Uj Idők Lexikona 19-20. Nád - Pozdor (Budapest, 1941)

N - Népviselet - Népzene

időben már nyugvópontra jutott a bűnök Ny.-i terjeszkedőbe altat megindított ger­mán N. es hosszas bonyodalmak után ki­alakult a barom vezető hatalom, italia, Kémet- és Franciaország. K.-Európában 843 után is tovább tartott még a N.-kora. Így a magyarok útja öttö-ban ért véget, a besenyőké 15U évvel később, a kunosé pe­dig csak a Xlli. sz. közepén. A N. alakí­totta ki az európai népeknek nagyjából ma is lennailo eihelyezkedesét. hindiéit kivált újabban a korszak alapvető iontos­­ságu művelődés- és művészettörténeti je­lentőségét is felismerték. Természetesen monumentális művészétről, építészetről, fes­tészetről és szobrászatról nem lehetett szó a N.-ban résztvevő népeknél, de az ipar­művészet annai inkább virágzott náluk: a badi portyázásokon gyújtott v. adóban kapott aranyból es ezüstből ötvöseik a nők számára ékszereket, a íéríiak számára pe­dig fegyver- és lószerszámvereteket és dísz­edényeket készítettek. A N. fémművessé­gében tovább élnék az antik görög és szkita elemek. Üjabb stílusok az ú. n. „germán áliatstílus" 1—111. fokozata, va­lamint a bánokkal, ill. az avarokkal meg­jelenő belsóázsiai származású bronzöntő, díszítőstílus (az avaroknál állatküzdelmi jelenet, griff, laposlevelű inda stb. motí­vumokkal). A fémművességen kívül igen jelentős művészeti lehetőségeket nyújtott a fafaragás és a nők kezén a textilmunka. L. még Avarok, Honfoglalás, Hunok, Nagy­­szentmiklósi kincs, továbbá a XIII, k. 301— 302. és 307. képtábláit. Népviselet, az ősi'oglalkozást űző társa­dalmi réteg nemzeti jellegű ruházkodás­módjának mai megjelölése, azoknál a nemzeteknél, amelyeknél a polgárság és a felső társadalmi réteg a változó nemzet­közi divat szerint öltözik. Tehát a N. rendi jellegű. Elsősorban azt a viseletét nevez­hetjük így, amelyhez az anyagot a nép maga termeli még ma is, maga készíti «1 ruhának, mert ilyen esetben az alapanyag­gal együtt az ősi szabásformák és díszítési eljárások is megrögzcdnek. Ilyen értelem­ben vett N.-et az európai művelt népek közül főként a magyarság és a tőle D.-re és K.-re lakó szláv-balkáni népek, valamint az E.-i népek őriznek. Tágabb értelemben N.-nek tekinthető az a viselet is, melyet a nép ízlésének megfelelően kisiparos készít, de már nem a nép-termelte anyagokból. Ez a N.-tipus főkép Ny.-Európában lelhető fel, ahol a nép az ősi viselet helyett már majd­nem mindenütt a letűnt történelmi korok ruhájában jár. A N. kialakulásánál sok té­nyező játszott és játszik közre: így a nép faji eredete, társadalmi rétegezettsége, tör­téneti sorsa, földrajzi e.helyezkedése, ter­ményeinek mineműsége, kereskedelmi kap­csolatai, a korok divatjának hatóereje. Hogy mennyit őriz meg a nép ősi, kezdet­leges fokon kialakított öltözetéből, az első-Népzene sorban hagyománytiszteletétől, a gazdasági eleibe való bekapcsolódása lokatoi es lor téneti sorsától íugg. A N. senoisem egysé­ges, a nép vidénenkiut más-inas kor vrse­­letet es ezek mas-inas ruhadarabját a.aki­tolta at sajátos életmódja, ízrese szer.nt és vegyítette össze az ősi ruhadarabokkal. A N.-nek a heiyt kiuias.no KoZooScg av.en beiül erős koterezu ereje van, mert az öl­tözet egy-egy darabja társadalmi rangjelző, a színek kor- es aliapotjeizo jeieutoscguek, az egyes ruhadarabodhoz es azok vrsAcsi módjához babonás hiedelem kapcsolódik, Sot a N. a vauasi ünnepekhez is umaimaz­­kodik. Iroaaíom: A vnugyaisug uep.ujza I. Népzene, azoknak a dallamoknak össze­­sége, melyeket valamely nemzet legszeie­­sebbkörű közössége az élő gyakorlatban, szájhagyouianyszerűen magáénak vall. Az ú. n. primitív népeknél s még a K.-i kul­­túrnépek jóreszénéi is ez a közösség a nem­zet minden retegere kiterjed es a maguius­­szakraiis, szertartasszeru vouások jellem­zik; más az érteimé Európában, ahol a N. többé-kevésbbé elválik a müzenétöl, társa­dalmilag éppúgy, mint stilárisan. Ny.­­E'urópaoan, anoi a N. a középkor vege óta szervesen beleolvad a művészi zenébe, ez idő óta a városi kispolgárság népszerű dallamvilága is N.-nek számít, míg K.­­Európában csak a falusi füldművesiakos­­ság hagyományos, közös dallamait, a pa­­rasztzenél nevezhetjük igazán N.-nek. Min­den N. legfőbb sajátsága az összetartó, közös stílushagyomány, mely azonban szintén történeti fejlemény s ezért a maga egységén belül sokféle árnyalatot ismer: átvett, beolvasztott rétegeket, a nép ván­dorlásainak, letelepülésének, érintkezései­nek emléket, műzene-nyomokat stb. A N. életének jellemző formája a vá.tozalképző­­dés: minden dallam sokféle változatban él s a nép életének igényeihez képest nő v. kopik, szertehull, alakot cserél. A népi dal­lamnak nem egy, hanem sokféle formája van, mint minden szájhagyománynak, me­lyet sokáig, sok ember emlékezete őriz és ad tovább. Legismertebb stílusfokozatai a primitív dallamvilág, mely a kevéshangú, ismételgető képleteket kedveli, de ritmiká­ban sokszor már igen fejlett és itt-ott többszólamú kit'ejiésre is hajlamos; az öt-, hat- és hétfokú melodika, régi nagy-kul­túrák jellegzetessége (pentatónia, hexakor­­dika, diatonia); végül a dúr- és moll-dal­­lamosság, Ny.-Európa N.-inek sajátsága, mely kezdettől fogva melegágya volt a harmonikus zeneérzéknek, az európai több­­szólamúságnak. A magyar N., mint Bartók és Kodály kutatásai kiderítették, ősi réte­gében számos K.-ről hozott emléket őrzött meg (ötíokúság, ereszkedő szerkezet, gaz dag ékesítés, szabad ritmus); napjainkban egyre több rokoni kapcsolatára derül vi­lágosság, elsősorban a török tatár népek és a cseremiszek között. Üjabb rétege — 4759 —

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék