Uj Idők Lexikona 9-10. Eötvös - Frémont (Budapest, 1938)
F - Fertešalmaš, l. Fertősalmás - Fertit - Fertő
FertesalmaS 1. Fertösalmás (Csehszlovákia): Fertit, sztyepp-vidék Szudánban, részben Angol-egyiptomi Szudánhoz, részben Francia Egyenlítői Afrikához tartozik. Fertő: 1. Ingoványos, süppedékes, mocsaras, nyílt vízzel csak időnként borított mélyedés neve. 2. Igen sekély, határozatlan partvonalú, terjedelmét gyakorta változtató tó, Magyarországnak a Balaton után második nagyságú tava, Moson és Sopron vm.ben, a Ny.-i országhatáron. A Tr.-i béke rendelkezése szerint Ny.-i, nagyobbik fele Ausztriához került (tehát 1938 óta a Német Birodalom tartozéka), a K.-i, kisebb, mocsaras rész maradt Magyarország birtokában. Az L-alakú tó hossza 36 km, legnagyobb szélessége 15 km, legkisebb szélessége közepe táján 65 km. Területe 335 km 2, legnagyobb mélysége 6—7 m, átlagos mélysége 1—15 m. Partjai nagyon tagolatlanok. Ny.-on csak a Vulka torkolati lapálya nyomul be a tóba, K.-en pedig a Fertőzug szűkíti meg a tó derekát. Partvonalainak hossza 100 km. Az É.-i tórész partjai magasabbak, a D.-i medence partjai laposak, mocsarasak. Hajózásra csekély mélysége miatt nem alkalmas, még a csónakon való közlekedés sem történik evezéssel, hanem gondolaszerűen, rúddal. K.-en a Hanság mocsárvidéke csatlakozik hozzá. Természetes lefolyása nagyon gyenge, mert a F. és közvetlen környéke a Rába vízvidékének legalacsonyabb részét foglalja el. A F.-nek két jelentékenyebb táplálója van: a Vulka és a Rákospatak. Vize híg sósoldat (alkali földfémek híg oldata), színe kékesszürke, ha hullámzik, zavaros, iszapos. Hőmérséklete nagyon ingadozó. Nyáron egész tömegében erősen felmelegszik, kemény télen majdnem fenekéig befagy. Gyakori és erős vízszintingadozásai erőteljes fürdő- és vízisportélet kibontakozását nagyon hátráltatják; újabban a Sopronhoz közel eső részen (autóbuszon 20 perc), valamint egyes „burgenlandi" helyeken (Nezsider) történnek ezirányban fejlesztő kísérletek. Halászata élénk, partjain a nádvágás is sok embernek ad kenyeret; a Ny.-i partvidéken kitűnő bor terem. A F. környéke már a legrégibb időben lakott terület volt (cölöpépítmények a tóban). A rómaiak Peiso, Pelso (mocsár) néven ismerték. A IV. sz.ban Galerius császár állítólag le is csapoltatta. A legújabb időkben megindult kutatások alapján az a nézet alakult ki, hogy a F. vízszintingadozásait a tó vízállása, az évi közepes csapadékmennyiség és az évi középhőmérséklet között fennálló törvényszerűségek és kapcsolatok alapján kell magyarázni. A tó gyakori apadása és áradása oklevelek alapján is kimutatható. A múlt sz. hatvanas éveiben (1866—69) a víz teljesen kiszáradt a tómedencéből, fenekét már sok helyen művelés alá is fogták. A kiszáradt feneket nagy területeken borította be a sziksakivirágzás. 1869 után ismét meggyűlt a víz a medencében, 1876-ban a D.-i fele már egészen tele volt, a 80-as években pedig nagyobbra duzzadt, mint valaha. Azóta is gyakran változtatta alakját és terjedelmét. A F. 1854-től észlelt erős apadása, majd 1868. évi teljes kiszáradása a F. lecsapolásának a gondolatára vezetett. A Bába betöltésezése, majd a Hanság lecsapolása folytán a F.-t sem a kiáradt Rábának a Hanság felé utat kereső vizei, sem a Duna visszaduzzadó árvizei nem táplálták már és így a tó vízszine alább szállott. A parti területek azonban nem váltak művelhetőkké, mert tartós szelek idején a rendkívül enyhe lejtésű tóparton több km széles sávot ellep a víz, míg a szél szintével ismét visszahúzódik. A F. fenekének ÉK.-i nagyobb része kavicsos, szikes. Ezért a Rábaszabályozó Társulat vízrendezési munkáinak befejezéséről szóló 1904. évi XXXIX. t. c. megelégedett azzal, hogy a társulatot a Hanság csatorna meghosszabbítására és a F. medencéjébe való bevezetésre kötelezte. A csatorna hatása azonban nem volt tartós, mert hamar beiiszapolódott. Az 1914. évi végleges jellegű terv, amely a tófenék mezőgazdaságilag hasznosítható részének lecsapolását tűzte ki céljául, a világháború miatt nem valósult meg. Tr. után a F. szabályozását, nagy fürdőügyi jelentősége miatt, az osztrák érdekeltség kezdte sürgetni. A Károlyi Sándortól eredő, majd Sárkány és Vogel mérnökök által továbbfejlesztett újabb terv szerint Ruszt és Ilmic közt 75 km-es töltés épülne, amely A tervezett Fertőszabályozás. A római számok a tófenék talajminőségét jelzik (I. tó, II. közepes, III. silány talaj). 2419 152*