Uj Idők Lexikona 7-8. Cún - Eöttevényi (Budapest, 1937)
E - Ektoparazita, külélősködők - Ektopia - Ektoplazma - Ektropium - Ekvációs oszlás, l. Sejt - Ekvátor (egyenlítő), l. Földrajzi koordináták - Ekvátoreál (aequatoreal), l. Csillagászati műszerek - Ekvilibrista - Ekvilibrizmus - Ekvinokcium (aequinoctium), l. Nap-éj-egyenlőség - Ekvipázs - Ekvipotenciális felületek (nívófelületek) - Ekvivalencia - Ekvivalens hőmérséklet - Ekvivalens-potenciális hőmérséklet - Ekvivalens súly, l. Egyenértéksúly - Ekvivalens vezetőképesség - Ékzár - Él - Elaboratum - Eladási ár
Ektoparazita vekkel; az entodermából a táplálócsatorna a szájtól a végbélig és a lélegzőrendszer; a középső réteg adja a test többi részeit. Ektoparazita, külélősködők, összefoglaló neve azoknak a különböző csoportokba tartozó élősködőknek, melyek más állatok testének a külsején élősködnek. L. még Élősködés. Ektopia (görög), veleszületett fejlődési rendellenesség, valamely szervnek a test belsejéből a felületre való eltávolodottsága. Ilyen pl. a ritka E. cordis, a szív kihelyezettsége, mikor is a mellkasfal elől nem zárul teljesen s a szív, burkával együtt, a bőr alatt v. szabadon domborodik ki. Ektoplazma, a véglények testplazmájának külső rétege, mely a plazma belsőbb, lágyabb és gyakran sötétebb részétől (endoplazma) világosabb szegély módjára válik el, E.-nak nevezik a soksejtűek legtöbb sejtfélesége plazmájának megkülönböztethető külső zónáját is. Némelyek szerint a kötőszövetek rostjai e külső réteg átalakulásából keletkeznek. Ektropium, orvosi műszó, a. m. a szemhéj kifordulása. Ekváziós oszlás, 1. Sejt. Ekvátor (egyenlítő), 1. Földrajzi koordináták. Ekvátoreál (aequatoreal), 1. Csillagászati műszerek. Ekvilibrista (a latin aequilibritas-ból, a. m. egyensúly), egyensúlyozóművész, olyan artista, akinek mutatványai saját testének és egyes tárgyaknak egyensúlyozásából állnak („ekvilibrisztika"). Ekvilibrizmus, két ellentétes hatóerő, az erkölcstanban két ellentétes indító ok egyensúlya. Ekvinokcium (aequinoctium), 1. Nap-éjegyenlőség. Ekvipázs (francia equipage), a. m. fogat, A gála-E. nehéz díszfogat, a luxus-E. könnyű urasági fogat. Ekvipotenciális felületek (nívófelületek), valamely potenciállal (1. o.) bíró erőtérben kijelölhető olyan felületek, amelyek közül egy-egyen a potenciál értéke egyenlő. Az E. egy síkkal való metszetei az ekvipotenciális vonalak (nívóvonalak). Az E. az erővonalakat mindenütt merőlegesen metszik. Az E.-et bizonyos lépték szerint szokás felrajzolni, pl. úgy, hogy két szomszédoson levő potenciál közt a különbség 1 egység. Ilyen rajzolás mellett az E. sűrűen vannak ott, ahol nagy a térerősség és ritkán, ahol gyenge az erőtér. Ekvivalencia (latin: aepuivalentia), a mennyiségtanban bizonyos elemek között értelmezett olyan kéttagú reláció (vagyis két elem közötti kapcsolat), mely 1. reflexív, azaz minden elem ekvivalens önmagával; 2. szimmetrikus, azaz ha a ekvivalens ö-vel, b is ekvivalens o-val; 3. tranzitív, azaz, ha a ekvivalens 5-vel és b ekvivalens c-vel, a is ekvivalens c-vel. Ilyen E. például a számtartományban az egyenlőség, a természetes számok körében a kongruencia, a geometriai alakzatok közt az egybevágóság, a hasonlóság, a projektivitás és a homeomorfia (l. az egyes címszók alatt). Végtelen halmazok közt az E. egyenlő számosságot jelent, tehát két halmaz ekvivalens, ha elemeik között egy kölcsönösen egyértelmű megfelelkezés létesíthető, azaz olyan megfelelkezés, melyben az első halmaz minden elemének megfelel a második halmaznak pontosan egy eleme, és fordítva. Ekvivalens hőmérséklet, meteorológiai fogalom, a levegő teljes hőkészletét jellemző szám; a hőmérsékleten kívül a páratartalomban rejtőző hőtartalmat is kifejezi. Képlete (t a hőmérséklet, e a páranyomás, b a légnyomás): Est + y • 1570 Ekvivalens-potenciális hőmérséklet, meteorológiai fogalom, az a hőmérséklet, amelyet akkor venne fel valamely légtömeg, ha felszállás közben összes páratartalma csapadékalakban kihullanék, majd nyomása normális nyomássá (1000 mb) változnék hőcserementes (adiabatikus) úton. Ekvivalens súly: 1. Egyenértéksúly. Ekvivalens vezetőképesség, elektrolitoldatok vezetőképességének jellemzésére szolgáló mennyiség, mely a fajlagos vezetőképességnek és az oldat ú. n. hígításának a szorzata. Hígítás a vegytanban az oldatnak az a térfogata, melyben 1 gr-egyenértéksúlynyi elektrolit van feloldva. Ha egymástól 1 cm távolságban lévő párhuzamos elektródok között annyi oldat foglal helyet, amennyiben 1 gr egyenértéksúlynyi elektrolit van oldva, ennek a vezetőképessége éppen az E. Az E. annál nagyobb, minél nagyobb mértékben van az elektrolit ionjaira disszociálva és minél nagyobb az ionok mozgékonysága. Adott elektrolit E. az oldat hígításával nő, mert a disszociáció foka annál nagyobb, minél hígabb az oldat. Az ionok között fellépő elektrosztatikus kölcsönhatás folytán az ionok mozgékonysága is változik a hígítással (Debye-hatás). Ékzár, lövegcsöveknek a töltőűr mögötti elzárására szolgáló, ékszerűen kiképzett, rendszerint horonyokon csúsztatható fémtömb, mely magában foglalja az elsütő szerkezetet is. L. még Csavarzár. Él, a mértanban és kristálytanban a síklapú testek oldallapjainak metszés vonala. Elaboratum (latin), a. m. kidolgozás, dolgozat, értékezés, tervezet. Eladási ár, az az ár, amelyért a kereskedő áruját a vevő tulajdonába bocsátja. Több tényezőből alakul. Ilyenek: az áru vételára, az az ár, amelyet a kereskedő az áruért az áru származási helyén fizet, és a szállítási költségek (fuvardíj, vám stb.). A vételár és a szállítási költségek együtt adják a beszerzési árat. A beszerzési árhoz járulnak az általános üzleti költségek (üzletbér, alkalmazottak fizetése, fűtés, világr