor rendkívül heves reakciót vált ki. Éppen ezért újabban az allergia fogalmát szokták egyszerűen a „túlérzékeny­ség” kifejezéssel is visszaadni. Maga az A. kifejezés von Pirquet német gyermekorvostól származik. Tegyük fel pl., hogy valaki valami­lyen fertőző betegségben szenved. Ha a bete­get beoltjuk egy másik ugyanazon betegségben szenvedő egyén vérsavójával v. szövetnedvével, akkor a beoltott beteg egészen másképpen reagál az oltásra, mint hogyha egészséges egyént oltottunk volna be. Erre azt mondjuk, hogy ez allergiás reakció. A modern orvostudomány szerint a betegsé­geknek egész sora ilyen túlérzékenységből ered. Bizonyos ingerek arra hajlamos embereknél az említett okokból abnormis reakciót — beteg­séget — váltanak ki. Ezek a betegségek az A. Minden olyan anyagot, amely allergiás reakciót vált ki, allergén­nek nevezünk. Az allergiával rokon fogalom az anaphylaxia (ana gör. a. m. más; phylaxia gör. a. m. védelem), amelyet sok szerző ugyanolyan értelemben használ, mint az allergiát, pedig az anaphylaxia csupán az allergiának speciális esete: túlérzékenység a testbe bevitt fehérjeanyagokkal szemben. Az anaphylaxia kifejezés Richet francia fizioló­­gustól származik. Végül meg kell említenünk, hogy az allergiá­val és anaphylaxiával azonos értelemben hasz­nálják sokan az idioszinkrázia kifejezést is. Ez is túlérzékenységet jelent, tehát a sejtek részéről való fokozott hajlamot arra, hogy betegséggel reagáljanak egyes őket ismételten érő ingerekre. Idioszinkrázia alatt azonban inkább a veleszületett, már készen a világra hozott allergiás állapotokat értjük, úgyhogy végeredményben mind az anaphylaxiás, mind pedig az idioszinkráziás betegségek csupán egyes csoportjai az A.-nek. Az allergiás túlérzékenységre azóta terelődött rá a figyelem, amióta divatba jött, hogy beteg­ségek elleni védekezés v. a betegségek gyógyí­tása céljából bizonyos módon kezelt idegen (állati) vérsavót fecskendezzenek a beteg v. a betegség elől megóvandó szervezetbe. Több­nyire semmi bajjal sem járt az, ha valakinek ismételten adtak ilyen széruminjekciót. De mégis újból meg újból előfordultak esetek, amikor pl. diftériaszérum ismételt befecskende­zése után az illető súlyosan megbetegedett. Eleinte arra gyanakodtak, hogy a szérumban foglalt diftéria-méreganyag okozza a tüneteket. Később kiderült, hogy a szérum fehérjetartalma, ill. ennek a fehérjének a testbe való ismételt bevitele okozza a bajt. Az A. első képviselője éppen az úgynevezett szérumbetegség, amely olyan allergiás érzékeny­ségű embereknél lép fel, akiknek ismételten adnak széruminjekciót. Az első tünetek az allergiás betegséget előidéző szérumbefecsken­dezés után 8—12 nappal szoktak fellépni. Az injekció környékén viszkető csalánkiütés kelet­kezik, amely csakhamar az egész testen szét­terjedhet. Később láz, a nyirokcsomók meg­­duzzadása és bőralatti vizenyők fellépése következik. A fehér vérsejtek száma a vérben megfogyatkozik. Az egész folyamat sokkal gyorsabban és hevesebben is lejátszódhat, különösen ha nagy szérummennyiség fecsken­­deztetik be ismételten. Ilyenkor szédülést, szív­gyengeséget és heves nyugtalanságot is tapasz­talunk. A szérumbetegség nem végződik halá­losan, úgyhogy az oltásoktól való félelem, mikor a beoltandó attól fél, hogy talán allergiásan fog reagálni az oltással szemben, indokolatlan. A szérumbetegség kezelése természetesen kénytelen megelégedni a tünetek enyhítésével. A bőr gyulladásos jelenségeit és viszketését gyógyító kenőcsökkel csökkentik. Sokan dícsé­­rik a mészinjekciókat. A szérumbetegség esetében a szérum fehérje­anyaga szerepelt allergén gyanánt, de éppígy egyéb fehérjék is lehetnek allergének. Vannak pl. úgynevezett táplálék-allergének : húsfélék, halfélék és főzelékfélék fehérjéi. Vannak klíma­­allergének : a levegőben szállongó emberi v­ állati bőrdarabkák (korpa), szőrszálak, bizonyos növényi spórák stb. A gyógykezelés szempont­jából természetesen igen nagy jelentőséggel bír, hogy megállapítsuk : milyen allergén okozta a szóbanforgó allergiás betegséget. Ebből a célból gyógyszerészeti gyárak diagnosztikai allergén-készítményeket hoznak forgalomba. Ezeket az orvos a következőképpen alkalmazza: a comb v. a felkar belső oldalán apró sebet ejt és az allergént tartalmazó folyadék egy cseppjét cseppenti a kis sebbe. A seb környékén vörösödés és duzzanat lép fel és az az allergén, amellyel szemben a szervezet fokozottan érzé­keny, hevesebb reakciót vált ki. Ezzel az allergénnel azután hetenként fokozatosan emel­kedő adagban injekciókat adunk a beteg bőre alá, ami által a szervezetet deszenzibiláljuk, vagyis allergiás túlérzékenységétől megszaba­dítjuk. Az A. között talán a legrégebben ismeretes és legjobban elterjedt az asztma. Rohamokban jelentkező betegség, amely súlyos légzési nehéz­ségeket okoz. Már az ókorban leírták az asztmás rohamot. Seneca, aki maga is szenvedett a betegségben, múló zivatarhoz hasonlította. A beteg rendszerint minden rossz előérzés nélkül fekszik ágyba, éjszaka egyszerre csak kínzó, fullasztó görcsökre ébred és az az érzése, hogy egyetlen pillanatig sem él tovább. Feltápász­­kodik, görcsösen megfogózik az ágy szélében­­­ az ablakfóliához vánszorog és abba kapasz­kodva szívja be a levegőt. Ugyanekkor a nor­mális légzés sajátságos módon elváltozik. A belégzés könnyen, gyorsan és zajtalanul megy végbe, de a kilégzés nagy nehézségekbe ütkö­zik, soká tart és gyakran messze elhangzó, fütyülő hangok kísérik. A halál közelségének érzése kiütközik a beteg arcvonásain s homlokát hideg veríték lepi el. Minthogy a kilégzés ily nehezen megy végbe, nemcsak a rendes kilégző izmok lépnek munkába, hanem a testnek úgy­szólván egész izomzata összefog, hogy a mell­kasból kipréselje a bennszorult levegőt. Az orvosi vizsgálatnak könnyű megállapítania ilyenkor, hogy a tüdők abnormálisan nagyok, határuk minden irányban kitolódott és több bennük a levegő, mint rendesen lenni szokott.

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék