Uj Idők Lexikona 23-24. Szikesfalu - Zygota (Budapest, 1942)

T - Trebatice, l. Vágterbete - Trebejov, l. Terebő - Trébelés, l. Domborítás - Trebichava, l. Terbók - Trebinje - Trebišov, l. Tőketerebes - Trebostovo, l. Kistorboszló - Trebusafejérpatak - Trecento - Tefort Ágoston - Treitschke Heinrich - Treitz Péter - Tremolo - Trencianska Teplá, l. Hőlak - trenck br. - Trencsén (Trenčin) - Trecsénfogas (Zubák) - Trencsénhosszúmező (Dlhé Pole) - Trencsénjánosi (Hanzlíková)

Trebatice nyezetének megfelelő, tehát az eredeti tár­gyat tekintve anakronisztikus viszonyok közé. Az újabb irodalomban nagy hatása volt Blumauer travesztált Reneis-ének. Trebatice, 1. Volgterbete (Szlovákia). Trebejov, 1. Terebő (Szlovákia). Trébelés, 1. Domborítás. Trebichava, 1. Terbák (Szlovákia). Trebinje, hercegovinai város, a Trebis­­nyica folyó mellett. (1931) 5188 lak. A közép­korban a Raguzát Szerbiával összekötő út­vonal mellett feküdt s fontos kereskedő­hely volt. Az Osztrák-Magyar Monarchia idejében jelentékenyen megerősítették. 1918- tól 1941-ig Jugoszláviához tartozott, akkor olasz megszállás és közigazgatás alá került. Trebisov, 1. Tőketerebes (Szlovákia). Trebostovo, 1. Kistorboszló (Szlovákia). Trebusafejérpatak, kárpátaljai nk., a má­­ramarosi közig. kirendeltség lakói j., a máramarossziget—körösmezei vasútvonalon. (1941) 2658 lak. Gőzfűrész. 1918-ig Terebes­­fejérpatak, Tr.—1939: Trebuiany (CsSzl.), Trecento [—csen­to], olasz, a. m. 300, a művészettörténetben a XIV. sz. („1300-as évek") megjelölése. Trefort Ágoston, kulturpolitikus, *1817, 1­888, 1848-ban Klauzál Gábor ipar- és föld­művelésügyi minisztériumában államtitkár lett, 1863-ban Eötvös Józseffel együtt meg­indította a Politikai Hetilap c. újságot. 1872-től kezdve haláláig, 16 éven keresztül vallás- és közoktatásügyi miniszter volt. Minisztersége alatt jött létre az 1883 :XXX. n. n. középiskolai törvény. Ö mondotta ki a magyar nyelv elemi iskolai és a német nyelv középiskolai kötelező tanítását. Ö te­remtette meg a Zeneművészeti­ főiskolát s ennek élére Liszt Ferencet állította. Fej­lesztette a budapesti tudományegyetemet és a műegyetemet; 1872-ben megalakult a ko­lozsvári egyetem. 1885-ben a M. Tud. Aka­démia elnöke lett. Könyvei: Emlékbeszédek és tanulmányok (1881, németül is). Akadé­miai emlékbeszédek (1887). Treitschke Heinrich, német történetíró, *1834, 1­896. Egyetemi tanár volt, a porosz vezetés alatt kialakítandó egységes Német­ország egyik tudós harcosa. 1871—88-ig né­met birodalmi képviselő, 1874-ben a berlini egyetem tanárának hívták meg. Ranke ha­lála után őt nevezték ki a porosz állam tör­ténetírójává. Főműve: Deutsche Geschichte im 19. Jahrhundert (5 k., 1879—94). Treltz Péter, agrogeológus, kísérletügyi főigazgató, *1866. 1­935. A magyar talajtan megalapítója. Főleg a szikesek javításával, a szőlő- és dohánytermő talajok tanulmá­nyozásával foglalkozott. Új talajtérképezési módszert dolgozott ki. Tremolo, olasz zenei műszó, énekben és vonóshangszereknél egy kitartott hang re­­megtetése, mértékkel alkalmazva érzelmes kifejezőeszköz. Zongorán két egymástól tá­volabb eső hang tartós, szapora cseréjét nevezik T.-nak, jelzése: Trencianska Teplá, 1. Hőlak, T. Túrná, 1. Tornyos (Szlovákia). Trenck br., két kalandos életű német ka­tonatiszt. T. Franz br., *1711, +1749. 17 éves korában belépett a császári hadseregbe, az­után orosz szolgálatba állott. Az osztrák örökösödési háború során pandúrcsapatá­val hősiesen szolgálta Mária Teréziát, vak­merőségéért ezredessé léptették elő, de ke­gyetlenkedései miatt megfosztották rangjá­tól (1746) és életfogytiglani fogházra ítél­ték. önéletrajza 1747-ig terjed. Unokaöccse, T. Friedrich br., *1726, +1794, Nagy Frigyes tisztje volt, de utóbb kegyvesztett lett és unokabátyjával folytatott levelezése miatt fogságba vetették. Sikerült megszöknie, orosz, majd osztrák szolgálatba lépett. Má­ria Terézia megbízásából titkos küldetés­ben járt Angliában és Franciaországban. Hosszabb ideig élt Magyarországon, mint a francia forradalom lelkes híve, 1791-ben Párizsba ment, ott Robespierre kivégeztette. Nagy irodalmi munkásságot fejtett ki, szá­mos magyar vonatkozású röpiratot is írt és a felvilágosodás kérdésében heves polé­miába keveredett Saitz Leó egri szervita­baráttal. Megírta önéletrajzát, A két T. kalandos életét Jókai Mór két regényben írta meg: A két T., s ennek folytatása: T. Frigyes báró. Trencsén (Trencn), megyei város, T. megye székhelye, a Vág partján, Tr.—1939: CsSzl., azóta Szlovákiához tart. (1940) 13.648 lak. Régi épületei: a megyeháza, az Illés­­házy-palota, a piaristák temploma és kolos­tora. Szövet-, cukor- és hadiszergyár, szesz­ipara, faipara jelentős. Egy római kori kő­emlék felirata szerint Laugaricio néven Marcus Aurelius császár korában (Kr. u. 161—180) a római birodalom legészakibb, előretolt katonai táborhelye volt. A város felett emelkedő vár a XI. sz.-ban épült. 1275-ben kir. adományként jutott a Csák­­nemzetségre, Csák Máté halála után ismét királyi vár volt. Mátyás király 1461-ben itt fogadta jegyesét, Podiebrad Katalint. 1528- ban I. Ferdinánd ostrommal foglalta el, 1620—1822-ig az Illyésháziak birtoka, azóta pusztulásnak indult. Akkor Jézustársasági, később kegyesrendi gimnáziumában Baróti Szabó Dávid is tanított. L. a 601. táblát. Trencsénfogas (Zubák), trencsénmegyei k., Tr.—1939 Cs Szl., azóta Szlovákiához tart. (1930) 1085 lak. Trencsénh­osszúmező (Dlhé Pole), tren­csénmegyei k., Tr.—1939 CsSzl., azóta Szlo­vákiához tart. (1930) 4291 lak. Trencsénjánosi (Hanzlíková), trencsénme­gyei k., Tr.—1939 CsSzl., azóta Szlovákiá­hoz tart. (1930) 517 lak.

Next