Uj Idők Lexikona 23-24. Szikesfalu - Zygota (Budapest, 1942)

T - Tömegközéppont v. súlypont - Tömeglélektan - Tömegspektrográf - Tömítés - Tömjén - Tömjénezés - Tömlőállatok (Coelenterata) - Tömlősgombák, l. Ascomycetes - Tomlőtúró, l. Székelytúró - Tömöntés (stereotypia) - Tömörd - Tömörkény István

áll elő. A T. abban tér el az egyedi kiválo­gatástól, hogy ez utóbbi minden egyes egyed származékát (a biotípusokat) külön tenyészti, míg a T. a kiválogatott egyede­­ket együttesen szaporítja, tovább. Tömegközéppont v. súlypont, pontrendsze­rek mozgásának tárgyalásánál bevezetett fogalom. Ezek mozgása ugyanis úgy tár­gyalható, mintha az egyes pontokra ható erők eredője egy speciális pontban, a T.­­ban összpontosítva képzelt tömegre hatna. Homogén sűrűségű szimmetrikus testek T.-ja a geometriai középpontban van. Bo­nyolultabb alakú testek T.-ja integrálszá­mítással határozható meg. Tömeglélektan, a lélektannak az az ága, amely nem az egyén, hanem az egy helyen egyszerre összeverődött embercsoport közös lelki megnyilvánulásait kutatja. Megálla­pításai főleg akarati és érzelmi jellegűek. Alaptanítása, hogy nyilván a megoszló fe­lelősségérzet folyományaképpen és kellő kritika hiányában­­a tömeg elhatározásai és tettei elhamarkodottabbak, merészebbek, fékezhetetlenebbek, érzelmei viharosabbak, mintha a csoportban lévőknek kü­lön-­külön lennének ilynemű megnyilvánulásai. Tömegspektrográf, különböző tömegű ato­mok, molekulák egymástól való szétválasz­tására és a tömeg (atomsúly) pontos méré­sére szolgáló berendezés. T.-fal olyan ele­mek vizsgálhatók, melyek ionjaiból cső­sugarat lehet előállítani (1. Elektromos su­gárzások). A csősugarak elektromos és mág­neses tereken áthaladva, a tömegüktől függő eltérést szenvednek s így a tömegek meghatározhatók és a különböző tömegű részek szétválaszthatók. Aston angol fizikus az általa szerkesztett T.-fal mutatta ki, hogy a legtöbb kémiai elem különböző atomsúlyú izotópokból ii. 0.1 áll. Tömítés, gázzal v. folyadékkal érintkező gépfelületeken az átszivárgást meggátló gépelem. Alkalmazást nyer tartányok záró­fedelein, ide-oda mozgó, ill. forgó tenge­lyek, rudak vezetékein, ahol a két tér kö­zött fennálló nyomáskülönbség természe­tes kiegyenlítődését meg kell akadályozni (gőzgép dugattyútengelye, vízelzáró szele­pek, csapok rúdjai, centrifugálszivattyúk tengelyei stb.). Tömítőanyagként gumi, bőr, faggyúzott kender, miniummal itatott vá­szon, olajozott grafitos parafa és azbeszt, továbbá valamely lágy fém, pl. ólom szol­gál. Tömjén, az Arábiában és K.-afrikában te­nyésző Boswellia Carteri nevű fa kérgéből nyert gyantaféleség. Elégetéskor jellegze­tes, kellemes illatot terjeszt, ezért füstö­lésre használják. A Boswella glabra a Mo­­lukki szigeteken nő, ahol bevagdalt kérgé­ből szintén T.-t nyernek, sötétebb és dur­vá­n­ szemcsés gyantájából fáklyákat készí­tenek. Egy ideig a T.-t gyógyszerül is hasz­nálták, K.-en most is flastromokat készíte­nek belőle. Tömörkény XII. sz.-beli templomi füstölő. Tömjénezés, a kat. liturgiában a IV. sz.-tól kezdve meg­lévő szertartás. A parázsra szórt töm­jén illatos füsttel ég el; ez kifejez hó­dolatot és imádást az oltáriszentség előtt, tiszteletet az e­vang­élium­iS- könyv, a miséző személye, a nép, a halott iránti, ünne­pélyességet a kör­menetek alkalmá­val, templom- és ol­társzenteléskor stb. A T. tömjénezővel, füstölővel, t­um­bulum­­mal történik, a tömjént a naviculában tart­ják. Tömlőállatok (Coelenterata), az állatvilág egyik törzse. Igen alacsonyrendű­ soksejtű állatok tartoznak beléje. Testük belsejében csak egy üreg (coelenteron) van, ez felel meg a magasabbrendű állatok bél- és test­üregének. Az üreg egyetlen nyílással nyílik a szabadba, ez a szájnyílás, de egyben a végbélnyílás is, mert a táplálék emészthet­­len salakja azon át távozik el. Majdnem mind tengeriek, édesvizekben csak igen kevés képviselőjük él. Két altörzsüket kü­lönböztetik meg: csalánozók (1. o.) és bordás medúzák (1. Ctenophora). Tömlősgombák: 1. Ascomycetes. Tömlőtúró, 1. Székelytúró. Tömöntés (stereotypia), nyomdászati eljá­rás, egy nyomóformának (szedésnek, klisé­nek) olyan öntvénnyé való alakítása, mely­ről ugyanúgy lehet nyomni, mint az erede­tiről. A nedves eljárásnál az eredeti nyomó­formára csirizes, nedves selyemitatós- és kéregpapírt fektetnek, kefével a mélyedé­sekbe jól beverik, majd nemezzel leborítva, nyomás alatt kiszárítják. A száraz eljárás­nál a papirosmatricát sík v. hengeralakú öntőpalackba helyezik és betűfémmel kiön­tik. Az öntvényről ugyanúgy történik a nyomás, mint az eredetiről. A száraz eljá­­rást főképpen hírlapok nyomására szolgáló öntvényeknél használják, mert ez az eljárás lényegesen gyorsabb. Tömörd, kk., Vas vm. szombathelyi j. (1941) 523 lak., n. t. Csepreg. Tömörkény István, író, *1866, 1­917. A magyar parasztélet kiváló ábrázolója, a ma­gyar népi realizmus egyik legnagyobbja, művészetében kitűnő társadalomkritikus. Szegeden élt, a Szegedi Híradó, majd a Sze­gedi Napló főmunkatársa, később a Somo­gyi-könyvtár és a városi múzeum igazga­tója. Elbeszélései, harcai, életképei több kö­tetben jelentek meg: Szegedi parasztok és egyéb urak, Jegenyék alatt, Betyárlegen­dák, Vizenydrók és kétkezi munkások. Ge­rendás szobákból, Förgeteg János mint köz­erő, Különféle magyarok, meg egyéb tájak, 8119* 5891 —

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék