Uj Idők Lexikona 13-14. Herder - Kamcsatka (Budapest, 1939)

I - Illesztőlemez - Illesztő varrat v. ütköző varrat - Illeték - Illetékegyenérték - Illetékesség - Illetékiszabási Hivatal (Magy. Kir.) - Illetékmentesség

Illesztől­emez csavarral ellátott, 80 cm magas két szo­rító bak „pofái" befogják a padlódeszká­kat, hogy illeszkedő keskeny oldalaikat eresztő gyalúval megmunkálhassák. Illesztőlemez, vasszerkezetek egy­ síkba eső elemeinek összekapcsolására szolgál. A tol­­dandó elemeket az illesztés helyén az I.-zel az illesztési hézag mindkét oldalán át­fedik és azt a toldandó lemezek mindegyi­kéhez szegecseléssel v. hegesztéssel hozzá­erősítik. Illesztő varrat v. ütköző varrat, egy­ sík­­ban találkozó fém­lemezek hegesztés- él­s­sel való kapcsolá­sánál nyer alkal- Illesztő varratok. Balról jobbra, marást. Az illesz- I. x. K. v. 0 varrat, tendő elemeket vé­geiken megmunkálják és a megmunkálással kiképzett hézagot hegesztőanyaggal töltik ki. A megmunkálás szerint a kitöltő heg­anyag I, X, K, V és U alakú lehet és így beszélnek I, X, K, V és U varratról. Illeték: az olyan közszolgáltatás, mely bí­róság, hatóság, hivatal v. más közintéz­mény igénybevételéért jár. T­égebben az okozott költséghez igazodott, de ezt az ú. n. I.­elvet mindinkább háttérbe szorította az adóztatási szükség. Az I.-szerű közszolgál­tatás régebbi eredetű, mint az adó; állam­háztartási jelentősége azóta számottevő, mióta az ú. n. adóelv az I.-ek területén is érvényesül. Lerovási módjai: bélyeg (bé­lyeges űrlap) használata v. pénzben fize­tés. Mértéke: az értéktől függetlenül v. az­zal kapcsolatban meghatározott tétel (ál­landó összegű I.) v. az érték után megálla­pított százalék (százalékos I.). Magyarorszá­gon az I.-eket az 1850. aug. 2.-i császári nyílt parancs rendszeresítette. Az utolsó év­tizedek alatt kialakult új rendszer szakított az addigi „jog-I.-ek“ és „bélyeg-I.-ek“ fel­osztással s az I.-eket 4 csoportba sorozta: 1. vagyonátruházási I.-ek (ide tartoznak az öröklési és az ajándékozási I.-ek is, melyek a külföldi jogrendszerekben mint adók sze­repelnek); 2. az okirati I.; 3. a törvényke­zési, peres v. peren kívüli bírói elírások­ban és 4. a közigazgatási eljárásokban le­rovandó I.-ek. Az I.-ek kezelését a m. kir. adóhivatalok (Budapest területén a m. kir. l.-kiszabási hivatal, 1. o.) látják el. Illetékegyenérték, az illeték egy neme, mely a vagyonátruházási illeték pótlására szolgál. Az I. azért szükséges, mert amíg a személyes tulajdonban levő ingó és in­gatlan vagyon a személy elhalálozása v. más birtokosváltozás alkalmával illeték kirová­sát teszi lehetővé, addig a jogi személyek, erkölcsi testületek birtokánál erre nincs v. évtizedek múltán nyílik csak alkalom. I.-et tartoznak fizetni: az egyházi javadalmak, szerzetesrendek, alapítványok, egyesületek, társulatok, intézetek, ha a tagoknak a va­gyonban tulajdonrészük nincs; községek (városok), részvényes v. üzletrészekre ala­kult vállalatok. Az I. kulcsa az ingatlanok törvényszerű legkisebb értéke után évenkint 0,5%. A fizetési kötelezettség 10 év után kez­dődik; a kivetés 10 éves időszakokra törté­nik. Alaptörvény: 1920:XXXIV. t.-c. 118— 134. §. Illetékesség: a bírói és más hatóságok mű­ködési körének területi alapon való elhatá­rolása. Amíg a hatáskör a hatóság műkö­dési jogosultságát az ügyek természete sze­rint állapítja meg, az I. az azonos hatáskörű hatóságok között területi alapon tesz kü­lönbséget és pl. meghatározza, hogy vala­mely ügyben több alispán v. pénzügyigaz­gató közül melyik járhat el, melyik illeté­kes. Ugyanazon hatáskörű szervek között tehát az I., azonos I.-ű szervek között pedig a hatáskör különböztet meg. Az I. jogcíme lehet pl., hogy az érdekelt ingatlan a ható­ság területén van, az érdekelt személy ezen a területen lakik, a könyveket ott vezetik, a szerződést ott kötötték. A polgári perben az I.-et a felek ki is köthetik a szerződésben. Az érdekelt a hatóság I.-e ellen felszólal­hat; ez az l.-i kifogás. Több hatóság között az I. tárgyában összeütközés támadhat; ez az l.-i összeütközés, amelyet a közös fel­sőbb hatóság hivatott eldönteni, l.-i alapon a hatóságokat megkülönböztetik aszerint, hogy országos v. helyi hatóságok-e, azaz illetékességük az ország egész területére v. annak csak nagyobb-kisebb részére (kerü­let, vármegye, város, járás, község, tanya) terjed-e ki. Illetékkiszabási Hivatal (Magy. Kir.), ré­gebbi nevén Díj- és Illetékkiszabási Hivatal. Illetékességi területe: Budapest, az állam, valamint a székesfőváros bevételét gyarapító összes városi ingatlanátruházási illetékek tekintetében; díjakra és egyes külön illeté­kekre pedig az egész ország. Mint elsőfokú hatóság, kiszabja és kezeli a hatáskörébe utalt illetékeket és díjakat. Átruházott ha­táskörben módosítja, törli v. visszatéríti az illetékeket, mérsékli v. elengedi a bírságo­kat. A kiszabásokat rendszerint a hivatal fogalmazási tisztviselői, az illetékek és dí­jak kezelését pedig a hivatal számvevőségi tiszviselői látják el. Illetékmentesség, az illetéklerovás alól való felmentés. Főként államérdekből v. iparfejlesztési szempontokból adnak a ha­tóságok nagyvállalatoknak I.-et. A szegé­nyebb lakosság szegénységi bizonyítvány alapján többnyire szintén élvez I.-et. Min­denki részére illetékmentesek meghatáro­zott beadványok: 1. közérdekű javaslatok és feljelentések, 2. panaszok a hivatalos közegek ellen, 3. a köztartozás kivetése céljára, valamint a jövedéki ellenőrző és a vámeljárásban tett bejelentések (ha nem kivételről, kedvezményről van szó), 4. a köztartozások jogossága ellen irányuló első­fokú fellebbezések s általában olyan kéré­sek, melyekhez a szabályok jogot biztosí­ — 8326 —

Next