Uj Idők Lexikona 21-22. Pozdorja - Szikes (Budapest, 1941)

P - Ptolemaios Claudius - Ptomainok - Ptychotis - Pubertás - Publicista - Publicitás - Publikánusok - Pucak, l. Pusztaháza - Puccinellia v. Atropis, mézpázsit - Puccini Giacomo - Puccini Mario - Puccs - Puchner Antal br.

Puchner görög királyságot sikerült szerveznie; a görög nyelvet és műveltséget általánossá, sőt fővárosát, Alexandriai, akadémia és h­atalmas könyvtár alapításával a hellenisz­tikus műveltség központjává tette, de az egyiptomi szokások érvényesülését, kivált vallási téren, nem akadályozta. Művelődés­­politikája erősen hozzájárult a Serapis­­kultusz kialakulásához, melyben a görög és az egyiptomi mozzanatok olvadtak össze. 2. II. P. Philadelphos (a. m. testvérét sze­rető), *309. +246. v. 247. K.-i uralkodók szo­kása szerint nővérét, Arsinoét vette nőül. Atyja tudománypártolását és uralmi törek­véseit egyaránt folytatta. Syriától el is foglalta az ázsiai partvidéket, s itt több várost alapított. A hagyomány szerint ő fordíttatta görögre a Szentírást (1. Septua­ginta). 3. III. P. Euergetes, +221. Syriától további területeket foglalt el; országában a kereskedelmet és a közlekedést fejlesz­tette; kivált a természettudományokat pár­tolta bőkezűen. 4. IV. P. Philopator (a. m. atyját szerető), +204. Gyilkosságokkal kez­dődő uralkodásával indul meg a P.-ok, az ú. n. lagida dinasztia hanyatlása s a ró­mai befolyás érvényesülése. 5. XI. P., +51. Kleopatra atyja; ő már teljesen római be­folyás alatt uralkodott. Ptolemaios (latinosain Ptolemaeus) Clau­dius, alexandriai görög geográfus, csilla­gász és matematikus, Kr. u. H. sz.-ban. Korának a világrendszerre vonatkozó tu­dását foglalta össze görögül írt főmun­kája, melyet 827-ben fordítottak arab nyelvre, majd arabból latinra s melyet rö­vidített arab címével (Almageszt, 1. o.) szok­tak idézni. Eszerint a Föld a Világminden­ség középpontjában nyugvó helyzetben van. P. geocentrikus világrendszere Copernicus heliocentrikus világrendszerének elterjedé­séig tartotta magát. Földleírása tábláza­tosan közli a földrajzi helyek szélességét és hosszúságát; térképei az újkori föld­rajz tudományában is alapvető jelentő­ségűek, 1475 és 1600 közt 42 különböző ki­adásuk jelent meg s csak Orteliusz és Mer­cator óta vett e téren a fejlődés új irányt. Ptomainok, főleg állati részek, ételek bom­lásakor, rothadásakor keletkező szerves anyagok, ú. n. rothadási bázisok. Ilyenek a cholin, muscarin, az igen bűzös di- és trimethylamin stb. Ptychotis, az ernyősök családjába tar­tozó növénynemzetség, a konyhakömény (Carum) rokona. Fajai a Földközi tenger, az Atlanti óceán vidékén és a Fokföldön élnek, európai 6 faj. A P.-hoz sorolható a Trachyspermum copticum (P. coptica, Ammi copticum) is, ennek termése (szere­­csenmag) illóolajat szolgáltat. 1. Ajovan­­olaj, Egyiptom, Mezopotámia és Perzsia területén honos. Pubertás (latin), a. m. nemi érés, serdü­lés, átmenet a gyermekkorból a felnőtt korba. Ideje a mérsékelt égöv alatt fiúk­nál a 14—16., leányoknál a 13—15. életév. A P. velejárói: fokozott testi fejlődés, ér­deklődés a másik nem iránt, az én­nek és az érzelmi életnek erőteljesebb kibontako­zása, szembehelyezkedés a felnőttekkel. A P. kritikus idejében különös felelősséggel járó kötelességek hárulnak a nevelőkre és szülőkre: kellő megértéssel és tapintattal a bizalom útját kell egyengetni, a nemi hajlamokat eszmények kitűzésével és meg­felelő testi foglalkozásokkal (kézimunka, cserkészet, sportolás) levezetni, ill. fékezni. Publicista, közíró, közügyekkel, politikai kérdésekkel foglalkozó hírlapíró. A P. te­vékenysége a publicisztika. Publicitás (latin), a. m. nyilvánosság, köz­tudomás. Publikánusok, az ókori római államjöve­delmek közhaszonbérlői. Pucak, 1. Pusztaháza (Szlovákia), Puecinellia v. Atropis, mézpázsit (fodor­­pázsit), a pázsitfűfélék családjába tartozó növénynemzetség, a Glyceria közeli ro­kona. Takarmányértékű a P. v. Atropis distans, melynek az Alföld szikesein a limosa nevű változata terem. Nagy terüle­teket borít, a szikesek legfontosabb termé­szetes takarmánynövénye. Puccini [puccsini] Giacomo, olasz opera­­esőerző, *1858, +19 24. A századforduló legnép­szerűbb operaszerzője. Milanóban Ponch­ielli és Bazzinli növendéke volt. Már első műve: Le vilii (1884) feltűnést keltett és a Manon Lescaut (1893) az ország határain túl is megalapozta nevét. További művei: ln Bo­hémélet (La Bohéme, 1896), Tosca (1900), Pil­langókisasszony (Madame Butterfly, 1900, átdolgozva 1904) világraszóló sikerek soro­zatát aratták; Nyugat leánya (La fanciulla del West, 1910), A fecske (La rondine, 1917) és három egyfelvonásosa: A köpeny­eg, Sorer Angelica és Gianni Schicci (1918) viszont, az utolsó egy felvon­áso­s kivételével, népszerű­ségben messze elmaradtak a megelőzőktől. Csak utolsó, posthumus műve, az Alfano által befejezett Turandot (bemut. 1926) érte el megint a régibb művek népszerűségét, P. a színpadi hatás titkának nagy ismerője; muzsikáját rendkívüli dallambőség jellemzi, a verismo tömeghatásaival, másrészt a francia impresszionizmustól tanult színha­­tásokkal gyarapította. Nem csekély mér­tékben járult sikereihez operáinak különle­ges és exotikus tárgyválasztása is. Puccini [puccsini] Mario, olasz regény­író, *1887. Háborús elbeszéléseivel tűnt fel: Dal Carso al Pia­ve (1918), Davanti a Trieste (1919). Sok kritikai és filozófiai cikke jelent meg. Legelterjedtebb könyve: Cola e il ritratto dell’Italiano (1927). Két regényét (A szűz és az utca leánya, A megváltó bűn) magyarra is lefordították. Puees (német: Putsch), váratlanul kirob­banó politikás cselszövény, „államcsíny". Puchner Antal br., osztrák hadvezér, *1779, +1852. 1846-ban erdélyi főhadparancs­

Next