Uj Idők Lexikona 7-8. Cún - Eöttevényi (Budapest, 1937)
D - Dörzsfék - Dörzsféksaru - Dörzsgyujtó - Dövény - Dr. - Draa-Wadi - Draba - Drábsko - Drac - Drač - Dracaena - Drachma - Dračiny - Draco - Dracocephalum, pofóka
gecseléseknél a szegecslyukak pontos marására, gépek szerelésénél „puszítás"'-hoz használják. Dörzsfék, 1. Fék, Dörzsféksaru, 1. Alabor. Dörzsgyújtó, ütés, dörzsölés iránt érzékeny, lánggal égő robbanóanyagkeveréket tartalmazó fémeső, amelyen érdes felületű fémszálat vezetnek keresztül. A fémszál megrántására az elegy elég, lángja gyutacsok, lőportöltetek begyújtására szolgál. A csappantyú a I.-t ma már nagyrészt kiszorította; a világháborús kézigránátokat még D.-val hozták működésbe. Dötk. kir. Zala vm. zalaszentgróti j.-ában, (1930) 163 lak. U. p. és u. t. Pakod. Jövény, kk. Borsod, Gömör és Kishont k. e. e. vm. edelényi j.-ában. (1930) 412 lak. U. p. és u. t. Felsőnyárád. Dr., a doktor (1. o.) cím rövidítése. Draa-Wadi, franciául Oued Dra, 1200 km hosszú szárazmeder a Szahara Ny.-i felében és Marokkó déli részében. A Magas Atlaszban ered és a Nun fok mellett torkol az Atlanti óceánba. Csak esőzések idején vezet vizet. Draba, a keresztesvirágúak családjába tartozó növénynemzetség. Mintegy 150 faja közül hazai 14. Az egyéves, fehérvirágú D. verna, daravirág, egyik legelterjedtebb tavaszi növényünk. Az évelő fajok részben kőrózsatermetűek, leginkább sziklalakók. A Magyar Középhegységben elterjedt ezek közül a D. lasiocarpa. A Kárpátok bennszülött fajai közül nevezetesek a D. Haynaldi, D. Simonkaiana, D. stylosa és mások. A kertészetben szívesen felhasználják valamennyi fajtáját sziklakertek és kőfalak kiültetésére. A Drigida kivételével valamennyi igen edzett, ellenálló. Tőosztással és magvetéssel szaporítják. Télire kevéssé takarni kell. Drábsko, 1. Darabos (Csehszlovákia). Drac [drak], az Isére 150 km hosszú mellékfolyója Franciaországban, a Nyugati Alpokban. 3000 m magasságban ered, vad szurdokvölgyben folyik. Völgyében elektromos erőműtelepek. Draé, 1. Durazzo, Dracaena, a liliomfélék családjába tartozó növénynemzetség. Mintegy 40 faja főleg az Óvilág trópusi tájain él. Hatalmas, bi- Dracocephalum zarr alakú fává nő a sárkányfa, D. draco, Teneriffa szigetének nevezetessége; a gyümölcséből előállított vérvörös színű festéket régebben spirituszlakkok készítéséhez használták, ma már elveszítette jelentőségét. A D. a legkedveltebb és leghálásabb szobanövények egyike. Lombföld, melegágyi föld, homok és szaruforgács keverékében nevelik. Az idősebb növények felkopaszodnak, ezért ezekről fejdugványokat készítenek, máskép segíteni nem lehet rajtuk. Télen mérsékelt öntözést, nyáron dús öntözést és trágyalevezést kívánnak. Magvetéssel, fej- és törzsdugvánnyal szaporítják. A magvetést és dugványokat gyökeresedésig meleg, párás helyen kell tartani. A legszebb fajták: D. deremensis, D. Draco, D. cylindrica, D. Goldseffiana, D. Sanderiana és D. Goldieiana. Drachma: 1. Ó-görög súly, egyben pénzdarab; többnyire ezüstből, ritkán aranyból verték. Súlya a különböző pénzlábak szerint eltérő volt, pl. az attikai D. normálsúlya 4366 g volt. Solon korában (Kr. e. 594) a D. lett az uralkodó pénzegység, később a római dénár szorította ki. Részei: trióból = 12 D., obol = V6 D., hemiobol = Via D. stb. Többszörösei: didrachmon = 2 D., tetradrachmon = 4 D., dekadrachmon — 10 D. stb. 100 D. = 1 ezüst mina. Egyiptomban a Ptolemaeusok korában réz D.-t is vertek. 2. A modern D. az 1831-ben alakult görög királyság pénzegysége; századrésze a lepton. Súlya eleinte 4-477 g volt, finomsága 900/1000. Az utóbbi 1867-ben némileg csökkent, árfolyama pedig 1918 óta nagyot esett. 3. Régi gyógyszerészeti súlymérték, 4-376 g-nak felelt meg; nálunk is használatban volt. Draciny, 1. Újtövisfalva (Csehszlovákia), Draco, f. Agamidae, Dracocephalum, poróka, az ajakosok családjába tartozó növénynemzetség. Mintegy 40 faja Európa és Ázsia lakója. Jórészt szép, nagyvirágú növények. Flóránk egyik szép ritkasága a D. austriacum. A kertészetben sok fajtáját és változatát felhasználják (D. moldavicum, D. ruyschiana, utóbbi a Bükk hegységben vadon is terem). A legszebb a D. altaiense, hálás, igénytelen évelő növény. Szereti a nyílt, napos fekvést, tápdús, agyagos talajt, ha az elég A Dracocephalum néhány jellemző faja. Balról jobbra: Dracocephalum virginianum, D. moldavicum, D. austriacum- Syrakusai tizes drachma. Dracaena, Sárkányt a. 1811 114*