Uj Idők Lexikona 23-24. Szikesfalu - Zygota (Budapest, 1942)

T - Tömörkény - Tömösi hágó - Tömösváry Ödön - Tömzs - Tönkhegység - Tönköd (Groşeni) - Tönköly, l. Búza - Tönkölykása v. bókoló cirok (Sorghum cernuum) - Tönnies Ferdinand - Tőnye - Tőosztás - Tőr (gyilok) - Törcsvár (Bran-Poartă) - Törcsvári hágó - Tördelés - Tőre - Töredékrészvény, l. Hányadrészvény

Tömörkény Napos tájak, Homokos világ, Ne engedjük a madarat, Bazsarózsák, Egyszerű emberek, Margit, Népek az ország használatában. Tömörkény, nk., Csongrád vm. csongrádi j. (11041) 3789 lak. Tömösi hágó, Brassótól D.-re, a Keresztény­havas és Nagykőhavas közt fekvő, 916 km magas hágó,­­a Száraz-Tömös és Prahova fo­lyók vízválasztója. Kocsiút és vasút vezet át rajta (alagút). A hágótól E.-ra a Száraz- Tömös festői szűk völgyén halad az út; ezt nevezik Tömösi-szorosnak. Tömösváry Ödön, zoológus, *1852, 1­884. Az ízeltlábú állatok, főleg a százlábúak és az álskorpiók tanulmányozásával foglalko­zott. Legnevezetesebb a kolumbácsi-légy fejlődéséről és az ellene való védekezésről írt dolgozata (1884). Tömzs, szabálytalan alakú, nagyobb ki­terjedésű ásványelőfordulás. Tönkhegység, a lepusztult hegység felis­merhető maradványa. A gyűrődéssel v. töredezéssel kiemelt hegység a lepusztító erők hatására hosszú idő alatt annyira le­alacsonyodik, hogy a patakoknak már alig van esése, a lejtők igen kukásak. Mint a leterhelt hajó, az ilyen T. ismét kiemelkedik s egyenetlen, hullámos fenn­sík (,,tönkfelület“) lesz belőle. Az Alpok, Kárpátok, Dinári-Alpok stb. mind felemelt tönkök csoportjai. Tönköd (Grofeni), biharmegyei k., Tr­­óta Romániához tart. (1930) 1118 lak. Tönköly, 1. Búza. Tönkölykása v. bókoló cirok (Sorghum cernuum), a közönséges cirok (Sorghum vulgare) egyik alakja; néha nálunk is ter­mesztik. Tömött bugája bókoló; termése fénytelen, fehér, gömbidomú. Töm­ics Ferdinand, német szociológus, *1855, 1­936. A kieli egyetemen 1881-ben ma­gántanár, 1891-ben rendes tanár lett. Fő­művei: Gemeinschaft und Gesellschaft (1887), Die Sitte (1909), Kritik der öffent­­lichen Meinung (1922). Tőnye, komárommegyei kk., 1940-ben Felis­­tál kk.-gel együtt Mistál kk.-be olvadt. Tőosztás, a növénytermesztésnél használt szaporítási mód. Azoknál a növényeknél al­kalmazható, amelyek sok sarjat nevelnek. T.-kor az idősebb, elbokrosodott anyanö­vényt annyi darabra osztják szét, ameny­­nyire az elpusztulás veszélye nélkül lehet­séges. Az így nyert növényeket új helyükre ültetik s az anyanövényhez hasonlóan ne­velik tovább. A T. ideje az ősz v. a kora­tavasz. Főként évelő növényeket, esetleg dísz- v. gyümölcsbokrokat és cserepes dísz­növényeket szaporítanak ezzel az eljárással. Tőr (gyilok), két, három v. négyélű pen­géjű döfőfegyver. Magyarországon a kö­zépkorban a páncélos öltözethez viselték Ny.-i mintára n. rövid pengéin, i­ . mise­ricordia T.-t, mellyel a fegyverét vesztett ellenséget a páncél hézagain keresztül le­döfték v. a kegyelemdöfést adták meg a sú­lyosan sebesült ellenséges harcosnak A XV. sz.-ban K.-s mintájú, hosszúpengéjű, egy­élű, késszerű T.-ek terjedtek el, főleg vé­delmi fegyverül, használatuk azonban a XVI. sz. elejére megszűnt. A XVI. sz.-ban szórványosan használtak ugyan hazánkban Fent : XVI. századi ,,misericordia" ; lent: Kállay János tőre 1543-ből; mindkettő Budapesten, a M. Történeti Múzau­mban, görbepengéjű törökös T.-t, de a T. mint katonai fegyver nálunk általában gyökeret nem vert. A modern T.-vívósport eszköze, a vívó-T. téglalap v. négyzet keresztmetszetű, haj­lékony fegyver, hossza 110 m-nél, súlya 580 gr-nál több nem lehet. A T.-vívásnál min­den helyesen végrehajtott támadásit ki kell védeni v. más módon elhárítani. A táma­dásba lehet­ közbe is támadni, ezzel a­ közbe­­támadással azonban egy teljes ütemmel meg kell előzni a támadó ellenfelet. Csak a felsőtestbe bevitt szúrás érvényes. A vi­lág legjobb T.-vívói a franciák, nálunk kü­lönösen a női T.-vívás áll magas fokon és vívónőink az olimpiai versenyeken is több­ízben szép helyezéshez jutottak, 1936-ban Berlinben Elek Ilona olimpiai bajnokságot is nyert. A T.-vívásnak egyik fajtája a párbajtőrvívás. Törcsvár (Bran-Poarta), fogarasmegyei k., Tr­ója Romániához tart. (1930) 1504 lak. Vára meredek hegytetőn magaslik. Erdély egyik legépebben megmaradt középkori vára, a törcsvári szoros torkolatánál épült 1377-ben királyi várként, Nagy Lajos ren­deletére. Bra­ssó városa 1498-ban II. Ulászló királytól zálogba kapta; számos ostrom­nak volt kitéve az időik folyamán. 1630- ban a székelyek foglalták el. 1617-ben vil­lám sújtotta, de később újjáépítették; 1886—88-ban tatarozták. A szabálytalan öt­szögű udvart körülfogó épületek gyűrűjé­ből emelkedik ki ÉK-re magasodó öreg­tornya; homlokzata egy részének vakárká­dos, pálnyázatos kiképzése a felsőmagyar­­országi renaissance hatását mutatja. Brassó városa 1916 dec.-ben Zita királynénak, utóbb Mária román királynénak ajándékozta. T. ma is lakható állapotban van Törcsvári hágó, 1200 m magas hágó a D.­­Kárpátok Bucsecs és Királykő csoportjai között, a Törcsvári patak és Dâ­mbovița fo­lyó vízválasztóján. Tördelés, a nyomdászatban oldalak elő­állítása az addig hasábokban levő szedésből. Tőre, kir., Bars és Hont k. e. e. vm. lévai j., az esztergom—lévai autóbuszvonalon. (1941) 372 lak., u. p. és u. t. Alsóvárad. Tr.— 1938: Tura (CsSzl.). Töredékrészvény, 1. Hányadi­észvény.

Next