Uj Idők Lexikona 21-22. Pozdorja - Szikes (Budapest, 1941)
R - Regőce - Regölés - Regöly - Regősök - Regresszió-törvény - Regresszív adó - Regula - Reguláris - Regulátor - Regulus
Regulus roly gr. és Kántor Károly együttműködésével a kat. ifjúság nevelésére alakított társadalmi közösség; lapjai: Zászlónk, Nagyasszonyunk, Kispajtás. Regőce, bácsbodrogmegyei k., (1931) 4227 lak. Tr.—1941: Ridjica (Jugoszl.). Regölés, a magyar népi étekmondás egyik legősibb és legeredetibb, máig élő formája. Időpontja a téli napforduló, karácsony és újév tája. Jelmezes fiúk járnak házrólházra s énekes mondókával köszöntik a gazdát és családját. A R. alakoskodó és játékos elemei (állatjelmez, csodaszarvasemlegetés), valamint a köszöntő mondókához kapcsolt termékenység-bűvölés (bőségkivonás, párok összeregölése) részben ősi K.-i, részben óeurópai hagyományokra mennek vissza; ugyancsak ősrégi kapcsolatokra mutatnak a regős énekek dallama (óeurópai rokonság) és a regölő fiúk hangszerei: a csörgős bot, a köcsögduda v. hólyagbőgő, esetleg dob és síp, többnyire K.-i varázseszközök utódai. Jellemző a regős énekek értelmetlenné kopott bűvölőrefrénje is: Haj regó rejtem, Haj regó rejte, Regürejtem stb. (a varázslatba-rejtés formulája). A R. legközelebbi rokona a román és balkáni kolebrítás és a kora-középkori cervula-játék. Mint középkori elem szerepelnek benne Szt. István király emlegetése (aki a hagyomány szerint üldözte a regősöket) s egyes vallásos fordulatok, melyeknek révén az ősi pogány szokás keresztény jellegűvé színeződött. A R. eredetével és nemzetközi kapcsolataival Sebestyén Gyula foglalkozott legbehatóbban (A regősök, 1902), újabban Viski Károly foglalkozott a tanulmányozásával (A Magyarság Néprajza ITT). A regős-énekek legteljesebb gyűjteménye ugyancsak Sebestyéntől származik (Regős-énekek). L. még Regősök. Regöly, nk., Tolna vm. tamási j., a sárbogárd—újdombóvári vasútvonalon, (1930) 2321 lak. Regősök. 1. A régi magyar énekmondók egyik fajtája. Nevüket már az Árpádkorból fenntartja egy helynév: Reglelök. Meg kell különböztetni őket a históriás énekmondóktól (igric, lantos). Sebestyén Gyula szerint a pogány magyar hagyományok fenntartói voltak (1. Regölés). 2. Regős-cserkészek, 15 évnél idősebb cserkészek, akik megállták a regős-próbát. Munkacsoportjaik az ú. n. regős-hadak; a had tagjai között van jó énekes, táncos, mesélő, szavaló, játékvezető, néprajzi gyűjtő, rajzoló stb.; általában regölés néven összefoglalt tevékenységük célja gyűjteni és terjeszteni a népi műveltség értékeit. Regresszió-törvény, az örökléstudományban Gallon egyik legjelentősebb megállapítása. Embereken és állatokon végzett statisztikai mérések és számítások megállapították azt a jelenséget, hogy az utódok éppen olyan, plusz v. mínusz irányban térnek el a fajta középértékétől, mint a szülők, azonban kisebb mértékben. Eszerint az utódok sajátsága regressziót (viszszaesést) mutat a szülőkkel szemben. Ennek következtében az utódok átlagértéke közelebb van a fajta középértékéhez, mint az illető szülők értéke. A regressziót jelző „öröklési szám“ az öröklődés fokát fejezi ki, amely szerint az öröklődés nem teljes, mert az utódok a fajtára visszaütnek. A R.-en alapul a növény- és állatnemesítés, valamint az eugenika egyik módszere, a tömegkiválogatás. Johannsen kimutatta, hogy a R. csakis kevert és vegyült fajtákra, ezek populációira, népességére érvényes, de a tisztatenyésztésű fajokra nem, mert ezek értékét kiválogatással emelni nem lehet. Az azonos öröklöttségű szülőpártól beltenyésztéssel létrejött nemzedékben a B. nem érvényesül, mert ezek teljesen visszaütnek a fajtára. Regresszív adó, a fokozatos adózási rendszernek az a módja, amely mellett a jövedelem emelkedésével az adókulcs csökken. Ellentéte a progresszív és a degresszív adó (1. o.). Regula (latin), a. m. szabály. Szt. R. alatt négy, Szt. Vazultól, Szt. Ágostontól, Szt. Benedektől és Szt. Ferenctől írt alaptörvényt értenek, melyek szerint nagyon sok rend él. A rendek szerint különböző magyarázatok, szokások, hozzáadások, alkalmazások. az ú. n. konstituciók a B.-n belül közvetlenebbül meghatározzák a konkrét életet; újabb szerzeteknek csak konstituciójuk van. Reguláris (latin), a. m. szabályos, rendes, szabályszerű. Regulátor, szabályozó berendezés erőgépek (gőzgép, vízturbina, belsőégésű motor) fordulatának állandóan tartására, villamos áramfejlesztő gépeknél pedig a feszültség állandó értéken való tartására. Van kézi működtetésű és önműködő, utóbbi lehet késleltetett v. gyorsszabályozó. A legegyszerűbb R. a Watt-féle, mely egy tengelyre csuklósan felerősített karokon lévő két golyóból áll, ezek forgás közben a centrifugális erő hatására széthúzzák a karokat, ezáltal a forgássebességtől függően felemelik a tengelyre szerelt hüvelyt, s az átviszi a mozgást a szabályozást végző szervre. A villamos áramfejlesztő gépeknél a R. a gerjesztő áramkörbe iktatott ellenállást szabályozza oly módon, hogy feszültségeséskor az ellenállás egy részét kiiktatja, a ezáltal a gerjesztő áram megnövekszik. (L. még Feszültségszabályozó). Regulus, teljes nevén Manius Atilius R., római hadvezér, Kr. e. 267-ben és 256-ban consul. A pún háborúkban aratott átmeneti sikerei után karthágói fogságban halt meg. Livius szerint a púnok szabadon bocsátották, avval a feltétellel, hogy a rómaiakat békekötésre bírja, azonban I. Rómát a háború folytatására tüzelte, majd önként visszatért Karthágóba s ott aztán halálra kínozták.