Uj Idők Lexikona 19-20. Nád - Pozdor (Budapest, 1941)

N - Népszava - Népszavazás - Népszínház - Népszínmű - Népszövetség

sége. Rendszeres N.~ok kb. 150 év óta van­nak, hosszas fejlődésen át mindjobban tö­kéletesedtek és elterjedtek a kevésbbé civi­lizált államokban is. Nálunk rendesen tíz évenkint tartanak N.-t, ezt külön törvény rendeli el. Utoljára 1930-ban volt N., azon­kívül a visszacsatolt felvidéki terület lakos­ságát 1938. dec. 15.-én, Kárpátalja népessé­gét pedig 1939. júl. 15.-én vették számba. Népszava, a magyarországi szociáldemo­krata párt napilapja, 1877-ben indult meg, eleinte kéthetenkint, majd egyre gyakrab­ban, 1905 óta naponta jelenik meg. Fő­­szerkesztője (1910) Szakasits Árpád, felelős szerkesztő Esztergályos János. Népszavazás, a népesség tagjainak egyé­­nenkinti szavazása bizonyos államjogi vál­tozás v. területátruházás esetében. A II. a népek önrendelkezési jogát juttatja kifeje­zésre. Legelőször a latinfajú népek alkal­mazták. N. volt az olasz államokban (1859), Nizzában és Savoyában (1860), Velencében (1866) és Rómában (1870). N. után csatolták Franciaországhoz az addig Svédországhoz tartozó Saint-Barthélémy szigetet (1877). A Párizs-környéki békeszerződések (1920—1921) közül NI.-t csak a versailles-i és a saint­­germain-i szerződések írtak elő Eupen és Malmedy, Schleswig, Keletporoszország, Felső-Szilézia és Klagenfurt környékének meghatározott területeire, valamint 15 év múlva a Saar medencére. Annak ellenére, hogy Wilson az önrendelkezési jogot hir­dette, a Tr.-i szerződés sehol sem rendelt el N.-t. Magyarországnak a velencei egyez­ményben (1921) Ausztriával szemben sike­rült N.-t biztosítani Sopronra és környé­kére, ennek eredményekép a vitás terüle­tet Magyarország tartotta meg. Németor­szágban N.-t rendelnek el bizonyos esetek­ben, midőn a birodalmi kormány ezúton kí­vánja megtudni, hogy a lakosság helyesel-e bizonyos kezdeményezést v. sem. (1933. VII. 14.-i törvény) Népszínház, a Nemzeti Színház műsorá­nak tehermentesítésére és különösen a nép­színmű művelésére alakult. Épületét Fell­­ner és Helmer építészek tervezték. 1875. okt. 14.-én nyílt meg. Első igazgatója Rá­kosi Jenő, neves tagjai Blaha Lujza, Ta­­mássy József, Kassai Vidtor és Pálmay Ilka voltak. A színház fénykorát Ewa La­jos igazgatása alatt (1881—1897) élte. Har­madik igazgatója, Porzsolt Kálmán, szer­ződtette a színházhoz Küry Klárát és Fe­­dák Sárit. 1908-ban épületébe a Nemzeti Színház költözött és azóta is ott működik. L. még Magyar színészet. Népszínmű, a múlt sz. második felében divatozó könnyebb színpadi műfaj, mely tárgyát a népéletből veszi s melynek hősei, legalább részben a parasztság kö­réből kerülnek ki. Prózája zeneszámokkal váltakozik, ezeknek anyaga a legismer­tebb népdalokon kívül leginkább népies műdalokból tevődik össze. Az első II.-nek minősülhető darab Szigligeti Ede Szökött Népszövetség katona c. színműve (1843), melyben népi és városi környezet váltakozva tűnik fel. Zenéjét Szerdahelyi József állította össze, részben népdalokból (pl. Szeretnék szán­tani), részben divatos népies műdalokból (pl. Ne menj rózsám a tarlóra, Egressy Béni szerzeménye), részben Szigligetinek a darab betétjeként megírt verseihez írt eredeti kompozíciókból. A zenének ez a hármas forrása jellemzi a II.-t továbbra is, a zeneszerző a saját műdalain kívül a nép­dalt és mások népies műdalait is felhasz­nálja, s minthogy a dalok beállítása nép­dalszerű, a szerző nevének mellőzésével. A népies műdal kiválóbb szerzői: Egressy, Simonffy, Szentirmay, Erkel Gyula, Dankó stb. nagy népszerűségét nem kis részben a N. közkedveltsége magyarázza. A N. fej­lődésének legfontosabb állomásai: A csikós, Szigligeti darabja Szerdahelyi zenéjével, a népi romantika ismert figuráinak első fel­vonultatása, 1847; A cigány, Szigligeti da­rabja, Doppler Károly zenéje, 1853; A vén bakancsos és fia a huszár, Szigeti József darabja, Bognár Ignác zenéje, a II. humo­ros változatának típusa, jellegzetes figu­rákkal, 1855; A strike, Szigligeti darabja, Balázs Sándor zenéje, a városi elem be­vonása a N.-be, 1871; A betyár kendője, Abonyi Lajos darabja, Nikolits Sándor ze­­néje, a betyárromantika N.-fomája, 1873; A falu rossza, Tóth Ede darabja, Erkel Gyula és Szentirmay Elemér zenéje, a NI.­­irodalom mintaszerű terméke, 1875. A kü­lön e műfaj számára alakult Népszínház 1875 okt.-ben nyílt meg (Rákosi Jenő igaz­gatása alatt) s ezzel a Nemzeti Színház­ban a Népszínház megszűnéséig, 1908-ig, megszűntek a N.-előadások. A Népszínház­ban előadott N.-vek közül fontosabbak: A sárga csikó (1877) és A piros bugyelláris (1879) Csepreghy Ferenc darabjai, Szent­irmay zenéjével, A vereshajú, Lukácsy S. darabja, Szentirmay zenéjével (1877). Erre az időre esik Blaha Lujzának, a II. leg­nagyobb művészének virágkora. A N. te­rén az utolsó kimagasló állomás A bor, Gárdonyi Géza darabja, 1901 (Gárdonyi, Dankó és Lányi Géza dalaival). Népszövetség, hivatalos nevén Nemzetek Szövetsége (Société des Nations), a nemze­tek közötti összeműködés fokozása céljából a világháború után, a Szövetséges és Tár­sult Főhatalmak kezdeményezésére, Wilson és Smuts elgondolásai alapján, 1919. jún. 28.-án létesült állandó jellegű szervezet. Főszervei a Közgyűlés, a Tanács és a Fő­titkárság. A II. és az államok közötti vi­szonyt az Egyességokmány (1. o.) szabá­lyozta; a résztvevő államok szuverenitása sértetlenül maradt és nem létesült olyan szervezet, amely államok feletti államnak volna tekinthető. A II. működése a nemzet­közi jog fejlesztése és népjóléti intézmé­nyek létesítése terén eredményekre veze­tett, de politikai szempontból a hozzá fű­zött várakozásoknak nem tudott megfelelni. 4757 --

Next