Uj Idők Lexikona 3-4. Assistens - Börcs (Budapest, 1936)
B - Barométer - Barométeres magasságmérés - Baromfibetegségek - Baromfidiftéria - Baromfieleség - Baromfigümőkór - Baromfihízlalás - Baromfikolera - Baromfióvantag - Baromfipestis - Baromfitelepek
Baromfitelepek telepeknek a következő helyiségekre v. épületekre van szükségük: ólak a tenyészállatok számára; keltetési helyiségek; nevelőházak; szabad kifutók; hizlaló helyiségek; vágó- és csomagolóhelyiségek; gazdasági épületek és gépházak. (L. az 56. sz. képtáblát.) Fontos az ólaknak a területen való gazdaságos elhelyezése; 1., 2. és 3. ábránkon bemutatunk néhány beosztási mintát. A nevelőházak lehetnek centrálisan v. decentrálisan építve; irányadó ugyanaz az elv, mint amely a kifutók tervezésénél érvényesül (gazdaságosság). A kifutók területe ne legyen kopár, hanem füves és lehetőleg fákkal, bokrokkal benőtt, úgy hogy árnyas és napos helyek váltakozzanak rajta. Egy-egy állatra 20 ms kifutó területet szokás számítani. 3. Ólrendszer keskeny kifutókkal. A kifutók (b) keskenyek és hosszúkásak, az ólak egymás mellett vannak, mint a 2. sz. rendszernél. A gondozás céljából megteendő út itt még sokkal rövidebb. C és dl: „váltókifutók”" akkor kerülnek sorra, ha a kifutó füve elkopik, kiszárad. Baromfitenyésztés: Magyarországon ma fontos gazdasági ág, mert egyre nagyobbodik a kereslet a baromfihús, a tojások és az ágytoll iránt. Fontos ágai a tyúk-, pulyka-, lúd-, kacsa- és galambtenyésztés. A mezőgazdasági üzemekben sok olyan takarmányféle van, amely csak a baromfi útján értékesíthető,ezért a B. a mezőgazdasági üzemekben a legjövedelmezőbb. A baromfifajok tenyésztése a mezőgazdasági üzem kihasználása szempontjából egyetlen egységet kell hogy alkosson, mert csak valamennyi faj együttvéve tudja legtökéletesebben kihasználni a rendelkezésre álló mezőgazdasági területet. A tyúkok ügyesen kaparnak s így összeszedik nem csak az elhullatott magvakat, hanem kikaparják a földből az eltakart mindenféle egyéb eleséget is. A pulykák a tarlókon kívül a friss szántásokon is összeszedik a szemük elé kerülő férgeket, bogarakat, gilisztákat, sőt lenyelik még az egereket is. A ludak elsősorban fűevő állatok, tehát a buja legelőkön élnek meg a legjobban, míg a kacsáknak a mocsaras, vizenyős területek, tág vízikifutók felelnek meg leginkább. A galambok a legnagyobb területet tudják bekalandozni. A galamb nem kapar, csak a felszínen fekvő magvakat és apró csigákat szedegeti össze. A mezőgazdaság szempontjából hasznos madár, mert óriási gyommag-mennyiséget szed fel s így segítő társa a gazdának a gyomirtásban. Közgazdasági szempontból a B.-nek igen nagy jelentősége van, mert a közlekedési eszközök tökéletesedése óta a külföldi piacokat is el tudjuk látni baromfitermékekkel, mégpedig egyre növekvő arányokban. Statisztikai adatok erre vonatkozólag 1882 óta állnak rendelkezésre; ezekből látható, milyen nagyjelentőségű nemzeti vagyon a baromfiállomány. Magyarország területén összesen kb. 19 millió baromfi él. Ezek közül 74 2% tyúkféle, 203% vízi szárnyas, 2% pulyka és 35% galamb van. Az 1928. évi felvétel szerint az állomány 75%-át a 20 holdon aluli birtokosok, 17%-át a 20—100 holdas gazdaságok tenyésztették, a 100 holdon felüli gazdaságokra a baromfiállománynak csak 8%-a jutott, az is nagyrészben a gazdasági cselédek tulajdona. Magyarország baromfiállománya tehát túlnyomórészben kisgazdák és egyéb kisexisztenciák kezén van. Ennek fő oka az, hogy a munkálatokat a család is elláthatja s a berendezkedéshez nem kell nagy tőke. A baromfiállomány nagyrészt hazai fajtákból áll. Ezeket sok vidéken ne 1. A kifutók (b) négy szőrőlegesre vannak tervezve és az egyes kifutók közepén épül fel az ól (a). E rendszer hátránya az, hogy gondozás céljából igen hosszú utat kell megtenni (recés vonal). 2. A kifutott ib) egymástn elítiannak es ugyanutak egymás mellé kerülnek az ólak is (a); az ólakat, valamint a kifutókat drótfonat választja el egymástól, hogy a törzsek el legyenek különítve. A recézett vonal mutatja, mennyivel mividebb utat kell itt megtenni gondozás céljából, mint az 1. sz. rendszernél. Év A kivitel értéke 1882 17,334.000K 1914 78,570.532K 1916 167,198.860K 1922 21,093.000K 1930 83,598.288P 1932 36,895.654P 1935 46,989.831P