Uj Idők Lexikona 7-8. Cún - Eöttevényi (Budapest, 1937)

E - Ektoparazita, külélősködők - Ektopia - Ektoplazma - Ektropium - Ekvációs oszlás, l. Sejt - Ekvátor (egyenlítő), l. Földrajzi koordináták - Ekvátoreál (aequatoreal), l. Csillagászati műszerek - Ekvilibrista - Ekvilibrizmus - Ekvinokcium (aequinoctium), l. Nap-éj-egyenlőség - Ekvipázs - Ekvipotenciális felületek (nívófelületek) - Ekvivalencia - Ekvivalens hőmérséklet - Ekvivalens-potenciális hőmérséklet - Ekvivalens súly, l. Egyenértéksúly - Ekvivalens vezetőképesség - Ékzár - Él - Elaboratum - Eladási ár

Ektoparazita vekkel; az entodermából a táplálócsatorna a szájtól a végbélig és a lélegzőrendszer; a középső réteg adja a test többi részeit. Ektoparazita, külélősködők, összefoglaló neve azoknak a különböző csoportokba tar­tozó élősködőknek, melyek más állatok tes­tének a külsején élősködnek. L. még Élős­­ködés. Ektopia (görög), veleszületett fejlődési rendellenesség, valamely szervnek a test belsejéből a felületre való eltávolodottsága. Ilyen pl. a ritka E. cordis, a szív kihelye­­zettsége, mikor is a mellkasfal elől nem zárul teljesen s a szív, burkával együtt, a bőr alatt v. szabadon domborodik ki. Ektoplazma, a véglények testplazmájának külső rétege, mely a plazma belsőbb, lá­­gyabb és gyakran sötétebb részétől (endo­­plazma) világosabb szegély módjára válik el, E.-nak nevezik a soksejtűek legtöbb sejtfélesége plazmájának megkülönböztet­hető külső zónáját is. Némelyek szerint a kötőszövetek rostjai e külső réteg átalaku­lásából keletkeznek. Ektropium­, orvosi műszó, a. m. a szem­héj kifordulása. Ekváziós oszlás, 1. Sejt. Ekvátor (egyenlítő), 1. Földrajzi koor­dináták. Ekvátoreál (aequatoreal), 1. Csillagászati műszerek. Ekvilibrista (a latin aequilibritas-ból, a. m. egyensúly), egyensúlyozóművész, olyan artista, akinek mutatványai saját testének és egyes tárgyaknak egyensúlyozásából áll­nak („ekvilibrisztika"). Ekvilibrizmus, két ellentétes ható­erő, az erkölcstanban két ellentétes indító ok egyen­súlya. Ekvinokcium (aequinoctium), 1. Nap-éj­­egyenlőség. Ekvipázs (francia equipage), a. m. fogat, A gála-E. nehéz díszfogat, a luxus-E. könnyű urasági fogat. Ekvipotenciális felületek (nívófelületek), valamely potenciállal (1. o.) bíró erőtérben kijelölhető olyan felületek, amelyek közül egy-egyen a potenciál értéke egyenlő. Az E. egy síkkal való metszetei az ekvipoten­ciális vonalak (nívóvonalak). Az E. az erő­vonalakat mindenütt merőlegesen metszik. Az E.-et bizonyos lépték szerint szokás fel­rajzolni, pl. úgy, hogy két szomszédoson levő potenciál közt a különbség 1 egység. Ilyen rajzolás mellett az E. sűrűen vannak ott, ahol nagy a térerősség és ritkán, ahol gyenge az erőtér. Ekvivalencia (latin: aepuivalentia), a mennyiségtanban bizonyos elemek között értelmezett olyan kéttagú reláció (vagyis két elem közötti kapcsolat), mely 1. reflexív, azaz minden elem ekvivalens önmagával; 2. szimmetrikus, azaz ha a ekvivalens ö-vel, b is ekvivalens o-val; 3. tranzitív, azaz, ha a ekvivalens 5-vel és b ekvivalens c-vel, a is ekvivalens c-vel. Ilyen E. például a számtartományban az egyenlőség, a termé­szetes számok körében a kongruencia, a geometriai alakzatok közt az egybevágó­ság, a hasonlóság, a projektivitás és a homeomorfia (l. az egyes címszók alatt). Végtelen halmazok közt az E. egyenlő szá­mosságot jelent, tehát két halmaz ekvi­valens, ha elemeik között egy kölcsönösen egyértelmű megfelelkezés létesíthető, azaz olyan megfelelkezés, melyben az első hal­maz minden elemének megfelel a második halmaznak pontosan egy eleme, és fordítva. Ekvivalens hőmérséklet, meteorológiai fo­galom, a levegő teljes hőkészletét jellemző szám; a hőmérsékleten kívül a páratarta­lomban rejtőző hőtartalmat is kifejezi. Kép­lete (t a hőmérséklet, e a páranyomás, b a légnyomás): E­s­t + y • 1570 Ekvivalens-potenciális hőmérséklet, mete­orológiai fogalom, az a hőmérséklet, ame­lyet akkor venne fel valamely légtömeg, ha felszállás közben összes páratartalma csapadékalakban kihullanék, majd nyomása normális nyomássá (1000 mb) változnék hő­­cserementes (adiabatikus) úton. Ekvivalens súly: 1. Egyenértéksúly. Ekvivalens vezetőképesség, elektrolitolda­tok vezetőképességének jellemzésére szol­gáló mennyiség, mely a fajlagos vezető­­képességnek és az oldat ú. n. hígításának a szorzata. Hígítás a vegytanban az oldat­nak az a térfogata, melyben 1 gr-egyen­­értéksúlynyi elektrolit van feloldva. Ha egy­mástól 1 cm távolságban lévő­ párhuzamos elektródok között annyi oldat foglal helyet, amennyiben 1 gr egyenértéksúlynyi elek­trolit van oldva, ennek a vezetőképessége éppen az E. Az E. annál nagyobb, minél nagyobb mértékben van az elektrolit ion­jaira disszociálva és minél nagyobb az ionok mozgékonysága. Adott elektrolit E. az ol­dat hígításával nő, mert a disszociáció foka annál nagyobb, minél hígabb az oldat. Az ionok között fellépő elektrosztatikus köl­csönhatás folytán az ionok mozgékonysága is változik a hígítással (Debye-hatás). Ékzár, lövegcsöveknek a töltőűr mögötti elzárására szolgáló, ékszerűen kiképzett, rendszerint horonyokon csúsztatható fém­tömb, mely magában foglalja az elsütő szerkezetet is. L. még Csavarzár. Él, a mértanban és kristálytanban a sík­­lapú testek oldallapjainak metsz­és vonala. Elaboratum (latin), a. m. kidolgozás, dol­gozat, értékezés, tervezet. Eladási ár, az az ár, amelyért a kereskedő áruját a vevő tulajdonába bocsátja. Több tényezőből alakul. Ilyenek: az áru vétel­ára, az az ár, amelyet a kereskedő az áruért az áru származási helyén fizet, és a szállítási költségek (fuvardíj, vám stb.). A vételár és a szállítási költségek együtt ad­ják a beszerzési árat. A beszerzési árhoz járulnak az általános üzleti költségek (üz­letbér, alkalmazottak fizetése, fűtés, világr­

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék