Uj Idők Lexikona 13-14. Herder - Kamcsatka (Budapest, 1939)

J - Jogorvoslat - Jogosulatlan iparűzés - Jogos védelem - Jogrend - Jogsegély - Jogszabály - Jogszokás - Jogtudomány

Jogorvoslat lakosságon (analógia), azaz más hasonló esetekre vonatkozó jogszabályok értelem­­szerű felhasználásán. J. származhatik a jog­szabály alkotójától és újabb jogszabályba lehet foglalva (hiteles J.): származhatik a jogszabályt alkalmazó bíróságok és más hatóságok következetes állásfoglalásából, esetleg döntvényekbe lehet foglalva; végre kialakulhat a J. a jogi irodalomban is. Jogorvoslat, a bírói és más hatósági ha­tározatokban jelentkező sérelmek orvoslá­sára szolgál. A J. alapja lehet a jogszabá­lyok megsértése, de lehet érdeksérelem is. A J. előterjeszthető közérdekből v. egyéni érdekből. A J.-ot előterjesztheti valamely hatóság v. az eljárásban érdekelt magános. A J. következtében az ügy rendszerint a magasabb hatóság elbírálása alá kerül, néha azonban más jellegű hatósághoz (a közigazgatástól a bírósághoz) megy át. Jogosulatlan iparűzés. Valamely ipari te­vékenységet önállóan és keresetszerűen csak az folytathat, aki erre az illetékes ipar­hatóságtól iparigazolványt, ill. iparenge­délyt nyert. Ellenkező esetben az illetőt jo­gosulatlan iparűzőnek (kontárnak) kell te­kinteni, akkor is, ha megfelelő szakképzett­séggel rendelkezik. J.-t a törvény 600­0-ig terjedhető pénzbüntetéssel, visszaesőknél ezenfelül 15 napig terjedhető elzárással bünteti. A feljelentés bármely ipari, ill. rendőrhatóságnál, sőt rendőrközegnél meg­tehető, onnan azután átteszik az I. fokú rendőri büntetőbíróhoz. A fellebbezésre való tekintet nélkül, karhatalommal meg lehet akadályozni. Jogos védelem, akár a megtámadottnak (jogos önvédelem), akár másnak személye v. vagyona ellen intézett v. azt fenyegető jogtalan és közvetlen megtámadásnak el­hárítására szükséges védelem (Btk. 79. §). A J. kizárja a védelmi cselekmény büntető­jogi beszámíthatóságát s ez okból nem bün­tethető. Ugyancsak nem büntethető a J. ha­tárainak félelemből, ijedtségből v. megzava­rodásból származott túlhágása sem. Jogrend: az életviszonyoknak a jog által szabályozott rendje. Az életviszonyokat a jog mellett irányíthatja az erkölcs (vallás), a fegyver ereje, a megfélemlítés. A J. pon­tosan megállapítja az egyesek jogi helyze­tét, a hatóságok működését és a jogsérel­mek ellen jogorvoslatot biztosít. Ha az államban J. van, az államot jogállamnak nevezik (1. o.). Jogsegély, a jogok érvényesülése elé gördülő akadályok elhárítását célozza. J.-t biztosít az egyesnek a jogvédelem (ügyvéd, jogvédő irodák), de általában a hatóságok (bíróságok) felhívása és azok közbelépése. 1.-nek nevezik azt a támogatást is, amelyet a hatóságok és bíróságok eljárásuk na­gyobb sikere érdekében nyújtanak egymás­nak és melynek következtében egymás meg­kereséseit bizonyos hatósági cselekmények (kézbesítés, tanúkihallgatás, határozatvég­rehajtás stb.) elvégzésével teljesítik. Nem­zetközi viszonylatban egyezmények bizto­sítják azt, hogy az egyezményben részes államok bíróságai v. más hatóságai egy­másnak kölcsönös segítséget nyújtanak bizonyos hivatalos cselekményeknek el­végzésénél. A bírói J.­egyezmények pl. biz­tosítják a bíróságok által kibocsátott ira­toknak a külföldön lakó személyek részére való kézbesítését és a bírósági megkeresé­seknek a külföldi bíróság által való foga­natosítását. Magyarország eredeti aláírója az 1905. júl. 17.-én kelt hágai többoldalú polgári J.-egyezménynek (1909 :XIV. t. c.), amely számos állammal való viszonylatban szabályozza a polgári és kereskedelmi ügyekben nyújtandó J.-t. Polgári J.-egyez­­ményünk van Romániával (1925:VI. t. c.), Jugoszláviával (1930:XXXIX. t. c.), Nagy- Britanniával (1936:XIII. t. c.). A bűnügyek­ben nyújtandó J.-t az egyes államokkal kötött kiadatási egyezmények szabályozzák. Jogszabály, a jog tárgyi értelemben, azaz olyan akaratkijelentés, amely az életviszo­nyok rendjét, az egyesek és a hatóságok magatartását általánosságban állapítja meg, tehát nem egyes esetekre vonatkozik. J.-t maga az állam alkot szervei útján, v. az állam adja meg az érvényesüléshez az elismerést. A J. lehet Íratlan, szokásjogi és lehet Írott, írott J. a törvény, a mi­niszteri rendelet, a törvényhatósági és köz­ségi szabályrendelet, az országgyűlési ház­szabály, esetleg egyes főhatóságok szabályt alkotó akaratkijelentése. Jogszokás, olyan jog, mely a nép köz­meggyőződéséből fakad és külső azonos cse­­lekvények folytonos gyakorlása által jut kifejezésre s nyeri kötelező erejét, ellen­tétben az írott joggal, mely a jogalkotó hatalom által közkötelező erővel kijelen­tett jogtételekből áll. Mint egyebütt, úgy Magyarországon is a jog főf­orrása hajdan a szokás volt. Még Werbőczi is, Hármas­könyvében az összes hazai jogot az ország szokásos jogának (Jus consuetudinarium Regni Hungáriáé) nevezi. Jogtudomány (latinul jurisprudentia), a jog művelésével foglalkozó tudományágak összessége. Ide tartozik elsősorban a jog­szabályok ismertetése, rendszerbe foglalva, értelmüket, jelentőségüket, összefüggésüket megvilágítva és megbírálva. A J. kiterjed a jog elméleti és bölcseleti alapvetésére (jogbölcselet), figyelemmel van történeti ki­fejlődésére (jogtörténet), megvilágítja jog­­intézmények alapgondolatát, összehasonlí­tást tesz más államok jogrendszereivel (összehasonlító jog) és kijelöli a fejlődés irányát (jogpolitika). Minthogy a jog az emberi élet egyik legfontosabb rendező elve s a külvilághoz való viszonyunk meghatá­rozója, a J.-nak igen nagy gyakorlati jelen­tősége van. A J. két fő ága: a magánjog és közjog, azaz a szorosabb értelemben vett jogtudományok és az államtudományok. A — 3540 —

Next