Uj Idők Lexikona 3-4. Assistens - Börcs (Budapest, 1936)

B - Borchardt Rudolf - Borchers-fém - Borcht művészcsalád - Borcibere, borleves - Borčice - Borcová - Borcsa (Borča) - Borcsány (Borčany) - Borcsic (Borčice) - Borcut - Bord - Borda Jean Charles - Borda (Burda) - Borda - Borda-Carnot-féle veszteség - Bordacsonkolás

Borchardt Különösen a templomokra és piramisokra vonatkozó művei jelentősek. Borchardt Rudolf, német író, *1877. Mint epikus (Die halbgerettete Seele, Der Du­rant) és drámaíró (Palpstin Jutta, Krip­­penspiel), valamint kitűnő műfordításaiban (Platon, Tacitus, Dante, Swinburne) főkép nagy formakészség jellemzi. Borchers-fém, 65—60% nikkelből, 30—35% krómból, 2—5% molibdénből és 0­ 2—1% ezüstből álló ötvözet. Savakkal, különösen oxidáló savakkal szemben nagyon ellen­álló, ezért sok esetben alkalmas a platina pótlására, így pl. elektrolizáló hálók ké­szülnek belőle. Borcit művészcsalád, brüsszeli gobelin­szövő család; tagjai a XVII. és XVIII. sz.­­ban működtek. Az egyes gobelineket teljes nevükkel v. monogrammjukkal jelezték. A család legutolsó tagja Jean Francois van der B. (1­772): Borcibere, borleves. Szőlőtermő vidéke­ken reggelire eszik. Fele bor, fele víz. Vá­szoncsuporban főzik. Közben kenyeret pi­rítanak s mikor a cibere felfőtt, a pirított kenyeret belehányják. Borcice, 1. Borcsic (Csehszlovákia). Borcová, 1. Borcfálu (Csehszlovákia). Borcsa (Borda), torontálmegyei község, Tr. óta Jugoszláviához tartozik, (1930) 1465 lak. Borcsány (Bordany), trencsénmegyei köz­ség, Tr. óta Csehszlovákiához tartozik, (1930) 269 lak. Borcsic (Bordice), trencsénmegyei köz­ség, Tr. óta Csehszlovákiához tartozik, (1930) 271 lak. Borcut, 1. Borkút (Románia). Bord, kis-küküllő megyei község, Tr­­ója Romániához tartozik, (1930) 677 lak. Borda Jean Charles, francia matema­tikus és fizikus, *1733, fl779. A francia ten­gerészeti minisztériumban tudományos mű­ködést folytatott. Tőle származik legnagyobb­részt az új francia mértékrendszer (méter), ő találta fel a csillagászati szögmérőt a délvonal meghatározására. A B.-féle mérle­gelési mód a mérleg azon hibájának kikü­szöbölésére szolgál, melyet a mérleg kar­jainak egyenlőtlen volta okozhat. Abban áll, hogy a megmérendő tárgyat a mérleg egyik serpenyőjébe téve, a másik serpe­nyőbe tárát teszünk s azután a tárgy he­lyébe addig teszünk ismert súlyokat, míg azok a tárával ugyanazt az egyensúlyi helyzetet állítjuk elő, mint előbb maga a tárgy. Borda (Burda), biharmegyei község, Tr­­ója Romániához tartozik, (1930) 477 lak. Borda. 1. Latinul costa, gerincesekben karcsú, abroncsszerű csontok, amelyek a mellcsigolyákkal izületi, ill. a szegycsont­tal porcos összeköttetésben vannak s a mellkas csontos vázát alkotják. 12 pár borda van, a 7 felsőt, amelyek közvetle­nül a szegycsonttal izesülnek, valódi bor­dáknak, az 5 alsót pedig, mivel csak köz­vetett úton érintkeznek a szegycsonttal, ál­bordának nevezzük. A 11. és 12. borda a szegycsonttal össze sem függ, hanem a hasizmok közt szabadon végződik. Mind­egyik bordán a csigolyákkal ízesülő fejecs­et (capitulum), előről-hátra lelapított nyakat (collum) és testet (corpus) külön­böztetnek meg, utóbbinak szögletszerű meg­törését angulus co­sm­e-nak nevezik. 2. Mint konyhában használatos kifejezés, a gerinc­ről levágott bordacsont a rajtalevő hús­résszel, mely az egész állatnak legtöbbre becsült pecsenyéje (kotlett). A borjú-, ürü-, bárány-, sertés- és őz-B., hirtelen sütve, rántva v. különböző módokon párolva dísze minden ételsornak. 3. Népies konyha­eszköz, a csigatészta-csinálónak ősi faja. Két farámába náddarabokat fektetnek, ezt madzaggal a rámához kötik, a pa­rányi tésztalapot rajta végigpenderítik és kész a csiga. 4. Az építészetben, a bol­tozat kiálló, erősítő tagozata, melyet kü­lönösen a gót stílus alkalmazott. Feladata v. a teherhordás s ekkor a B.-k közötti boltsüvegek súlyát viseli v. csak díszíti a boltozatot. A vasbetonépítésben a lemezt erősítő, lecsüngő, v. felfelé álló gerendát nevezik B.-nak és az egész mennyezetet alulbordás, ill. felülbordás födémnek. 5. Sík lemezes tartószerkezetek teherbírásá­nak v. a lemezborítások merevségének nö­velésére használt szerkezeti elem, mely a lemezre merőleges irányban van kiképezve és azt mintegy alátámasztja, kimerevíti. Irányuk és erőtani szerepük szerint meg­különböztetnek hossz- és kereszt-B.-kat, melyek a teherhordó lemezt mint tartók alátámasztják és arról a terhelést átve­szik, továbbá merevítő B.-kat, melyek a lemezzel mereven össze vannak kötve és magának a lemeznek adnak nagyobb te­herbírást. B.-nak nevezik ezenkívül a vas­betonszerkezetek főtartóit is (1. Bordás le­mez). G. L. Bakony: Borda-Carnot-féle veszteség [—karno], a folyadékok áramlásánál fellépő energia­­veszteség. Akkor lép fel, ha a cső kereszt­­metszete szűkebb vs tágabb lesz (kontrak­­ciós-, ill. örvénylési veszteség). A B. a nyo­más hirtelen csökkenésében nyilvánul meg. Elkerülésére kerülni kell az ugrásszerű keresztmetszet-változtatásokat, ehelyett az átmérő öt-hatszorosával egyenlő hosszúságú közvetítő darabokat kell beiktatni. Bordacsonkolás, egy v. több borda ki­­sebb-nagyobb darabjának, v. az egész bor­dának kiirtása. Szükségessé teszik a borda megbetegedései: a) szilánkos törése, ami­kor a hegyes törésvégek sérthetik a mell­hártyát, a tüdőt; b) a borda genyedése; c) bordagümősödés; d) a borda jó- v. rossz indulatú daganata. B.-t végez a sebész továbbá akkor, amikor a mellkas üregét meg akarja nyitni a mellhártya v. a

Next