Uj Idők Lexikona 9-10. Eötvös - Frémont (Budapest, 1938)

E - Építésügyi szabályzat - Építészet (architektúra)

bizottság építésügyi albizottsága; megyei városokban, valamint kis- és nagyközség­ben az alispán; harmadfokon a belügy­miniszter. Építésügyi szabályzat, azoknak a rendel­kezéseknek a foglalata, melyek az építésnél érvényesítendő biztonsági, egészségügyi és esztétikai követeléseket, továbbá az építésre vonatkozó hatósági eljárást tartalmazzák. Az É. lehet törvény v. rendelet, de rendsze­rint helyhatósági szabályrendelet; az utóbbi eset nem zárja ki, hogy bizonyos elveket más törvény v. kormányrendelet szabályoz­zon. Budapesten és környékén az É.-ot a Fővárosi Közmunkák Tanácsa alkotja meg. Az É. megállapítja az építési telek (1. o.) kellékeit, az építés módját, az építésnél al­kalmazható anyagokat és szerkezeteket, az állványozás és egyéb segédeszközök haszná­latát, a szakértők szerepét és felelősségét, szabályozza a szomszédok jogviszonyát, a köztárgyakkal, valamint a talált tárgyak­kal szemben való magatartást; rendelkezik az épületek használatáról és jó karban tar­tásáról; végül szabályozza az építkezések engedélyezésére és ellenőrzésére vonatkozó eljárást. Építészet (architektúra), állandó hajlékok készítésének technikája lakás, istentisztelet, közintézmények, üzemek stb. céljára. Esz­tétikai szempontból a téralakítás művészete. Többezer éves története sokféle változatát mutatja a stílusoknak, a formanyelvnek, a szerkesztés módjainak. Ezek függnek: a) a felhasznált anyagtól (pl. fa, vályog, kő, be­ton), amelyek mindegyike csak neki sajátos formanyelvet eredményezett (így beszélhe­tünk kő- v. fa-É.-ről); b) a kitűzött céltól (más alakot ölt egy templom, most egy vasúti pályaudvar); c) a kultúrkörtől, amelyben az É.-i alkotás megszületett (a középkor gótikája más, mint a görög temp­­lom-É.). Ezek a tényezők az É.-i stílus ál­landó s mindenütt döntő erejű együtthatói. Az É.-et a legtöbb esztétika a képzőmű­vészetek közé sorolja s elkülöníti a festé­szettől, mert utóbbinak alkotásai csak két dimenziójúak (hosszúság és szélesség), holott az É. művei három kiterjedésűek (hosszú­ság, szélesség, magasság). Ilyenek ugyan a szobrászat alkotásai is, de ezek nem alakí­tanak belső tereket, mint az É. Az É. jelentősége rendkívüli, hiszen a kultúra legfontosabb telepei, a községek, városok éppen az É. alkotásai. Kezdetei az őskorba nyúlnak vissza, már az újabb kő­korszak egyes emlékei (dolmenek) is építé­szeti jellegűek. Az É. további fejlődése vi­dékek, népek, korok szerint oly sokféle vál­tozatot mutat, hogy azokat külön és egyen­­ként kell ismertetnünk. De a múlt könnyű áttekintése céljából táblázatba foglaltuk az É. stílusváltozatait; a benne foglalt cím­szók külön feldolgozásban foglalnak helyet. (1. pl. Angol É. a 396., Barokk É. a 740., Bán É. az 1607. oldalon stb.). Építészet Az építészet történetének fontosabb korszakai és emlékei. I. EURÓPA. Regyei építészet. Kréta szigetén Knossos, Phaistos, Hagia Triada palotaromjai (Kr. e. 2000—1500). A Peloponnesosban Mykenai és Tiryns palota­romjai. „Atreus kincsesháza“ (Kr. e. 1500— 1200). Görög építészet. (Görögország és a hozzátartozó kisázsiai és D­-itáliai görög városok). Archaikus kor (Kr. e. 800—475 körül). Olym­pia: Heraion; Aigina: Aphaia templom; Paestum: bazilika; Agrigentum, Selinus, Syracusae templomromjai; Samos: Heraion; Ephesos: Artemision. Klasszikus kor (Kr. e. 475—400). Athén: Parthenon, Theseion, Pro­­pylaion, Erechtheion, Nike templom; Phiga­­lia: Apollo templom; Argos: Heraion; Pae­stum: Poseidon templom. Kései kor (Kr. e. 400—146). Epidauros: Asklepios templom; Priene: Athene templom; Halikarnassos: Mausoleum; Magnesia: Artemis templom; Athén: Lysikrates emlék. Etruszk építészet. Középitáliai etruszk városok csekély ma­radványai (Róma, Perugia, Volterra); sír­kamrák (Cervetri, Orvieto) Kr. e. 600—250. Római építészet. Köztársaság kora (— Kr.e. 27). Róma: Fortuna virilis templom, Basilica Julia, Li­via háza; Tivoli: kerek templom. Császár­ság I. kora (Kr. e. 27—Kr. u. 96). Róma: Vesta, Concordia, Vespasianus, Titus temp­lom, Marcellus színháza, Colosseum, Titus diadalív. Császárság II. kora (98—337). Róma: Porum Traianum, Basilica, Ulpia, Pantheon, Angyalvár, Constantinus diadal­íve, Caracalla és Diocletianus fürdői, Con­stantinus bazilika; Verona: Amphitheatrum; Trier: Porta nigra; Spalato: Diocletianus palotája. Ókeresztény építészet; Olaszország. Róma: S. Paolo fuori le mura (IV. sz.), S. Maria Maggiore, S. Sabina (V. sz.), S. Agnese fuori le mura (VII. sz.), S. Costanza (IV. sz.), S. Stefano rotondo (V. sz.). Ravenna: a két S. Apollinare templom, Galla Placidia sírja. Milano: S. Lorenzo (IV—VI. sz.). Bizánci építészet. Konstantinápoly: Hagia Sophia (VI. sz.). Görögország: Kolostor-templomok (Stiris, Nea Mani). Olaszország: S. Vitale Ravenná­­ban (VI. sz.), S. Marco Velencében (976— 1071). Oroszország: Zsófia templom Kievben (1087), Dimitrij templom Vladimirben (1195). Csernigov: székesegyház, 2093

Next