Uj Lexikon 5. MAGY-REA (Budapest, 1936)
P - Perujítás - Perzsa - Perzsa irodalom
3131 a szelíd umbriai táj finom kiaknázásával készült hátterei ifjabb kortársaira erősen hatottak, eleinte Raffaelre is, aki tanítványa volt. Munkával való túlhalmozottsága idővel típusainak gyakori ismétlésére csábította. Freskói közül fontosak a római Sixtus-kápolnában és a firenzei S. Maddalenában levők. Számos olajképe kevés kivétellel szentkép, különösen sok Madonnát festett, ilyenek láthatók Rómában, Párisban, Firenzében. Perújítás. Az 1911 : I. t. c. polg. perekben P.-i keresettel engedi megtámadni az ítéletet, részint a bíróság szabályszerűtlen alakulása alapján, részint ha perbeli cselekvőképességgel nem bíró fél személyesen perel, ha a fél képviselőjének nem volt meghatalmazása, ha a fél az ellenfélnek v. másoknak büntetőtörvénybe ütköző cselekménye miatt lett pervesztessé, ha a fél olyan új bizonyítékot hoz fel, amelyet az alapperben nem használt stb. Határideje rendszerint 6 hónap. Perzsa, a Fekete-tenger melletti perzsa bárányok selymes göndörös szőrméje, amelyből főleg női szőrmekabátok és egyéb prémáruk készülnek. Legnagyobb értéket tulajdonítanak a még meg nem született, elvetélt bárányka bőrének, melyet Breitschwanz néven hoznak forgalomba. Perzsa irodalom. (Az óperzsa irodalmat 1. Perzsák vallása.) A kalifátus első két sz.-ában a mohamedán kultúra nyelv szempontjából egységes volt ; a perzsáknak jelentős szerepük volt ugyan költészetben és tudományban, de nem az anyanyelvükön írtak, hanem arabul. A P. akkor fejlődik ki, mikor az Abbászida kalifák hatalma meggyengül és önálló perzsa dinasztiák (Táhiridák, Szaffáridák, Számánidák) keletkeznek. A szoros kapcsolat az arab nyelvvel és kultúrával, amely az önálló P. kialakulása után sem szűnt meg, érthetővé teszi, hogy a perzsa versformáknak és műfajoknak neve arab és egyes részleteikben arabból való kölcsönzések; lényegében azonban a P., szemben pl. a múlt sz.-ok oszmán-török irodával, formában és hangban, tartalomban önálló egyéni megnyilatkozás. A legnevezetesebb költői műfajok : a kaszída (magasztaló vers ; majdnem változatlan átvétele a hasonnevű arab műfajnak) ; a ghazel (rövid, szerelmi költemény, bordal stb.; ez a szorosabb értelemben vett líra kedvelt formája) ; a rubái (négysoros, aforizmaszerű vers) és a meszneví (az eposz és a hosszabb tanítóközlemény formája). A kaszídát elsősorban az udvari költők művelték és tartották fenn egész a XX. sz.-ig ; még a múlt sz.-ban is akadt kiváló művelője, Kááni (megh. 1853). A leghíresebb kaszída-költők Enverí és Khákání (XII. sz.). A ghazel legnagyobb mestere Háfiz (1318—89), aki igen nagy hatással volt török és hindusztáni költőkre is ; követői azonban nagyrészt szolgai utánzók, a műfaj fejlődése vele befejeződik. A rubái, ez az epigrammra emlékeztető forma, egyike a legeredetibb perzsa műfajoknak, az arabban még hasonló sincs. Legkiválóbb képviselőjének Omar Khajjám-ot (megh. 1123) tartják, akit Ny.-on főleg Fitzgerald átdolgozása tett rendkívül népszerűvé. A legnagyobb perzsa epikus Firdúszi (934—1020). Nagy eposza, a Sáhnáme Irán történetét adja elő a legendás őskortól az arab hódításig ; verses feldolgozása egy prózai munkának, amely nem maradt ránk. Öregkorában írt egy romantikus eposzt is (Júszuf u Zelidá). A későbbi hősi eposzok mondai tárgyakat v. történeti alakok (hódítók, uralkodók) életét dolgozzák fel ; a romantikus eposzok tárgyköre rendkívül szűk, állandóan ugyanannak a néhány szerelmes párnak a története. A legkiválóbb epikusok a Firdúszi utáni időkből Nizámi (1141— 1202) és Dzsámi (1414—92). Tartalom szempontjából külön, jelentős csoportot alkotnak a misztikus költők. A P. legszebb alkotásainak egy része az ő kezükből került ki, az az érzés- és gondolatvilág pedig, amelyet képviselnek, rendkívül nagy hatással volt a perzsa szellemi életre ; főleg ez a kettő a magyarázata annak, hogy szimbólumaik, gondolataik nagy hatással voltak azokra a költőkre is, akik szorosan véve nem tartoztak közéjük. A legnagyobb misztikus költő Dzseláleddin Rúmi (1207—73) ; elődei közül legnevezetesebbek Abú Szaíd ibn Abú ’l-Khair (967—1049) és Ferídu-ed-Dín Attár (megh. 1230). A dráma nem igen szerepel a P.-ban ; dráma-féle műfaj a tázije, Huszeinnak, a síiták nagy mártírjának szenvedéséről szóló játék. A szépprózában legjelentősebbek azok a munkák, amelyek tanulságos és szellemes történetekkel, közbeszórt csinos kis versekkel részben szórakoztatni akarnak, részben az érzés és beszéd finom műveltségére (adab) nevelni. A legnépszerűbb ilyen munka Szádí (megh. 1292) Gulisztánja ; értékes forrása főleg az Írod.- Perzsa irodalom