Uj Idők Lexikona 19-20. Nád - Pozdor (Budapest, 1941)

N - Nepomuki Szt. János, l. János, szentek - Nepos, l. Vrorja - Nepotizmus - Néprajz (ehtnographia) - Néprajzi Múzeum - Néprajzi Társaság, l. Magyar Néprajzi Társaság - Népsűrűség - Népszálló - Népszámlálás

Nepomuki Szt. János tágabb értelemben vett nemzeti hagyomá­nyokhoz, tárgyválasztásban, kifejezésben és előadásának egész szellemében. A N. elvei egészen a XIX. sz. végéig uralkodtak. Nepomuki Szt. János, 1. János, szentek, 1. Nepos, 1. Várorja (Románia). Nepotizmus (nepos, latin, a. m. unoka, unokaöccs), a hatalomra jutott egyénnek a családtagok irányában politikai és anyagi téren megnyilatkozó túlságos kivételezése és kedvezése. Néprajz (ethnographia), az a tudomány, mely az élő népek műveltségi viszonyainak ismeretéből indul ki és visszafelé kutat, következtet, keresve az emberi művelődés legősibb megnyilvánulási formáit, ezeknek eredetét, eredetének helyét és idejét, m­­­­veltségállományának történeti alakulását és a népélet belső törvényszerűségeit. A „nép“ szón ez esetben nem államalakulatot, ha­nem az egyedeknek származáson és együvé­­tartozáson (testalkat, nyelv, műveltségállo­mány) alapuló közösségét értik. Ez a köte­lék primitív fokon kis embercsoportot (törzs, horda, nemzetség), fejlett fokon na­gyobb közösséget jelent (történeti nemze­tek). Az emberi közösségekre jellemző ősi szellemi hagyomány és tárgyi hagyaték nem csupán a ma is ősállapotban élő népeknél lelhető fel, hanem őrzi azt töredékeiben a művelt nemzetek ősfoglalkozást űző társa­dalmi rétege is. (Ezért jelent a II. az euró­pai országokban nemzeti jellegű, elsősor­ban a parasztsággal foglalkozó tudományt.) A N. ma már igen szétágazó, hatalmas tárgykört felölelő tudomány;­ágai a leíró tárgyi N. (etnográfia; a nép életmódjának, eszközeinek, viseletének, hitélete tárgyai­nak leírása), a szellemi N. (folklore, nyelv, költészet, zene, hitvilág, jogszokások stb.), az egyetemes, nemzeti, összehasonlító N. (etnológia). A N. munkamódját illetőleg történeti jellegű. Munkája a jelenségek le­írásából indul ki, majd a lényeges jegye­ket összehasonlítja és a jelenségekből levont tanulságokat az egyetemes N. keretébe he­lyezi. E munkamenetből következik, hogy a N.-tudománynak fel kell használnia az ember- és gazdaságföldrajz, embertan, mű­velődéstörténet, történelem, régészet, nyelv­­tudomány, néplélektan, demográfia, sta­tisztika, természettudományok eredményeit, megállapításait. A N. egyike a legfiata­labb tudományoknak; csak a XIX. sz. ele­jén lépett fel a tudomány igényével. Ez­­időtájt egymásután alakultak meg az et­nológiai, etnográfiai társaságok és folyó­iratok Németországban, Franciaországban, Amerikában. A magyar N.-tudomány a 80-as évektől talált lelkes művelőkre. Is­mertebb munkásai: Bartók B., Bátky Zs., Gönczi F., Gőnyey (Ébner) S., Győrffy I., Herman O., Jankó J., Kiss G., Kodály Z., Munkácsi B., Roheim G., Solymossy S., Szendrey Zs., Viski K. stb. Az első rész­letesebb adatokat, leírásokat, honismertető dolgozatokat azonban már a nemzeti ébre­dés korában megtaláljuk. Már ekkor észre­vették, hogy a magyarság legjellegzetesebb ősi jegyeit a hagyományokhoz ragaszkodó, ősfoglalkozást űző népréteg hívebben őrizte meg, mint a felsőbb társadalmi rétegek, ezért a II.-tudomány kutatásaiban elsősor­ban a halászatot, pásztorkodást, földműve­lést űző parasztság felé fordult. A szellemi hagyomány gyűjtését, feldolgozását, közlé­sét napjainkban elsősorban a Magyar Nép­rajzi Társaság (1. o.), a tárgyi hagyaték összegyűjtését, feldolgozását pedig az Orsz. Magy. Történeti Múzeum Néprajzi Tára végzi. Folyóirataik: Ethnographia-Népélet, illetve A Népr. Múzeum Értesítője. Iroda­lom: A magyarság néprajza I—IV; Katona L.: Ethnographia, ethnológia, folklore (Eth. I. 1890); Solymossy L.: Az ethnológia tárgy­köre és módszere (Eth. XXXVII. 1926). Néprajzi Múzeum, az Országos Magyar Történeti Múzeum Néprajzi Tára, elsősor­ban a magyarság, s e mellett a rokon, szomszédos és primitív népek tárgyi nép­rajza körébe vágó anyag gyűjtésére, tudo­mányos feldolgozására és bemutatására szol­gáló intézmény Budapesten (X., Könyves Kálmán­ körút 40.). Igazgatója (1940) Bar­­tucz Lajos. Néprajzi Társaság, 1. Magyar Néprajzi Társaság. Népsűrűség, a népességnek a területhez való aránya; máskép viszonylagos népes­ségnek is nevezik. Rendesen egy négyzet­­kilométerre szokták számítani. Az egyes országokban, sőt azokon belül vidékenkint is rendkívül különböző. Európában 73'2 em­ber jut egy km2-re, Ázsiában 41'9, Ameri­kában már csak 6'7, Afrikában 51 és Ausztráliában csupán 12. A fontosabb európai államok II.-e a következő: Belgium 274­8, Németalföld 2493, Nagybritannia 195'6, Olaszország 140'2, Német birodalom Auszt­riával, Cseh-Morvaországgal és a Némel­­vidékkel 136'2, ezek nélkül 147­7, Svájc 102­0, Magyarország mai területén (1940, a visz­­szakerült erdélyi országrész nélkül) 92'3, Tr.-i területén 97'8, Franciaország 76'2, Ro­mánia 67 3, Jugoszlávia 62'9. A legritkábban lakott európai országok: Svédország 140, Finnország 9'9 és Norvégia 91 emberrel egy km­-re. Népszálló, a nagyvárosi lakásnyomor eny­hítésére szolgáló intézmény, amely ható­sági v. egyesületi kezelésben csekély díjért, külön fülkékben éjjeli szállást ad. A buda­pesti N. (VI. ker., Aréna-út), 1910 óta áll fenn, étkezővel, népkönyvtárral. Az V. ker., Vág-utcai közjótékonysági intézetnek (1911), az ú. n. Népháznak, foglalkoztató műhelye­ken, előadótermeken, könyvtáron kívül NI.­­ja is van. Népszámlálás, az a művelet, amelynek célja, hogy a népesség számát és életviszo­nyait kikutassa. A modern államok leg­nagyobb fontosságú statisztikai tevékeny­­ e 4756

Next