Uj Idők Lexikona 19-20. Nád - Pozdor (Budapest, 1941)
N - Nepomuki Szt. János, l. János, szentek - Nepos, l. Vrorja - Nepotizmus - Néprajz (ehtnographia) - Néprajzi Múzeum - Néprajzi Társaság, l. Magyar Néprajzi Társaság - Népsűrűség - Népszálló - Népszámlálás
Nepomuki Szt. János tágabb értelemben vett nemzeti hagyományokhoz, tárgyválasztásban, kifejezésben és előadásának egész szellemében. A N. elvei egészen a XIX. sz. végéig uralkodtak. Nepomuki Szt. János, 1. János, szentek, 1. Nepos, 1. Várorja (Románia). Nepotizmus (nepos, latin, a. m. unoka, unokaöccs), a hatalomra jutott egyénnek a családtagok irányában politikai és anyagi téren megnyilatkozó túlságos kivételezése és kedvezése. Néprajz (ethnographia), az a tudomány, mely az élő népek műveltségi viszonyainak ismeretéből indul ki és visszafelé kutat, következtet, keresve az emberi művelődés legősibb megnyilvánulási formáit, ezeknek eredetét, eredetének helyét és idejét, mveltségállományának történeti alakulását és a népélet belső törvényszerűségeit. A „nép“ szón ez esetben nem államalakulatot, hanem az egyedeknek származáson és együvétartozáson (testalkat, nyelv, műveltségállomány) alapuló közösségét értik. Ez a kötelék primitív fokon kis embercsoportot (törzs, horda, nemzetség), fejlett fokon nagyobb közösséget jelent (történeti nemzetek). Az emberi közösségekre jellemző ősi szellemi hagyomány és tárgyi hagyaték nem csupán a ma is ősállapotban élő népeknél lelhető fel, hanem őrzi azt töredékeiben a művelt nemzetek ősfoglalkozást űző társadalmi rétege is. (Ezért jelent a II. az európai országokban nemzeti jellegű, elsősorban a parasztsággal foglalkozó tudományt.) A N. ma már igen szétágazó, hatalmas tárgykört felölelő tudomány;ágai a leíró tárgyi N. (etnográfia; a nép életmódjának, eszközeinek, viseletének, hitélete tárgyainak leírása), a szellemi N. (folklore, nyelv, költészet, zene, hitvilág, jogszokások stb.), az egyetemes, nemzeti, összehasonlító N. (etnológia). A N. munkamódját illetőleg történeti jellegű. Munkája a jelenségek leírásából indul ki, majd a lényeges jegyeket összehasonlítja és a jelenségekből levont tanulságokat az egyetemes N. keretébe helyezi. E munkamenetből következik, hogy a N.-tudománynak fel kell használnia az ember- és gazdaságföldrajz, embertan, művelődéstörténet, történelem, régészet, nyelvtudomány, néplélektan, demográfia, statisztika, természettudományok eredményeit, megállapításait. A N. egyike a legfiatalabb tudományoknak; csak a XIX. sz. elején lépett fel a tudomány igényével. Ezidőtájt egymásután alakultak meg az etnológiai, etnográfiai társaságok és folyóiratok Németországban, Franciaországban, Amerikában. A magyar N.-tudomány a 80-as évektől talált lelkes művelőkre. Ismertebb munkásai: Bartók B., Bátky Zs., Gönczi F., Gőnyey (Ébner) S., Győrffy I., Herman O., Jankó J., Kiss G., Kodály Z., Munkácsi B., Roheim G., Solymossy S., Szendrey Zs., Viski K. stb. Az első részletesebb adatokat, leírásokat, honismertető dolgozatokat azonban már a nemzeti ébredés korában megtaláljuk. Már ekkor észrevették, hogy a magyarság legjellegzetesebb ősi jegyeit a hagyományokhoz ragaszkodó, ősfoglalkozást űző népréteg hívebben őrizte meg, mint a felsőbb társadalmi rétegek, ezért a II.-tudomány kutatásaiban elsősorban a halászatot, pásztorkodást, földművelést űző parasztság felé fordult. A szellemi hagyomány gyűjtését, feldolgozását, közlését napjainkban elsősorban a Magyar Néprajzi Társaság (1. o.), a tárgyi hagyaték összegyűjtését, feldolgozását pedig az Orsz. Magy. Történeti Múzeum Néprajzi Tára végzi. Folyóirataik: Ethnographia-Népélet, illetve A Népr. Múzeum Értesítője. Irodalom: A magyarság néprajza I—IV; Katona L.: Ethnographia, ethnológia, folklore (Eth. I. 1890); Solymossy L.: Az ethnológia tárgyköre és módszere (Eth. XXXVII. 1926). Néprajzi Múzeum, az Országos Magyar Történeti Múzeum Néprajzi Tára, elsősorban a magyarság, s e mellett a rokon, szomszédos és primitív népek tárgyi néprajza körébe vágó anyag gyűjtésére, tudományos feldolgozására és bemutatására szolgáló intézmény Budapesten (X., Könyves Kálmán körút 40.). Igazgatója (1940) Bartucz Lajos. Néprajzi Társaság, 1. Magyar Néprajzi Társaság. Népsűrűség, a népességnek a területhez való aránya; máskép viszonylagos népességnek is nevezik. Rendesen egy négyzetkilométerre szokták számítani. Az egyes országokban, sőt azokon belül vidékenkint is rendkívül különböző. Európában 73'2 ember jut egy km2-re, Ázsiában 41'9, Amerikában már csak 6'7, Afrikában 51 és Ausztráliában csupán 12. A fontosabb európai államok II.-e a következő: Belgium 2748, Németalföld 2493, Nagybritannia 195'6, Olaszország 140'2, Német birodalom Ausztriával, Cseh-Morvaországgal és a Némelvidékkel 136'2, ezek nélkül 1477, Svájc 1020, Magyarország mai területén (1940, a viszszakerült erdélyi országrész nélkül) 92'3, Tr.-i területén 97'8, Franciaország 76'2, Románia 67 3, Jugoszlávia 62'9. A legritkábban lakott európai országok: Svédország 140, Finnország 9'9 és Norvégia 91 emberrel egy km-re. Népszálló, a nagyvárosi lakásnyomor enyhítésére szolgáló intézmény, amely hatósági v. egyesületi kezelésben csekély díjért, külön fülkékben éjjeli szállást ad. A budapesti N. (VI. ker., Aréna-út), 1910 óta áll fenn, étkezővel, népkönyvtárral. Az V. ker., Vág-utcai közjótékonysági intézetnek (1911), az ú. n. Népháznak, foglalkoztató műhelyeken, előadótermeken, könyvtáron kívül NI.ja is van. Népszámlálás, az a művelet, amelynek célja, hogy a népesség számát és életviszonyait kikutassa. A modern államok legnagyobb fontosságú statisztikai tevékeny e 4756