Uj Idők Lexikona 17-18. Lazacfélék - Nád (Budapest, 1940)
M - Mahé - Mah-Jongg - Mahler Ede - Mahler Gustav - Mahmal - Mahmúd, török szultánok - Mahmud Dzseláleddin Dámád, pasa - Mahmud Ghaznawi
Mahé Mahé, város D.-India Ny.-i tengerpartján, francia birtok, kb. 15.000 lak. Nevét elfoglalójától, Mahé de Bourdonnais francia tábornoktól nyerte (1725), eredetileg Mayyan volt a neve. Halászatáról nevezetes: Mah-Jongg [madzsong], kínai eredetű, "Európában is elterjedt játék, hazájában a legszélesebb néprétegek is játsszák. 144 jelképes jellegű kővel (esetleg kártyával) játssza rendszerint 4 játékos. A kövek 3 csoportra oszlanak: a) 3X36 bambusz-, kör- és írás- vagy szám-kő; b) 12 sárkányv. szerencse-kő + 16 szél- végtás-kő; c) 8 évszak- 111. virágkő. Az nyer, akinek először sikerül az előírásos, 14 kőből álló, öszszefüüggő játékképet (a tulajdonképpeni M.-ot) összeállítania. Mahler Ede, orientalista, *1857. 1898-ban a Magyar Nemzeti Múzeum tisztviselője és a budapesti egyetem magántanára. 1914-ben az egyetem rendes tanára lett. Először matematikai értekezései tűntek fel, később az ókori K.-i népek történelmének és főleg a kronológiának szentelte magát, ez utóbbi tudományágnak világtekintélye. Magyarul és idegen nyelveken megjelent számos műve felöleli az ókori K. népeinek vallásá, kultúrtörténetét, művészetét, irodalmát és az általános kronológiát. Magyar nyelven megjelent főbb munkái: Babylonia és Assyria, Az ókori Egyiptom, Keleti tanulmányok. 80. születésnapjára M.-emlékkönyv jelent meg. Mahler Gustav, osztrák zeneszerző és karmester, *1860. +1911. Bécsben tanult; Prágában, Lipcsében, 1881-től 1891-ig Budapesten volt operaigazgató; itt kitűnő előadásokat produkált, előadatta a Nibelungtetralógiát, azonban Zichy Géza gr. intendánssal összeütközésbe kerülve, eltávozott. Egy ideig Hamburgban működött, majd 1897-től 1907-ig a bécsi Hofoper élén állt és új szellemet vitt ebbe az intézménybe. Élete végén (1907—1910) Newyorkban vendégszerepelt s mindenütt mint a kor egyik legtökéletesebb karmesterét ünnepelték. Szerzeményei nehezen törtek utat, elismertetésükben főleg W. Mengelbergnek volt nagy része. Tíz szimfóniát írt (az utolsót, Krenek által befejezve, csak 1932-ben mutatták be), továbbá nagyarányú szimfonikus költeményeket énekszólókkal és kórusokkal (Das Lied von der Erde, Das klagende Lied), énekciklusokat zenekarral (Meder eines fahrenden Gesellen, Kindertotenlieder), mindezekben egy misztikus lélek vívódásai tükröződnek, a népdal naivitásának és a legdifferenciáltabb kultúrának sajátságos keverékét alkotva. Óriási zenekarokat mozgósított hozzájuk, a legszínesebb hangszereléssel, azonban műveinek eredendő hibáját, a megformálás lazaságát és az arányérzék hiányát nehezen tudta leplezni, ennek ellenére nagy hatással volt a századeleji német muzsikára. +376 Mahmal (matinál, arab a.m. hordozható tárgy), a mohammedánoknál annak a piramisalakú faszekrénynek a neve, amelyet Kairóból a mekkai zarándokkaraván évrőlévre teveháton visz el a szent városba. Két koránpéldányt helyeznek el benne s dúsan hímzett fekete brokátszőnyeggel fedik be: ez azután a Ka’bának (1. o.) egy évre a takarója lesz, míg a következő évben újabb M.-lal váltják fel. Mahmúd, török szultánok, I. M., *1696 körül, +1754. 1730-ban került trónra nagybátyja, III. Ahmed letétele után. 1733—36. között háborút vesztett Iránnal szemben s átengedte Erivánt és Tifliszt. Ausztriával és Oroszországgal szemben azonban háborút nyert és 1739-ben a belgrádi békében visszaszerezte Szerbiát. 1738-ban kinevezte II. Rákóczi Ferenc idősebb fiát, Rákóczi József hg.-et erdélyi fejedelemmé. II. M., I. Abdul Hamid ifjabb fia, *1785. +1839. Mikor bátyja, IV. Musztafa 1807-ben trónra lépett, meg akarta gyilkoltatni őt, de Musztafa Bajraktar pasa megmentette az életét s bátyja bukása után 1808-ban trónra 1® emelte; ekkor bátyját annak fiával együtt megölette. Uralkodását belső zavarok jellemzik: 1804-ben a szebbek, 1806-ban Egyiptom Mehemed Ali alatt, 1820-ban Enims" Tepelenti Alijaninál pasa alatt, 1821-ben pedig a görögök lázadtak fel ellene. Oroszországgal 1806—1812 között viselt háborúját a bukaresti béke fejezte be, ebben M. lemondott Besszarábiáról. 1826-ben vérfürdőben kiirtotta a janicsárokat s európai mintájú hadsereget szervezett helyettük. 1827— 1829 között másodízben is háborút viselt Oroszországgal: az ezt befejező drinápolyi békében elismerte a görögök függetlenségét. 1832- ben Konia mellett Mehemed Ali egyiptomi seregétől szenvedett vereséget, mire 1833- ban megalázó békét kötött vele. Közvetlenül halála előtt a törökök ismét vereséget szenvedtek Nisibis mellett Mehemed Al fiától, Ibrahimtól. I. M. két ízben (1831 és 1837) is beutazta egész birodalmát. Általában európai gondolkodás jellemezte; ő volt az első török szultán, aki európai ruhát öltött magára. Mahmud Dzseláleddin Dámád, pasa, török államférfi, +1884. Abdul Medzsid szultán veje volt, tüzérségi főfelügyelő. Az 1877-1878.-i török-orosz háborúban végzetes tanácsaival sok kárt okozott hazájának, emiatt, és mert részes volt Abdul Azíz szultán meggyilkolásában, II. Abdul Hamid Arábiába száműzte; ott is halt meg. Azonos nevűi unokaöccse, *1853, *1903, szintén Abdul Medzsid szultán veje volt és Abdul Hamid alatt mint diplomata és igazságügyminiszter működött. Reformtörekvései miatt azonban menekülnie kellett s Bruxelles-ben halt meg. Mahmud Ghaznawí, szultán, a ghaznavida birodalom megalapítója, *970, +1930.