Uj Idők Lexikona 21-22. Pozdorja - Szikes (Budapest, 1941)

R - Regőce - Regölés - Regöly - Regősök - Regresszió-törvény - Regresszív adó - Regula - Reguláris - Regulátor - Regulus

Regulus roly gr. és Kántor Károly együttműködé­sével a kat. ifjúság nevelésére alakított társadalmi közösség; lapjai: Zászlónk, Nagy­asszonyunk, Kispajtás. Regőce, bácsbodrogmegyei k., (1931) 4227 lak. Tr.—1941: Ridjica (Jugoszl.). Regölés, a magyar népi étekmondás egyik legősibb és legeredetibb, máig élő formája. Időpontja a téli napforduló, karácsony és újév tája. Jelmezes fiúk járnak házról­­házra s énekes mondókával köszöntik a gazdát és családját. A R. alakoskodó és játékos elemei (állatjelmez, csodaszarvas­­emlegetés), valamint a köszöntő mondóká­hoz kapcsolt termékenység-bűvölés (bőség­­kivonás, párok összeregölése) részben ősi K.-i, részben óeurópai hagyományokra mennek vissza; ugyancsak ősrégi kapcso­latokra mutatnak a regős énekek dallama (óeurópai rokonság) és a regölő fiúk hang­szerei: a csörgős bot, a köcsögduda v. hó­lyagbőgő, esetleg dob és síp, többnyire K.-i varázseszközök utódai. Jellemző a re­gős­ énekek értelmetlenné kopott bűvölő­­refrénje is: Haj regó rejtem, Haj regó rejte, Regürejtem stb. (a varázslatba-rejtés formulája). A R. legközelebbi rokona a ro­mán és balkáni kolebrítás és a kora-közép­kori cervula-játék. Mint középkori elem szerepelnek benne Szt. István király emle­getése (aki a hagyomány szerint üldözte a regősöket) s egyes vallásos fordulatok, me­lyeknek révén az ősi pogány szokás ke­resztény jellegűvé színeződöt­t. A R. erede­tével és nemzetközi kapcsolataival Sebes­tyén Gyula foglalkozott legbehatóbban (A regősök, 1902), újabban Viski Károly fog­lalkozott a tanulmányozásával (A Magyar­ság Néprajza ITT). A regős-énekek legtelje­sebb gyűjteménye ugyancsak Sebestyéntől származik (Regős-énekek). L. még Regősök. Regöly, nk., Tolna vm. tamási j., a sár­­bogárd—újdombóvári vasútvonalon, (1930) 2321 lak. Regősök. 1. A régi magyar énekmondók egyik fajtája. Nevüket már az Árpádkor­ból fenntartja egy helynév: Reglelök. Meg kell különböztetni őket a históriás ének­mondóktól (igric, lantos). Sebestyén Gyula szerint a pogány magyar hagyományok fenntartói voltak (1. Regölés). 2. Regős-cser­készek, 15 évnél idősebb cserkészek, akik megállták a regős-próbát. Munkacsoportjaik az ú. n. regős-hadak; a had tagjai között van jó énekes, táncos, mesélő, szavaló, já­tékvezető, néprajzi gyűjtő, rajzoló stb.; ál­talában regölés néven összefoglalt tevé­kenységük célja gyűjteni és terjeszteni a népi műveltség értékeit. Regresszió-törvény, az örökléstudomány­ban Gallon egyik legjelentősebb megálla­pítása. Embereken és állatokon végzett sta­tisztikai mérések és számítások megálla­pították azt a jelenséget, hogy az utódok éppen olyan, plusz v. mínusz irányban térnek el a fajta középértékétől, mint a szülők, azonban kisebb mértékben. Esze­rint az utódok sajátsága regressziót (visz­­szaesést) mutat a szülőkkel szemben. En­nek következtében az utódok átlagértéke közelebb van a fajta középértékéhez, mint az illető szülők értéke. A regressziót jelző „öröklési szám“ az öröklődés fokát fejezi ki, amely szerint az öröklődés nem teljes, mert az utódok a fajtára visszaütnek. A R.-en alapul a növény- és állatnemesítés, valamint az eugenika egyik módszere, a tömegkiválogatás. Johannsen kimutatta, hogy a R. csakis kevert és vegyült faj­tákra, ezek populációira, népességére érvé­nyes, de a tisztatenyésztésű fajokra nem, mert ezek értékét kiválogatással emelni nem lehet. Az azonos öröklöttségű szülő­pártól beltenyésztéssel létrejött nemzedék­ben a B. nem érvényesül, mert ezek telje­sen visszaütnek a fajtára. Regresszív adó, a fokozatos adózási rend­szernek az a módja, amely mellett a jöve­delem emelkedésével az adókulcs csökken. Ellentéte a progresszív és a degresszív adó (1. o.). Regula (latin), a. m. szabály. Szt. R. alatt négy, Szt. Vazultól, Szt. Ágostontól, Szt. Benedektől és Szt. Ferenctől írt alaptör­vényt értenek, melyek szerint nagyon sok rend él. A rendek szerint különböző ma­gyarázatok, szokások, hozzáadások, alkalma­zások. az ú. n. konstituciók a B.-n belül közvetlenebbül meghatározzák a konkrét életet; újabb szerzeteknek csak konstitució­­juk van. Reguláris (latin), a. m­. szabályos, rendes, szabályszerű. Regulátor, szabályozó berendezés erőgépek (gőzgép, vízturbina, belsőégésű motor) for­dulatának állandóan tartására, villamos áramfejlesztő gépeknél pedig a feszültség állandó értéken való tartására. Van kézi működtetésű és önműködő, utóbbi lehet kés­leltetett v. gyorsszabályozó. A legegysze­rűbb R. a Watt-féle, mely egy tengelyre csuklósan felerősített karokon lévő két go­lyóból áll, ezek forgás közben a centri­fugális erő hatására széthúzzák a karokat, ezáltal a forgássebességtől függően feleme­lik a tengelyre szerelt hüvelyt, s az át­viszi a mozgást a szabályozást végző szerv­re. A villamos áramfejlesztő gépeknél a R. a gerjesztő áramkörbe iktatott ellenállást szabályozza oly módon, hogy feszültség­­eséskor az ellenállás egy részét kiiktatja, a ezáltal a­ gerjesztő áram megnövekszik. (L. még Feszültségszabályozó). Regulus, teljes nevén Manius Atilius R., római hadvezér, Kr. e. 267-ben és 256-ban consul. A pún háborúkban aratott átmeneti sikerei után karthágói fogságban halt meg. Livius szerint a púnok szabadon bocsátot­ták, avval a feltétellel, hogy a rómaiakat békekötésre bírja, azonban I. Rómát a háború folytatására tüzelte, majd önként visszatért Karthágóba s ott aztán halálra kínozták.

Next