Uj Idők Lexikona 13-14. Herder - Kamcsatka (Budapest, 1939)

J - Jókai Róza, l. Feszty-művészcsalád - Jókainé Laborfalvi Róza, l. Laborfalvi Róza - Jókai-kódex

amikor J. 1848. aug. 29.-én feleségül vette a Nemzeti Színház ünnepelt művésznőjét, Laborfalvi Rózát, ekkor anyja is kitagadta. 1849 elején Debrecenben az Esti Lapokat, szerkesztette, majd bujdosni volt kényte­len. Az ötvenes évek elejétől kezdve cso­dálatos termékenységgel írta kisebb-na­­gyob munkáit, 1858-ban megalapította az Üstökös c. élclapot, 1863-ban megindította a Hon c. politikai napilapot. Tagja lett a M. Tud. Akadémiának és a Kisfaludy-Tár­­saságnak, első elnöke a Petőfi Társaság­nak. Élénk részt vett a politikai életben is, évtizedekig tagja volt az országgyűlés­nek, eleinte ellenzéki, majd szabadelvű párti, kormányt támogató programmal. 1896-ban a főrendiház tagja lett. 1894-ben, írói munkásságának ötvenéves jubileu­mán díszkiadásban jelentek meg összes mű­vei, ennek a jövedelméből nemzeti ajándé­kot kapott. Első felesége 1886-ban meghalt, 1899-ben Nagy Bella színésznőt vette fele­ségül. Szobrát 1921-ben állították fel Buda­pesten (Stróbl Alajos műve). 1. regényeiben és elbeszéléseiben gazdag és változatos világ tárul az olvasó elé. Be­járja munkáiban a múlt legkülönbözőbb korszakait és minden oldaláról megvilá­gítja a korabeli magyar életet. A történeti hűséghez nem ragaszkodik túlságosan és egy-egy részlet v. jellem megrajzolásánál valószínűtlenségbe téved; ezzel szemben egyedül áll lebilincselő elbeszélőtehetségé­vel, behízelgő mesemondásával és az em­beri gyarlóságokon felülemelkedő örök em­beri humorával. A magyar írók között J.-nak van a legnagyobb szókincse, szavai­nak száma kb. 20.000. Első regénye, a Hétköznapok (1846), a francia romantikusok hatását mutatja. 1852- ben jelent meg első történeti regénye, Erdély aranykora, ennek lett folytatása a Törökvilág Magyarországon (1853). Az Egy magyar nábob (1854) a XIX. sz. első ne­gyedének társadalmi rajza, ennek folyta­tása az ugyanebben az évben megjelent Kárpáthy Zoltán. A Szegény gazdagok (1860) története a szabadságharc előtti kor­ban játszódik. Egyik legjobb regénye, Az új földesúr (1863), Ankerschmidt lovag éle­tén keresztül a magyar föld asszimiláló erejét eleveníti meg. A Politikai divatok (1864) romantikusan színezett önéletrajzi re­gény, a Mire megvénülünk (1865) egy sza­­badságharc korabeli család tragédiája, A kőszívű ember fiai (1869) is a szabadság­harc idejében játszik; a Fekete gyémántok (1870) főszíntere egy szénbánya s ez a geológia tudományos eredményeinek re­­mekbe készült, meseszerű átfogalmazására ad alkalmat. Az Eppur si muove (1872) hősei a megújhodás korának írói és tudósai, Az aranyember (1872) az író személyes élmé­nyeinek maradandó formában való feldol­gozása. A jövő század regénye (1872) a technikai fejlődés és a magyar történelem útját jósolja meg. Az Enyim, tied, övé (1875) egy 48-as hős kalandos élete, az Egy az Isten az erdélyi unitáriusok világába vezet, a Névtelen vár (1877) háttere a Napoleon elleni utolsó nemzeti felkelés, a Szabadság a hó alatt (1879) orosz földön, a Rab Ráby (1879) II. József korában ját­szódik, A lőcsei fehér asszony (1885) a Sze­­pesség egyik korszakát eleveníti meg, A tengerszemű hölgy (1890) az író ifjúságába nyúl vissza, a Fráter György (1893) r. egyik legsikerültebb történeti regénye, a Sárga rózsa (1893) a magyar pusztára ve­zeti az olvasót. Nevezetesek J. novellái is (Nepean sziget, Kedves atyafiak, A nagyenyedi két fűzfa, A debreceni lunatikus, A debreceni kas­tély stb.). Rövidebb elbeszélő írásai köte­tekbe gyűjtve is megjelentek, ezek közül nevezetesebbek: Forradalmi és csataképek 1848-ból és 1849-ből (2 köt., 1850), Egy buj­dosó naplója (Sajó álnéven, 1851), J. újabb novellái (3 köt., 1852), Véres könyv (3 köt., 1855), J. Dekameronja (10 köt., 1858—60), öreg ember nem vén ember (1898). J.-nak több mint félezer hazafias, poli­tikai, humoros és egyéb költeménye ma­radt fenn; legnagyobb részük időszerű ese­ményhez kapcsolódik. Termékeny volt mint színműíró is. Két gyám c. népszínműve, Dalma c., avar időben játszó darabja, Dó­zsa György c. paraszttragédiája, A sziget­vári vértanúk c. történeti színdarabja a közönség érdeklődését is felkeltette, de ilyen irányú munkái nem bizonyultak időt­­állóknak. Az ő nevéhez fűződik Az Osztrák- Magyar Monarchia írásban és képben c. nagyszabású munka magyar részének szer­kesztése is. J. művei nemzeti díszkiadásban 100 kö­tetben (1894), hátrahagyott művei ennek a kiadásnak kiegészítéseként 10 köt.-ben (1912) jelentek meg. Jelentősebb munkái 50 köt.­­ben, centenáris kiadásban, 1925-ben jelentek meg. Irodalom. Az egész könyvtárra menő J.-bibliográfiából a legfontosabbak: J. M. önmagáról (1904), Szabó László: J. élete és művei (1904), Mikszáth Kálmán: J. M. élete és kora (2 köt., 1907), Zsigmond Ferenc: J. M. élete és művei (1924). A teljes irodal­mat 1. Pintér Jenő Magyar irodalomtörté­netének 7. köt.-ében (1934). Jókai Róza, 1. Feszty-művészcsalád. Jókainé Laborfalvi Róza, 1. Laborfalvi Róza. Jókai-kódex, régibb nevén Ehrenfeld­­kódex, a legrégibb magyar nyelvű írott könyv. A XV. sz. első feléből, Zsigmond király korából való. Latin szöveg nyomán készült fordítás. Fordítójának nevét nem is­merjük. Tartalma: Assisi Szt. Ferenc éle­tének története. Ehrenfeld Adolf fedezte fel, mint nyitrai diák, 1851-ben. 1925-ben a M. Nemzeti Múzeum vásárolta meg és Jókai Mór születésének 100. évfordulójának emlé­kére kapta a J. nevet. L. a túloldali képet.

Next