Tolnai Új Világlexikona 1. Pótkötet A-H (Budapest)

A - Allenby, Edmond Henry - Allen, Henry - Allentown - Aller - Allergitás betegségek

Allergiás betegségek Nemsokára köhögés áll be. A köhögés mint­egy feloldja a rohamot, a beteg ismét álomba merül és reggel csak a teljes kimerültség érzése emlékezteti arra, hogy mit élt át az éjszaka folyamán. Ha most vizsgálja meg az orvos a beteget, akkor már semmit sem talál az előbbi tünetekből. Ezeken a látszólag minden közvetlen ok nélkül, éjnek idején fellépő rohamokon kívül vannak olyanok, amelyeknél a kiváltó ok azonnal szembeötlő. Egyik kiváló francia orvos mondta, hogy az asztma „olyan szeszélyes, mint egy báró”. A legkülönbözőbb alkalmakkor kedve támadhat megkínozni a beteget. Meg­hűlés, por, túlságosan száraz v. nedves levegő, meleg, hideg, bizonyos szagok, megrázkódtatá­sok, lelki izgalmak mind-mind előcsalhatják az asztmás rohamot. Illetőleg ma már tudjuk, hogy a valódi ok minden egyes esetben vala­milyen allergiás behatás és a többi körülmény legfeljebb csak növeli az erre a behatásra való allergiás reagálási készséget. Trousseau pro­fesszor, aki anyjával együtt asztmában szenve­dett, leírja, hogy rendkívül heves roham fogta el egyszer, amikor bement az istállóba, hogy meggyőződjön róla, elegendő zabot adott-e a kocsisa a lovának. Hosszasan latolgatja Trous­seau, hogy vájjon a megbízhatatlan kocsis felett érzett bosszúság v. a takarmányból fel­szálló por okozta-e a rohamot. Az allergiás tények ismeretében kétségünk sem lehet efelől. Az állati v. növényi fehérje, amely az istálló porához kötve terjeng a levegőben, okozta a túlérzékeny szervezet heves reakcióját. A por egyáltalában nagyon gyakran szerepel mint asztmát kiváltó tényező. De itt is mindig csak egy bizonyos fajta, tehát csakis egy bizo­nyos fehérjefajtát tartalmazó por. Egyeseknél lisztpor, másoknál közönséges szobai por, ismét másoknál dohánypor stb. Az asztma nincs sem bizonyos korhoz, sem nemhez kötve. Legtöbbnyire azonban a 20—40 életév között veszi kezdetét. Ha már fellépett, akkor évtizedeken keresztül is elhúzódhat anélkül, hogy a beteg életét veszélyeztetné. Néha magától is elmúlik és sajátságos tapasz­talat, hogy éppen az asztmatikus egyének igen magas életkort szoktak elérni. A régi francia orvosok egyenesen a kései halál biztosítékának tekintették az asztmát. Ők hívták fel a figyel­met arra, hogy asztmások nem szenvednek tüdőbajban, hacsak asztmájuk előtt nem voltak már tüdőbetegek. A betegség, úgy látszik, nem öröklődik. Felismerését megkönnyíti a kiköhögött váladék mikroszkopikus vizsgálata, amely jellegzetes spirális alakú, fonalas képződményeket és apró, színtelen kristályokat mutat. A betegség okvetlenül orvosi kezelésre szorul. Szerencsére az orvostudomány számos szerrel rendelkezik, amely a rohamot egy-két perc leforgása alatt meg tudja szüntetni. Egyes szereket úgy alkal­maznak, hogy meggyújtják őket és a füstjüket szívja be a beteg. Vannak „asztma-cigaretták”, amelyeket állandóan magánál hord a páciens s ha érzi, hogy a roham közeledik, akkor egy­­kettőt elszív belőlük. Hatásuk gyakran való­sággal csodát művel. Olyan asztmások szá­mára, akik a város levegőjében szállongó klímás allergénekkel szemben olyan érzékenyek, hogy valósággal képtelenek lennének lakóhelyükön tovább élni, a város levegőjétől elrekesztett kamrákat építettek nappali és éjszakai pihenő­helyül. Ezek az „asztma-kamrák” magas kürtőkön keresztül kapják a levegőt a magas és allergént immár nem tartalmazó légréte­gekből. Szénaláz az asztmának sajátságos formája. Itt a túlérzékenység speciálisan növények — többnyire gabonafélék— hímporával szemben áll fenn. Nevét is innen kapta. Bizonyos év­szakokra — az esetek túlnyomó többségében tavaszra szorítkozik a fellépése. A szénaláz az asztma nagyon heves és kínzó formái közé tartozik. Erős náthával és a szem kötőhártya­gyulladásával kötődik össze a nehéz légzés. Néha semmi más nem segít, mint hogy a beteg egy időre elhagyja azt a környezetet, amelyben rohamai újból meg újból kiváltódnak. Külön­böző kenőcsöket is ajánlanak a szem és az orr nyálkahártyájának védelmére, de ezek nem sok segítséget nyújtanak. A. közé sorolják még a krónikusan vissza­térő légcső- és hörghurutot, a kötőhártya­gyulladás bizonyos formáit, a csalánkiütést és a szív- meg érgörcsöknek egyes fajtáit. Vannak szerzők, akik ennél még sokkal tovább mennek és az allergia betegségokozó fogalmát olyan kórképekre is kiterjesztik, amelyeknél az aller­giás hatás csak nagyon nehezen látható át. Ez a felfogás különösen a táplálkozási (nutritiv) allergének szenzibilizáló hatására helyezi a súlyt. Ilyen nutritiv allergiás betegség lenne pl. az epilepsia is. Ez a betegség öntudatlansággal járó görcsrohamokban nyilvánul. A görcsös rohamok közeledését a betegek sajátságos mó­don gyakran már előre érzik. Röviddel a roham kitörése előtt szorongó érzés, izzadás, szem­­káprázás, csuklás stb. fogja el őket. A görcs alatt a test megmerevedik, a kéz ökölbe szorul, az arc szederjessé válik, a légzés akadozó és az egész test rángatózni kezd. A test izmai sűrű egymásután összehúzódnak és a szájból véres hab bukkan elő. Jellemző az epilepsiás rohamra ugyanis, hogy a betegek eszméletüket vesztve igen gyakran megharapják a nyel­vüket. Sokszor évente csak 1—2 roham van, más esetekben naponta több is. Az is előfordulhat, hogy a beteg még magához sem tért az egyik rohamból, amikor már a következő kezdődik. Az ilyen súlyos esetek többnyire halállal vég­ződnek. Akik az igazi epilepsia nutritiv aller­giás elméletének a hívei, elsősorban a diétára helyezik a súlyt. Az elsősorban nutritiv A. közé tartozik pl. újabb vizsgálatok szerint az arthritismusnak nevezett kóros állapot, amely különböző fáj­dalmas ízületi folyamatok fellépésében nyilvánul meg. Az A.-hez való tartozóságát árulja el az arthritismus egyebek között azzal a tünettel (amely általában jellemző az A.-re), hogy t. i. a vér bizonyos sejtjei az eosinophil sejtek, nagyobb számban vannak jelen, mint normá­lisan („eosinophilia”). A nutritiv A.-k a háború alatt állítólag sokkal nagyobb számban voltak konstatálhatók, ami természetesen arra lenne visszavezethető, hogy a szervezetet a legkülönbözőbb pótszerekkel terhelték túl minden válogatás nélkül. 1920. voltak az A. a leggyakoribbak ; 1921. már csök­kent a számuk. Gyakran éhezőkúrával sikerül a betegségeket gyógyítani. Említettük már, hogy az allergia leggyakoribb és egyúttal legbeha­tóbban tanulmányozott formája az anaphylaxia. Itt az anaphylaxiás állapotot előidéző anyagot anaphylactogénnek nevezik. Jobban mondva, az anaphylactogén csupán előstádiuma az anaphylatoxinnak neve­zett méregnek, mely a rohamot kiváltja. A sú­lyos anaphylaxiás rohamot anaphylaxiás sokk­nak hívják. Bizonyos fehérjeanyagok injekció­jával sikerült kísérletileg az anaphylaxiás sokkhoz hasonló állapotot előidézni. Minthogy allergiás állapotok, amint láttuk, táplálkozási allergének útján állhatnak elő a

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék