Uj Lexikon 2. BRE-FÉNY (Budapest, 1936)

Cs - Csipkerek - Csipkerózsa - Csipőcsont (os ilii) - Csipőizület (articulatio coxae) - Csippevé indián

801 begii­t látszik. Ez a hálóalap tovább­­finomodva a túli­ Cs.-hez vezet A Cs. legnagyobb fellendítője a XVIII. sz.-i ruhadivat. Míg a XVII. sz.-ban var­rott és vert Cs. inkább egyházi darabo­kon , albákon és pompás antependiumo­­kon éli ki magát, addig XV. Lajos korától kezdve a Cs. elborítja az egész ruhát (Mária Terézia és Pompadour Cs.­ruhája). Németalföld a XVI. és XVII. sz.-ban a vert Cs. hazája. Eleinte teljesen olasz ízlésben dolgozik, a XVIII. sz. folyamán azonban francia befolyás alá kerül. Világi darabokon kívül a híres voiles de bénédiction elnevezésű monumentális egy­házi darabokat alkotja. Brüsszelen kívül Brabant, Malines és Valenciennes voltak a Cs.-készítés fő helyei. Németország sohasem volt jó talaj a Cs. számára. Rövid ideig és jelentéktelen szerepet játszik e téren. A XIX. sz.-ban már férfiruhán Cs.-t nem alkalmaznak, a női viseletben még tartja magát, de sajnos, a technika fejlő­dése, mely a gép­ Cs.-t feltalálta, megöli lassan a művészi Cs.-ipart és bár a régi központok őrzik tradícióikat, azért sem a szükséglet, sem a luxus nem olyan nagy többé, hogy a Cs.-ipar a kor lelkével egy­beforrott, fejlődő, művészi iparágat kép­viseljen. A gyáripari Cs.-készítés fonto­sabb területei: Franciaország, Belgium, Anglia és Írország, Svájc (St. Gallen), Ausztria (Voralberg), Németország (Érc­hegység, Berlin, Felső-Pfalz), Olaszország (Lombardia), Jugoszlávia, Lengyelország, Spanyolország, Portugália és az É. Egy. All. (New-York és New-Jersey államok.) Paymt A Cs.-verés Magy.-on már a korai középkorban általánosan elterjedt. A magy. Cs. ornamentikában és techniká­lis Lexikon II ban sokkal közelebb áll az egyes korszakok Ny.-i ízléséhez és divatjához, mint a magy. hímzés. A népi Cs. vidékek szerint különféle technikákat al­kalmaz. Rece-Cs.-munká­­kat főként a Dunántúl Ny.-i és DNy.-i vidékein készítenek ízléses kivitel­ben. A lyukacsos csipke­szerű hímzést különösen a pestmegyei boldogiak és a rábaközi falvak népe alkalmazza nagy művé­szettel. A varrott, tű Cs.-t ugyancsak a rábaköziek kedvelik. A filet munkák nálunk valószínűleg olasz hatás alatt terjedtek el. Jfe A vert Cs. elterjesztői valószínűleg a Magy.-i németek. A XVII—XVIII. szá­zadbeli nemesi udvarházak kedvelt tech­nikája. Igen szép horgolt Cs.-ket készí­tenek a mezőkövesdiek, újabban pedig különösen a halasiak. Csipkerek, kir., Vas vm., vasvári j. (1930) 1202 lak. Vasúti állomás Oszkó. Csipkerózsa, mesealak. A haragos tündér a népmesében Cs.-ra halálos átkot mond, a jó tündér százéves álomra enyhíti az átkot. A csipkebokorral körülnőtt kas­télyban várja Cs. a királyfi ébresztő csókját. A magyar népmese nem ismeri. Az irodalomban először Basile olasz, majd Perrault francia XVII. sz.-i és Grimm német XIX. sz.-i meseíróknál, ill. gyűjtőknél szerepel, de sokkal régibb eredetű, mert forrása volt az alvó Brün­­hilderől szóló germán hősmondának, ame­lyet Wagner Walkür-jéből is ismerünk. Monti J■ Csípő csont (os ilii), az alsó végtagövet alkotó csontok egyike, mely a 18—22. élet­év körül a szemérem- és ülőcsonttal medencecsonttá forr össze. Széles, lapos felső része (csipőlapát) férfinél merede­­kebb és keskenyebb, mint nőnél. (L. még: Csontok). Csipőizület (articulatio coxae), a comb­csont feje és a medencecsont (acetabu­lum) mély ízületi árka közötti korláto­zott szabadízület, mely a comb hajlításit, feszítését, közelítését, távolítását és for­gatását engedi. Aránylag gyakran szék­helye kóros folyamatoknak, pl. vele­született Cs.-i ficamnak és ízületi gümő­­kórnak. (L. még: Csontok). Csippevé indián, 1. Amerikai népei és emberfajtái. 51 Brüsszeli csipkék Csippevő indián

Next