Uj Idők Lexikona 9-10. Eötvös - Frémont (Budapest, 1938)
E - Építésügyi szabályzat - Építészet (architektúra)
bizottság építésügyi albizottsága; megyei városokban, valamint kis- és nagyközségben az alispán; harmadfokon a belügyminiszter. Építésügyi szabályzat, azoknak a rendelkezéseknek a foglalata, melyek az építésnél érvényesítendő biztonsági, egészségügyi és esztétikai követeléseket, továbbá az építésre vonatkozó hatósági eljárást tartalmazzák. Az É. lehet törvény v. rendelet, de rendszerint helyhatósági szabályrendelet; az utóbbi eset nem zárja ki, hogy bizonyos elveket más törvény v. kormányrendelet szabályozzon. Budapesten és környékén az É.-ot a Fővárosi Közmunkák Tanácsa alkotja meg. Az É. megállapítja az építési telek (1. o.) kellékeit, az építés módját, az építésnél alkalmazható anyagokat és szerkezeteket, az állványozás és egyéb segédeszközök használatát, a szakértők szerepét és felelősségét, szabályozza a szomszédok jogviszonyát, a köztárgyakkal, valamint a talált tárgyakkal szemben való magatartást; rendelkezik az épületek használatáról és jó karban tartásáról; végül szabályozza az építkezések engedélyezésére és ellenőrzésére vonatkozó eljárást. Építészet (architektúra), állandó hajlékok készítésének technikája lakás, istentisztelet, közintézmények, üzemek stb. céljára. Esztétikai szempontból a téralakítás művészete. Többezer éves története sokféle változatát mutatja a stílusoknak, a formanyelvnek, a szerkesztés módjainak. Ezek függnek: a) a felhasznált anyagtól (pl. fa, vályog, kő, beton), amelyek mindegyike csak neki sajátos formanyelvet eredményezett (így beszélhetünk kő- v. fa-É.-ről); b) a kitűzött céltól (más alakot ölt egy templom, most egy vasúti pályaudvar); c) a kultúrkörtől, amelyben az É.-i alkotás megszületett (a középkor gótikája más, mint a görög templom-É.). Ezek a tényezők az É.-i stílus állandó s mindenütt döntő erejű együtthatói. Az É.-et a legtöbb esztétika a képzőművészetek közé sorolja s elkülöníti a festészettől, mert utóbbinak alkotásai csak két dimenziójúak (hosszúság és szélesség), holott az É. művei három kiterjedésűek (hosszúság, szélesség, magasság). Ilyenek ugyan a szobrászat alkotásai is, de ezek nem alakítanak belső tereket, mint az É. Az É. jelentősége rendkívüli, hiszen a kultúra legfontosabb telepei, a községek, városok éppen az É. alkotásai. Kezdetei az őskorba nyúlnak vissza, már az újabb kőkorszak egyes emlékei (dolmenek) is építészeti jellegűek. Az É. további fejlődése vidékek, népek, korok szerint oly sokféle változatot mutat, hogy azokat külön és egyenként kell ismertetnünk. De a múlt könnyű áttekintése céljából táblázatba foglaltuk az É. stílusváltozatait; a benne foglalt címszók külön feldolgozásban foglalnak helyet. (1. pl. Angol É. a 396., Barokk É. a 740., Bán É. az 1607. oldalon stb.). Építészet Az építészet történetének fontosabb korszakai és emlékei. I. EURÓPA. Regyei építészet. Kréta szigetén Knossos, Phaistos, Hagia Triada palotaromjai (Kr. e. 2000—1500). A Peloponnesosban Mykenai és Tiryns palotaromjai. „Atreus kincsesháza“ (Kr. e. 1500— 1200). Görög építészet. (Görögország és a hozzátartozó kisázsiai és D-itáliai görög városok). Archaikus kor (Kr. e. 800—475 körül). Olympia: Heraion; Aigina: Aphaia templom; Paestum: bazilika; Agrigentum, Selinus, Syracusae templomromjai; Samos: Heraion; Ephesos: Artemision. Klasszikus kor (Kr. e. 475—400). Athén: Parthenon, Theseion, Propylaion, Erechtheion, Nike templom; Phigalia: Apollo templom; Argos: Heraion; Paestum: Poseidon templom. Kései kor (Kr. e. 400—146). Epidauros: Asklepios templom; Priene: Athene templom; Halikarnassos: Mausoleum; Magnesia: Artemis templom; Athén: Lysikrates emlék. Etruszk építészet. Középitáliai etruszk városok csekély maradványai (Róma, Perugia, Volterra); sírkamrák (Cervetri, Orvieto) Kr. e. 600—250. Római építészet. Köztársaság kora (— Kr.e. 27). Róma: Fortuna virilis templom, Basilica Julia, Livia háza; Tivoli: kerek templom. Császárság I. kora (Kr. e. 27—Kr. u. 96). Róma: Vesta, Concordia, Vespasianus, Titus templom, Marcellus színháza, Colosseum, Titus diadalív. Császárság II. kora (98—337). Róma: Porum Traianum, Basilica, Ulpia, Pantheon, Angyalvár, Constantinus diadalíve, Caracalla és Diocletianus fürdői, Constantinus bazilika; Verona: Amphitheatrum; Trier: Porta nigra; Spalato: Diocletianus palotája. Ókeresztény építészet; Olaszország. Róma: S. Paolo fuori le mura (IV. sz.), S. Maria Maggiore, S. Sabina (V. sz.), S. Agnese fuori le mura (VII. sz.), S. Costanza (IV. sz.), S. Stefano rotondo (V. sz.). Ravenna: a két S. Apollinare templom, Galla Placidia sírja. Milano: S. Lorenzo (IV—VI. sz.). Bizánci építészet. Konstantinápoly: Hagia Sophia (VI. sz.). Görögország: Kolostor-templomok (Stiris, Nea Mani). Olaszország: S. Vitale Ravennában (VI. sz.), S. Marco Velencében (976— 1071). Oroszország: Zsófia templom Kievben (1087), Dimitrij templom Vladimirben (1195). Csernigov: székesegyház, 2093