Uj Idők Lexikona 5-6. Bőrcsipke - Cumulus (Budapest, 1937)

C - Csokonai Vitéz Mihály

Csokonai jellegű üzem foglalkozott cukorka- és C.­­gyártással. 1935-ben 38 cukorka- és C.-gyártó ipartelep működött. Ezek évi átlagban 3244 munkást foglalkoztattak, amiből 8 rész férfi, 3/1 rész női munkaerő volt. Az előál­lított áruk értéke 22 millió P-t tett ki, az összes gyáripari termelés 1%-át. 1936- ban külföldre 1130 a O.-t 184.000 P ér­tékben szállítottak ki, ebből Nagybritanniá­­ra 435 q jutott, Olaszországra 201 q, Fran­ciaországra 165 q, É. Egy. Áll.-ra 123 q, Hollandiára 101 q. A cukorkakivitel 17.000 P-t tett ki és Nagybritannia, Olaszország és az É. Egy. All. között oszlott meg. 1903- ban az Országos Iparegyesület cukorkagyár­tási osztályából alakult a Magyar Csokoládé- és Cukorkagyárak Szövetsége, mint az Or­szágos Iparegyesület szakosztálya. Tagja az 1930. évi antwerpeni kongresszuson létesített Office International des Fabricants de Cho­­colat et de Cacao-nak. A földmívelésügyi minisztérium 51.000/1934. és a kereskedelem­ügyi minisztérium 13.000/1934. sz. rendeletei szabályozzák a C. és a C.­jellegű készítmé­nyek gyártását és forgalmát s egyúttal rendelkeznek a hamisítás meggátlására is. A C.-t a cukrászat, a kávés- és a tészta­konyha egyaránt és szívesen használja. Mint hideg v. meleg italt, kávé v. tea he­lyett, tejszínhabbal élvezik, sűrűbbre elké­szítve — mint mártás, gyakran rummal v. pálinkával ízesítve — parfait­k, krémek, tejszínes rizs, rántott fánkfélék, felfújtak kísérője. A tésztakonyha töltelékül is hasz­nálja rétes, palacsinta, rakott palacsinta töltésére, de mint felfújtak (soufflée) és ko­­c­ok alapanyagát is. A diétás konyha tej­befőtt dara, rizs, szága kísérőjeként adja reszelt állapotban. A cukrászatban alkal­mazása csaknem minden készítménynél le­hetséges. Különösen apró sütemények és torták bevonására, de ezek alapanyagául is használják. Mint fagylalt, parfait és krém is kiváló. Jóízű likőrt is készítenek belőle. Csokonai Vitéz Mihály, költő, "Debrecen, 1773. nov. 17., iu. o. 1805. jan. 28. Ref. val­­lású iparos-családból származott, a debre­ceni kollégiumban a lelkipásztori pályára készült, de fiatalos kihágásai összeütkö­zésbe hozták a főiskola törvényeivel. Ez­után egy évig Sárospatakon jogot tanult, majd 1796-ban Pozsonyban az országgyű­lésre egybegyült főurak közt keresett párt­fogókat és Diétái Magyar Múzsa c. füzet­kékben adta közzé írásait. Mint ván­dorköltő bejárta az ország egy részét. Komáromban ismerkedett meg Vajda Juli­annával, egy jómódú kereskedő leányával; hozzá írta a Lilla-dalokat. Egy ideig a csurgói latin iskola tanára volt. A dunán­túli tájakról betegen tért haza Debrecenbe, özvegy édesanyjához. Itt gondokkal, beteg­séggel küzdött haláláig. Mikor meghalt, nevét már az egész országban ismerték. Közvetlen hangja, nemesi hevülete, érzelmes tépelődé­­sei varázsos hangulatba ringatták olvasóit. Líráját különféle irodalmi áramlatok termé­kenyítették meg, német, francia, angol, olasz, latin és görög olvasmányai erősen hatottak költői fejlődésére, de azért versei­ből már korán tükröződött eredeti magyar szelleme. Szerelmi vallomásai, bordalai, böl­cselő énekei, leíró költeményei a nagy te­hetség remek alkotásai (A reményhez, A rózsabimbóhoz, Új esztendei gondolatok, Szerelemdal a csikóbőrös kulacshoz, Miért ne innánk, A magánossághoz, A tihanyi echóhoz, Tüdőgyulladásomról, A lélek hal­hatatlansága, stb.). Anakreoni dalai új mű­fajt hoztak irodalmunkba. Még az alkalipi költészetet is fel tudta emelni köznapias­­ságából a komoly líra birodalmába, ő írta az első magyar komikus eposzt, a Dorot­­­tyát. Hőse, az elkeseredett öreg leány, az egyik farsangi mulatságon harcba szólítja a dunántúli hajadonokat a házasságtól idegenkedő férfiak ellen s a hajnalig tartó küzdelemnek csak a szerelem istenasszonya vet véget azzal, hogy az öregebb nemze­déket megfiatalítja és Dorottyát összeháza­sítja a legszebb fiatalemberrel. Az eposz­ban megvan mind az egyéni nevetséges­ségből, mind a társadalommal való meg­­hasonlásból eredő komikum. Megfigyeléseit C. pompás realizmussal adja elő, mesemon­dása mulatságos, leírásai szemléletesek, verssorai könnyedén ömlők. Verses mun­káin kívül néhány színművet is írt (Tempe­­fői, Gerson du Malheureux, Az özvegy Karnyóné, Cultura), de a drámaíráshoz nem volt meg a kellő színpadi gyakor­lata. Debrecenben 1871-ben szobrot emeltek neki (Izsó Miklós műve), ugyancsak ott van a ref. kollégiumban Ferenczy István által faragott márvány-mellszobra. A Déri­múzeum sok érdekes C.-relikviát őriz. C. költeményeiből életében aránylag kevés je­lent meg (Lilla, 1805; Ódák, 1805); nem volt pénze a kinyomtatásra. 1813-ban Márton József négy csinos kis kötetben kiadta munkáit. 1844-ben Schedel (Toldy) Ferenc rendezte sajtó alá műveit. A legjobb új 6.­­kiadás Harsányi Istvántól és Gulyás Jó­zseftől származik: C. összes művei (5 kötet, 1922). Életrajzát Haraszti Gy. (1880), majd Ferenczi Z. írta meg (1907). Csathó Kálmán regényt írt róla. (L. a 138. sz. képtáblát.) Kortársaihoz, Verseghyhez és P. Horváth Ádámhoz hasonlóan. C. elméletben és gya­korlatban sokat foglalkozott a zene és a­­ költészet összefüggéseivel. Maga is zon­gorázott, mint az a Cultura c. színdarab kéziratának szerzői utasításaiból kitűnik. Szerzett dalokat népi­ diákos szellemben (Cultura és Karnyóné betétei). Számos szö­veget írt kész zenére, ezek közül leghíre­sebb a Reményhez c. költemény, Kossovits Józsefnek „Lavotta szerelme" címen ismert lassú magyarjára. Idegenből is fordított zeneszövegeket, többek közt Mozart Varázs­fuvolájának Schikaneder-féle szövegét. Ze­nei-költői elveit a Lilta-kötetben írt elősza­vában és Az anakreoni dalokról c. tanul­mányában fejtette ki.

Next