Uj Lexikon 5. MAGY-REA (Budapest, 1936)
N - Népvándorláskori kultúrák
Népvándorláskori kultúrák soknak tulajdonították. U. J. Leverrier e háborgások alapján ki is számította egy elméleti égitestnek a pályáját s megadta a látszó helyét az égen. J. Galle német csillagász meg is találta a megadott hely környezetében a N.-t. (L. még : Bolygók.) Népvándorláskori kultúrák. A népvándlás korát jelen esetben Kr. e. VII. sz.—Kru. X. sz.-ig számítjuk és mindazokra a népekre vonatkozik, akik az euráziai sztyepp régióiban vannak szomszédságában éltek. A többezer □ km területen általában mozgalmas élet folyt, tradíciók csak a sztyeppek három nagy gócpontjában alakulhattak ki, a Jenisszej melléki Minuszinszk vidékén, D.-Oroszországban és a Magyar Alföldön. Nemcsak e vidékek nyersanyagban való gazdagságával (arany ezüst, réz, ón stb.) magyarázhatjuk jelentőségüket, hanem nagy törtszerepű és magas kultúrájú államok közelségével is. Minuszinszkhez közel esett Kína, D.Oroszországhoz Irán, Kis-Ázsia és Görögország, Magy.-hoz Itália és Ny.-Európa. A NI.-at elsősorban az ásatásokkal feltárt leletek alapján rekonstruálhatjuk, az írott adatok száma csekély. A kutatások mai álláspontja szerint tehát a tárgyi emlékekből vont következtetések dominálnak. A népköltészetükről, vallásukról, társad, szokásaikról stb. való ismereteink hiányosak. N.-ról, azaz sztyeppkultúráról csak attól az időtől kezdve beszélhetünk, amióta az ember a ló megszelídítésével gyors közlekedő eszközre tett szert. Ugyanis a ló tenyésztése, a legeltetéssel járó mozgó életmód, a megrohanásra, kalandozásra felépített hadviselés adta meg e kultúrák kereteit. Közép-Európában a ló a kimmer népmozgalommal jelenik meg Kr. e. 800 kör., ekkor már kialakult, sajátos műveltség keretében, amelynek gyökerei a Kaukázus vidékére nyúlnak vissza. Művükben a kontúrvonalakkal megrajzolt és többnyire keresztalakú díszítő gombokkal kitöltött állatalakok uralkodnak (Michalkovói lelet). A Kaukázus vidékének még jóideig megmarad közvetítő szerepe, a D.-i magas kultúrákkal kerültek itt érintkezésbe a sztyepp népei. A kimméreket a szkíták váltották fel, hatalmuk súlypontja D.-Oroszországban volt. Hosszú ideig nincs saját, önálló kultúrájuk. Sírjaikban asszír készítésű tárgyakat találunk. Döntő jelentőségű volt a VII. sz. végén az egyiptomiakkal Szíriában vívott küzdelmük. Művüknek nyelvét azonban nem az egyiptomiaktól, hanem a görögöktől tanulták, akik egymásután alapították meg a Fekete tenger É.-i partján a kereskedővárosok sorát, amelyek a szkítákkal való kapcsolatokat közvetítették. A szkíta műve legszebb alkotásai az aranyszarvasok (zöldhalompusztai és tápiószentmártoni leletek). Ugyanebben az időben, a Kr. e. 1. évezred közepén virágzott Minuszinszk vidékén a bronzkor európai hagyományaira visszamenő, de erősen szkíta hatás alatt álló tenisszeibronzkultúra. Az átvett állatstílus csak Gót csat Szabadbattyánról, Kr. u. V. sz. Honfoglaláskori magyar tarsolylemez, X. sz. (Szolnok, Strázsahalom) Népvándorláskori germán fibulák