Uj Lexikon 4. IRE-MAGY (Budapest, 1936)

K - Kósd - Kóser - Kosiče - Kóspallag - Kossalka János - Kossel, Albrecht - Kossuth Ferenc - Kossuth Lajos

Kossuth meg a tanácskozásokon, amelyeken olyan határozott követelésekkel álltak elő, hogy Bécsben már komolyan foglalkoztak az országgyűlés berekesztésének gondola­tával. A program középpontjában az úrbéri váltság, az ősiség, a sajtószabadság és a felelős magyar kormányzat kérdései álltak. Ezeket a februári francia és a márciusi bécsi forradalmak hatása alatt 1848 márc. törvénybe iktatták. Az ország­gyűlés 24 órás folytonos tanácskozásán meghozott törvényeket márc. 14-én kül­döttség vitte fel szentesítésre a királyhoz. A küldöttség vezére K. lett, akiben a bécsi nép a szabadságjogok első harcosát ünnepelte. A küldöttség ígéretet kapott a követelések teljesítésére. K. ajánlatára Batthyány Lajost nevezték ki miniszter­­elnökké. Az első felelős kormányban K. a pénzügyminiszteri tárcát vállalta. Intéz­kedései, amelyekkel komolyan meg akarta valósítani a független magyar pénzügyet, szembeállították a bécsi kormányzattal. Ugyanez volt a helyzet az egyre jobban kiélesedő horvát kérdésben is. K. nép­szerűsége csúcspontját érte el, amikor a képviselőház megszavazta a hadsereg megszervezéséhez szükséges összeget. K. fokozatosan ellentétbe került miniszter­­társaival, ismételten lemondott, de Batthyány tudta, hogy K. nélkül kor­mánya életképtelen és K. szélsőségesen nemzeti irányától féltette az országot. Mikor 1848 őszén Jellachich betörése nyíltan megmutatta Bécs politikai céljait, megalakult a Honvédelmi Bizottmány, amelynek vezetését K. vállalta. Ebben a hatáskörben bontakozik ki K. bámulatos munkaereje és szónoki tehetsége : végig­­száguldja az országot és szavára a nép tömegesen tódul a zászlók alá. A magyar honvédséget K. szónoki képessége, szer­vező ereje teremtette meg. A nyílt háború kitörése után az ország irányí­tása teljesen K. kezébe került. Nemcsak politikai, hanem katonai kérdésekbe is beleavatkozott. Legfőbb hibája az volt, hogy bízott a Ny.-i demokráciák segít­ségében, ami azonban elmaradt. A téli hadjárat nagy sikerei sem hoz­hattak komoly könnyítést, mert az orosz beavatkozás végleg megpecsételte a sza­badságharc sorsát. K. 1849 ápr. kimon­datta a Habsburg-ház trónvesztését és kormányzói minőségben átvette a legfőbb hatalom gyakorlását. Buda visszavétele után bevonult a felszabadult fővárosba, de lassanként ráeszmélt a helyzet tart­hatatlanságára. Görgei-ve­l való személyes ellentéte fokozta az ország zavarait. A magyar koronát egymásután ajánlja fel az európai uralkodóknak, végül magának a cárnak is — persze eredmény nélkül. Az egyre kétségbeesettebb katonai helyzet­ben K. Szegedre menekül és lemondva kormányzói rangjáról, Görgeire ruházza a legfelsőbb hatalmat. A világosi fegyver­­letétel után Törökországba menekül. Alig tért magához a súlyos csapásból, azonnal munkához lát. Megírja viddini levelét, amelyben árulással vádolja Gör­­geit és felelőssé teszi az összeomlásért. Viddinből, majd Szumlából az egész világra kiterjedő levelezést indít a magyar ügy érdekében. Személye csaknem európai konfliktusra vezet : csak Anglia beavat­kozása menti meg attól, hogy kiszolgál­tassák a fenyegetőző Ausztriának. Idő­közben hozzáérkezett családjával és néhány társával végül a kisázsiai Kutahiába telepítik le és 2 éven keresz­tül csak levelezés útján érintkezik Páris­­ban és Londonban élő emigráns társai­val. 1851. az É. Egy Áll. külön hajót küldtek K.-ért és felajánlották számára területüket menedéknek. K. először Angliába ment, ahol hihetetlen ünnep­ségekkel fogadták és a nép jogok első legendás bajnokaként üdvözölték. K. célja az volt, hogy Angliát beavatkozásra bírja a magyarság mellett s pénzbeli segít­séget szerezzen egy magyar légió meg­szervezésére. Előadáskörútján Angliában, majd Amerikában példátlan személyes ünnepeltetésben van része, de munkája komoly eredménnyel nem jár. 1853—59: szünettelen munkában él Londonban, cikkírással tartja fenn magát és családját s ebben a korszakban emberi és politikai tekintetben egyaránt hatalmas fejlődésen megy keresztül. A hívő rajongásból széleslátókörű reálpolitika s a személyes ambíciókból magasrendű puritanizmus fejlődött ki. A körülrajongott K. egész emigrációja folyamán kezemunkájával tartotta el önmagát és nem fogadta el a számára felajánlott adományokat. Nim­buszát mindvégig megőrizte és ennek köszönhette, hogy a francia-osztrák konfliktus idején mint a magyarság kép­viselője formális szerződést kötött 111. Napóleon császárral. Teleki László és Klapka részvételével alakult Nemzeti Igazgatóság belekapcsolódott a francia­­savoyai szövetségbe, de a háború gyors befejezése rombadöntötte K. reményeit. 1860. az októberi diploma kibocsátása, majd Teleki László tragédiája véget vetett az emigránsok reményének. K. elhagyta Londont, ahol a hazatérésre előre kinyomatott bankjegyek miatt súlyos kellemetlenségei származtak. Tu-

Next