Uj Lexikon 2. BRE-FÉNY (Budapest, 1936)
Cs - Csira (embrió) - Csirahám - Csiraképesség - Csiralevélelmélet - Csiramérgek - Csiraplazmaelmélet - Csirasejtek (szaporítósejtek)
Csira Csira (embrió), az élőlény, (növény v. állat) fejlődésének a megtermékenyített petesejtből keletkező legkezdetibb alakja, mely a petét termelő élőlény testében v. testén, más esetekben szabadon, önállóan fejlődik. Emlősöknél a Cs. neve : magzat. Kovács Qy. A növénytanban Cs. a magnak a leglényegesebb része , pontosabban meghatározva a magkezdemény megtermékenyített petesejtjéből létrejövő fiatal ivartalan nemzedék, amely bizonyos ideig (a mag kicsirázásáig) továbbfejlődését megszakította. A csirán felismerhetők ugyanazok az alapképletek, amelyekből a teljesen kialakult növény teste is felépül. Van tehát egy rövid szárképlete, az ú. n. sziklevél alatti szár (hypocotylszár). Ennek egyik végén egy vagy több levélképlet, ú. n. sziklevél (cotyledon) ered. Az egyszikű növények esetében egy sziklevelet, a kétszikű növények esetében két sziklevelet, a nyitvatermők esetében pedig két vagy több sziklevelet visel a hypocotyl. A sziklevél mellett vagy a sziklevelek között lapos kis szövetdudor van : a rügyecske (plumula) ; ebből fog kifejlődni a növény egész földfeletti hajtásrendszere. A hypocotyl-számnak a másik vége a leendő gyökér tenyészkapujában az ú. n. gyököcskében (radicula) végződik. Éppen e gyököcske az, amely a mag csírázásakor áttöri a mag héját, esetleg a termésfalat is és megindítja a Cs.-növény fejlődését. Sárkány S. Csirahám, eredeti jelentése szerint a gerincesek embrióiban, azok gerincoszlopának két oldalán, az ősvesék mellett elhelyezkedő és a testüreg hámjából eredő sejtsáv, amely későbben a kifejlődő nemi mirigyek (petefészek, ill. here) hámjává lesz. E sejtek oszlásából lesznek később szaporító- (csira) sejtek. Ez okból tágabb értelemben Cs.-nak nevezik általában a nemi mirigyeknek azt a hámját, amelyből a szaporítósejtek fejlődnek. Csiraképesség, az az arány, amely mutatja, hogy a gazdasági magvaknak 100 részéből hány résznek kell kikelnie. A Cs. általában 60—95% közt mozog egészséges gazdasági magvaknál, a magvak fajai szerint. A gabonafélék Cs.-é 95%, a fűfélék egy részéé 60%. A Cs.-nél a vetőmagvak tisztaságát is figyelembe kell venni, ezért az egész áru súly százaléka szerint állapítják meg. Csiralevélelmélet, először G. Fr. Wolff által (1759) megpendített, de csak K. Pander (1817) és K. E. Baer (1828) által kiépített elmélet, amely azon a tényen alapszik, hogy a magasabbrendű gerincesek fejlődésének megindulásával a pete oszlásából keletkező első, meglehetősen egyforma sejtek később rétegszerűen elrendeződve levél- vagy lemezalakú sejtcsoportokat, ill. hártyákat formálnak, az ú. n. csiraleveleket. A leveleket helyzetüknek megfelelően külső, középső és belső csiralevélnek (ekto-, mezzo- és entoderma) nevezzük. A csiralevelek korai elkülönülése már szoros vonatkozásban van a későbbi szervezettel annyiban, hogy belőlük meghatározott szervek, ill. szervcsoportok alakulnak ki. Az elméletet később különösen Haeckel (1872), majd a Bierfing-testvérek (1881) egy átfogó, az egész állatvilágra kiterjesztett elméletté bővítették ki. Lois L. Csiramérgek, olyan mérgek, általánosabban : olyan kórtényezők, melyek a csírasejtnek v. az anyatestben fejlődő csirának károsodását (blastophthoria) idézik elő. Hatásuk tehát öröklődik, jobban mondva az új egyénben is mutatkozik. Ilyenek : alkohol, morfium, kismértékben nikotin stb. Csiraméregként szerepel a betegségek között a vérbaj. Csiraplazmaelmélet, Weismann által 1885-ben felállított elmélet, amellyel az öröklékenység jelenségeit iparkodott megmagyarázni. Eszerint az öröklékenység hordozója a csirasejtekben, vagyis a pete- és ondósejtekben, pontosabban azok kromoszómáiban levő csiraplazma. Mikor a megtermékenyített petesejtből új egyén fejlődik, a csiraplazma ismét ennek a csírasejtjeibe megy át, így folytatódva az átszármazás, a csiraplazma folytatólagossá s az így keletkező csirapálya megszakítatlanná, elméletileg örökéletűvé válik. Megtermékenyítéskor az apai és anyai csiraplazma, tehát a két szülő tulajdonságai is keverednek egymással (amfimixis). Csirasejtek (szaporítósejtek), a szervezetnek azok a sejtjei, amelyekből, ill. amelyeknek egymással való egyesüléséből új egyének fejlődhetnek ki. A csira-, ivar- v. nemi mirigyek (gonádok) termelik őket. Kétfélék, ú. m. hím Cs. (mikrogameták, spermiumok, spermatozoák, ondósejtek) és női Cs. (makrogameták, petesejtek, ovumok). Az előbbiek a herékben, az utóbbiak pedig a petefészkekben keletkeznek és mielőtt továbbfejlődésre alkalmasakká, vagy másként érettekké válnának, nagy átalakuláson mennek át szerkezet és rendesen alak tekintetében is. A női Cs. általában véve gömbdedek vagy tojásalakúak, nagyságuk különböző és általában attól 802