Uj Idők Lexikona 9-10. Eötvös - Frémont (Budapest, 1938)

F - Fertešalmaš, l. Fertősalmás - Fertit - Fertő

FertesalmaS 1. Fertösalmás (Csehszlová­kia): Fertit, sztyepp-vidék Szudánban, részben Angol-egyiptomi Szudánhoz, részben Fran­cia Egyenlítői Afrikához tartozik. Fertő: 1. Ingoványos, süppedékes, mocsa­ras, nyílt vízzel csak időnként borított mé­lyedés neve. 2. Igen sekély, határozatlan partvonalú, terjedelmét gyakorta változtató tó, Magyarországnak a Balaton után má­sodik nagyságú tava, Moson és Sopron vm.­­ben, a Ny.-i országhatáron. A Tr.-i béke rendelkezése szerint Ny.-i, nagyobbik fele Ausztriához került (tehát 1938 óta a Német Birodalom tartozéka), a K.-i, kisebb, mocsa­ras rész maradt Magyarország birtokában. Az L-alakú tó hossza 36 km, legnagyobb szélessége 15 km, legkisebb szélessége kö­zepe táján 6­5 km. Területe 335 km 2, legna­gyobb mélysége 6—7 m, átlagos mélysége 1—15 m. Partjai nagyon tagolatlanok. Ny.-on csak a Vulka torkolati lapálya nyo­mul be a tóba, K.-en pedig a Fertőzug szű­kíti meg a tó derekát. Partvonalainak hossza 100 km. Az É.-i tórész partjai ma­gasabbak, a D.-i medence partjai laposak, mocsarasak. Hajózásra csekély mélysége miatt nem alkalmas, még a csónakon való közlekedés sem történik evezéssel, hanem gondolaszerűen, rúddal. K.-en a Hanság mocsárvidéke csatlakozik hozzá. Természe­tes lefolyása nagyon gyenge, mert a F. és közvetlen környéke a Rába vízvidékének legalacsonyabb részét foglalja el. A F.-nek két jelentékenyebb táplálója van: a Vulka és a Rákospatak. Vize híg sósoldat (alkali földfémek híg oldata), színe kékesszürke, ha hullámzik, zavaros, iszapos. Hőmérsék­lete nagyon ingadozó. Nyáron egész töme­gében erősen felmelegszik, kemény télen majdnem fenekéig befagy. Gyakori és erős vízszintingadozásai erőteljes fürdő- és vízi­sportélet kibontakozását nagyon hátráltat­ják; újabban a Sopronhoz közel eső részen (autóbuszon 20 perc), valamint egyes „bur­genlandi" helyeken (Nezsider) történnek ezirányban fejlesztő kísérletek. Halászata élénk, partjain a nádvágás is sok ember­nek ad kenyeret; a Ny.-i partvidéken ki­tűnő bor terem. A F. környéke már a leg­régibb időben lakott terület volt (cölöp­építmények a tóban). A rómaiak Peiso, Pelso (mocsár) néven ismerték. A IV. sz.­­ban Galerius császár állítólag le is csapol­­tatta. A legújabb időkben megindult kuta­tások alapján az a nézet alakult ki, hogy a F. vízszintingadozásait a tó vízállása, az évi közepes csapadékmennyiség és az évi középhőmérséklet között fennálló törvény­­szerűségek és kapcsolatok alapján kell ma­gyarázni. A tó gyakori apadása és áradása oklevelek alapján is kimutatható. A múlt sz. hatvanas éveiben (1866—69) a víz telje­sen kiszáradt a tómedencéből, fenekét már sok helyen művelés alá is fogták. A kiszá­radt feneket nagy területeken borította be a sziksakivirágzás. 1869 után ismét meg­gyűlt a víz a medencében, 1876-ban a D.-i fele már egészen tele volt, a 80-as években pedig nagyobbra duzzadt, mint valaha. Azóta is gyakran változtatta alakját és ter­jedelmét. A F. 1854-től észlelt erős apadása, majd 1868. évi teljes kiszáradása a F. lecsapolá­­sának a gondolatára vezetett. A Bába be­­töltésezése, majd a Hanság lecsapolása folytán a F.-t sem a kiáradt Rábának a Hanság felé utat kereső vizei, sem a Duna visszaduzzadó árvizei nem táplálták már és így a tó vízszine alább szállott. A parti területek azonban nem váltak művelhe­­tőkké, mert tartós szelek idején a rend­kívül enyhe lejtésű tóparton több km szé­les sávot ellep a víz, míg a szél szintével ismét visszahúzódik. A F. fenekének ÉK.-i nagyobb része kavicsos, szikes. Ezért a Rábaszabályozó Társulat vízrendezési mun­káinak befejezéséről szóló 1904. évi XXXIX. t. c. megelégedett azzal, hogy a társulatot a Hanság csatorna meghosszabbítására és a F. medencéjébe való bevezetésre kötelezte. A csatorna hatása azonban nem volt tar­tós, mert hamar beiiszapolódott. Az 1914. évi végleges jellegű terv, amely a tófenék mezőgazdaságilag hasznosítható részének lecsapolását tűzte ki céljául, a világháború miatt nem valósult meg. Tr. után a F. sza­bályozását, nagy fürdőügyi jelentősége miatt, az osztrák érdekeltség kezdte sür­getni. A Károlyi Sándortól eredő, majd Sárkány és Vogel mérnökök által tovább­fejlesztett újabb terv szerint Ruszt és Ilmic közt 7­5 km-es töltés épülne, amely­ A tervezett Fertőszabályozás. A római számok a tófenék talajminőségét jelzik (I. tó, II. közepes, III. silány talaj). 2419 152*

Next