Uj Idők Lexikona 1-2. A - Assisi (Budapest, 1936)

A - Antimachos - Antimágneses acél - Antimensium - Antimodernista eskü - Antimon és vegyületei

Antimon rájuk Afrika és Arábia; ugyanott élnek a tehén,­A. (Bubulinae) is; ebbe az alcsa­­ládba tartoznak a legkülönösebb alkatú A., a gnuk (Connochaetes), melyek az A.-hoz, a szarvasmarhához és a lóhoz egyaránt ha­sonlítanak. A bóbitás A. kistermetű, fejü­kön bóbitát viselő állatok, hazájuk Afrika. A szorosabb értelemben vett A. (Antilo­­pinae) alcsaládját a gazellák alkotják; ezek Afrikát, Ny.- és K.-Ázsiát és DK.-t Európát lakják; Európát ugyanis szintén eléri a Volga táján egy faj, a tatár A. v. szajga (Saiga tatarica); ezek valamikor egészen a Kárpátok tájáig eljutottak. A­ tenyésztésével állatkertek és állat­nagykereskedők foglalkoznak. Takarmá­nyuk a nyári zöldtakarmányon kívül széna, zab, búzakorpa, takarmányrépa. Terhes­ségi idejük átlagban 7—9 hónap. Bár tró­pusi fajták is vannak köztük, hőmérséklet­igényük még télen is csak 12—14° C. Nagy teret kívánnak, ezért tágas kifutókban tartják őket. Antim­achos, görög költő a Kr. e. V. sz.­­ban. Költeményeit Platon gyűjtötte össze. Leghíresebb volt „Lyde“ c. elégiája és The­bais c. eposza. Műveiből csak töredékek ma­radtak reánk. Antimágneses acél, olyan vasötvözet, amely nem ferromágneses, vagyis nem mág­nesezhető. Ilyen a kb. 27% nikkelt, v. a 15%-nál több mangánt tartalmazó acél. Elektromos gépeknek olyan részei készül­nek A.-ból, amelyeknek nem szabad mág­­neseződniök. Antimensium (oltárpótló), a görög egy­házban a IX. sz. óta használt oltárterítő, melynek felső részére Krisztus sírbatétele van hímezve, visszájára pedig, egy kis zacskóba, szentek ereklyéit varrják. Antimodernista eskü. A modernista tanok (1. Modernizmus) terjedésének meggátlására X. Pius pápa 1910-ben előírta, hogy mind­azok, akik a kát. egyházban tanító hivatalt viselnek, esküt tegyenek le, melyben elíté­lik e tanokat és megvallják a kát. hitigaz­ságokat. Ezt az esküt nevezik A.-nek. Antimon és vegyületei. Az antimon (sti­bium, vegyjele: Sb), ezüstfehér, kristályos, rideg fém. Könnyen porítható, a hőt és elektromosságot vezeti. Olvadási pontja 630° C. E közönséges v. fémes módosulaton kívül ismeretes egy sárga, egy fekete és egy robbanó módosulata is, ezek azonban igen labilisak és könnyen átalakulnak az állandó, fémes módosulattá. Három- és öz­vegyértékű, gyengén negatív elem, egyes vegyületekben azonban gyengén pozitív jellemet is mutat, így, pl. az Sb203 bázis is és sav is, az Sb2Os azonban határozottan savanhidrid. Gőze a forráspont hőmérsék­leténél Sb4 molekulákból áll. Közönséges hőmérsékleten nem oxidálódik, a levegőn hevítve azonban Sb203-má ég el. Halogé­nekkel (klór, bróm, jód) közvetlenül egye­sül SbX3, ill. SbX.­, összetételű vegyületekké (X . halogén elem), melyek víztől elbom­lanak. Az A. kis mennyiségben szabad állapot­ban is található a természetben, legna­gyobbrészt azonban antimonit (Sb_S3) alak­jában fordul elő. Az A.-t az antimonitból (1. o.) állítják elő úgy, hogy az antimonitot a levegőn pörkölik, ilyenkor oxiddá alakul, majd szénnel hevítve redukálják. Előállít­ható úgy is, hogy az antimonitot vassal olvasztják. Antimontermelésünk túlnyomó részét ez az ásvány szolgáltatja. A Föld antimonérc-termelésében Kín­a vezet, mel­lette Franciaország, Ausztrália és Algéria említendő. Szalonak, Pernek, Csúcsom és Aranyhida is jelentősebb lelőhelyek. Az A.-t ridegsége miatt, csak mint ötvö­zőfémet szokás használni. A keményólom 6—25% antimont tartalmaz; ólomzárak, sö­rét és apró öntvények készítésére, vala­mint alárendeltebb jelentőségű csapágyak bélelésére használják. A betűfémek 15— 25%, antimont, 50—70% ólmot, 10—20% ónt és esetleg kevés rezet tartalmaznak. A fe­hérfém (csapágyfém) 10—15% antimont, 80—5% ónt, 79—0% ólmot és 10—1% rezet tartalmaz. A Britannia-fém és splanter ón­­antimon-ötvözet, 6—20% antimon-tartalom­­mal és esetleg kevés rézzel; nagyon jól önthető, hengerelhető és préselhető, színét és fényét sokáig megtartja, ezért haszná­lati tárgyakat, kanalakat, teáskannát készí­tenek belőle. Az A. fontosabb vegyületei: A.-cianober, az A.-trisulfid és A.-trioxid kettős­ sója (rendesen 2Sb3S3,Sb303 összeté­tellel). Keletkezik, ha A.-trikloridot ná­­triumtioszulfáttal kezelünk. Régebben vö­rös festékül, továbbá a gyógyászatban hasz­nálták. A.­hidrogén, (stibin, SbH 3), fejlődő hidro­gén hatására keletkezik az A. oxidjaiból. Színtelen, rosszszagú, mérgező hatású gáz, hidrogénnel elegyítve fakó zöld lánggal ég. A lángba helyezett hideg tárgyra fekete folt alakjában A. válik le (A.-tükör). Afrikai antilop-típus: Csíkos-gnn, Connochaetes.

Next