Uj Idők Lexikona 21-22. Pozdorja - Szikes (Budapest, 1941)
P - Pozsonyboldogfalva - Pozsonyborostyánkő (Pajštún) - Pozsoncsákány - Pozsonyeperjes - Poszonyfehéregyház (Biely Kostol) - Pozsonyhidegkút (Dúbravka) - Pozsonyi gróf - Pozsonyivánka (Ivánka pri Dunaji) - Pozsonyi vértörvényszék - Pozsonyligetfalu (Engerau) - Pozsonynádas (Nádaš) - Pozsonypüspöki (Biskupice pri Dunai v. Püspöki) - Pozsonysárfő (Sarfia) - Pozsonyszőllős (Vajnorý) - Pozsony vármegye
kiához került. 1939 óta Szlovákiáihoz tart. (1930) 2277 lak. Pozsonyboldogfa, kir. Nyitra és Pozsony k. e. e. m galántiai j.-ában, (1938) 449 lak., u. P. és u. t. Rété. Tr.-tól 1938-ig Matka Bozia v. Boldogfa néven Csehszlovákiához tartozott. Pozsonyborostyánkő (Pajtún), pozsomymegyei község, Tr. után Csehszlovákiához került, 1939 óta az önálló Szlovákiához tartozik. (1930) 899 lak. Rézhámor. Meredek sziklán épült várát (Borostyánkő vára) 1349-ben már említik. Később a Bazini és Szentgyörgyi, majd gr. Pálffy-családé. 1810- ben a franciák robbantották fel. Pozsonycsákány, kk. Komárom vm. Komárjai j.-ában, (1938) 487 lak., u. p. és n. t. Csütörtök. Tr.-tól 1938-ig Cakany v. Csákány néven Csehszlovákiához tartozott. Pozsonyeperjes, kk. Komárom vm. dunaszerdahelyi j.-ában, a dunaszerdah egyy galántai autóbuszvonalon. (1938) 1288 lak., u. p. és u. it. Tállás. Tr.-tól 1938-ig Eperjes néven Csehszlovákiához tartozott. Pozsonyfehéregyház (Biely Kostol), pozsonymegyei község, Tr. után Csehszlovákiához került, 1939 óta az önálló Szolvákiához tartozik. (1930) 719 lak. Pozsonyhidegkút (Dúbravka), pozsonymegyei község, Tr. után Csehszlovákiához került, 1939 óta az önálló Szlovákiához tartozik. (1930) 1074 lak. Pozsonyi gróf (latinul: Comes Posoniensis), az örökletessé vált pozsonymegyei főispánság viselője. Ma puszta cím, az erdődi gróf Pálffy-családot illeti örökös jogon. Werbőczy a P.-ot az ország igazi bárói közé sorozta. Pozsonyivánka (Ivánka pri Dunaji), pozsonymegyei község, Tr. után Csehszlovákiához került, 1939 óta az önálló Szlovákiához tartozik. (1930) 2447 lak. Pozsonyi vértörvényszék, a Wesselényiféle összeesküvés elnyomása után, Kollonics Lipót bécsi érsek és Hocker kancellár sürgetésére, az összeesküvés teljes kinyomozásának ürügye alatt, valójában azonban a protestánsok letörésére állította fel I. Lipót Pozsonyban. A törvényszék több mint 300 protestáns papot ítélt halálra (1674). Ezek közül azok, akik írásban kötelezték magukat, hogy többé sem papi, sem tanítói működést nem fejtenek ki, kegyelmet kaptak, a többieket bebörtönözték. gályarabságra ítélték. Pozsonyligetfalu (Engerau), pozsonymegyei község, a Duna partján, a pozsonyi híddal szemben, Tr. után Csehszlovákiához került, 1939 óta a Német Birodalomhoz tart. (1930) 14164 lak Pozsonynádas (Nádas), pozsonymegyei község, Tr. után Csehszlovákiához került, 1939 óta az önálló Szlovákiához tart. (1930) 1627 lak. Pozsonypüspöki (Biskupice pri Dunaji v. Püspöki) pozsonymegyei község, Tr. után Pozsony vármegye Csehszlovákiához került, 1939 óta az önálló Szlovákiához tart. (1930) 3108 lak. Pozsonysárfő (Sarfia), pozsonymegyei község, Tr. után Csehszlovákiához került, 1939 óta az önálló Szlovákiához tart. (1930) 1739 lak. Pozsonyszőllős (Vajnory), pozsonymegyei község, Tr. után Csehszlovákiához került, 1939 óta az önálló Szlovákiához tart. (1930) 2608 lak. Pozsony vármegye, az ÉNy.-i Felvidék DNy-i szögletében, Morvaország, Moson, Győr, Komárom és Nyitra vm.-k között terült el. A régi km. 4285 km-nyi területe négy különböző tájegységet egyesít. 1. A Ny.-i rész a Morvamező síksággá lepusztult homokkő-vidéke, amelybe a Morva folyó széles, terraszos völgyet vágott be. 2. A Kis- Kárpátok 754 m magasságig emelkedő, főként gránitból felépített hegylánca K. felé hajló ívvel szeli át a vm.-t. A Morvamezőre néző oldal meredek fokain több vár épült (Dévény, Borostyánkő, Detrekő). 3. A Kis-Kárpátoktól K.-re a Kis-Alföld Mátyásföldjének nevezett É.-i, nem tökéletesen sík, termékeny darabja következik. A lankás halomvidék folyóit széles árterek kísérik. 4. Az öreg- és Kis-Duna között P.-hez tartozik a Csallóköz nagyobbik fele. A folyó törmelékéből felépült terjedelmes, termékeny síkságot helyenkint régi folyóágak mocsaras, mocsári erdővel borított mélyedései szakítják meg. A vm. vízihálózata igen sűrű. Főfolyója, a Duna, Pozsony alatt válik ketté a zátonyos öreg- és kanyargós Kis- v. Vág-Dunára. Dévénynél veszi fel a határon folyó Morvát. A Kis- Kárpátok vizeit Ny.-en a Morva, K.-en a Dudvág szedi össze. A Vág csak kis darabon érinti a K.-i határt. Ásványi kincsei: csekély kénkovand- és mangánércelőfordulás, sok útburkoló kő és égetésre alkalmas mészkő. Ásványvizei a szentgyörgyi hideg kénes, a bazini vasas forrás és a pozsonyi Vaskút. P. mezőgazdasága rendkívül magas fokon áll. A termékeny és jól művelt K.-i rész feterményei a búza, sörárpa, cukorrépa, főzelék és gyümölcsfélék; a Morvamező gyengébb, homokos talaján kapásokat, főzeléket termelnek, helyenkint fenyőerdőt telepítettek. Lomberdő a Kis-Kárpátokat és a Csallóköz ártereit borítja. Az állattenyésztés főleg minőségi termelésre rendezkedett be. A tejgazdaságok nagyszámú szarvasmarhát, a híres ménesek kitűnő lovakat nevelnek. A sertés, juh, kecske és baromfitenyésztés is elterjedt. A vm. ipara főleg mezőgazdasági termékeket dolgoz fel. A kereskedelmi élet élénk. P.-nek 1910-ben, az utolsó magyar népszámlálás alkalmával 311.527 lakója volt, ezek közül 42-3% magyar, 68% német, 49-5%-a szlovák anyanyelvű. Róm. kat. 75,7%, ág. ev. 5-6%, ref. 2-4%, izr. 4 6% volt. A vm. 7.-ra 323* 5155 .